Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Walt Disney, akinek a családja szívesen lettél volna, de a munkatársa vagy a konkurense biztosan nem.
Miki egér és megannyi más híres rajzfilmfigura szülőatyja, mindenki Walt bácsija, a világ jelenlegi leggazdagabb szórakoztatóipari óriáscégének megalapítója igazi amerikai self-made man, aki szorgalma, illetve művészi és üzleti tehetsége révén jutott nagyon mélyről a csúcsra. A 26 Oscar-díjat nyert Walt Disney alakja mégsem mentes az ellentmondásoktól: szerető apa, de zsarnoki főnök volt, aki egyeduralomra törekedett, és hidegvérrel kicsinált bárkit, aki az útjába állt.
Walter Elias Disney Chicagóban született 1901. december 5-én, egy ír származású, Kanadából áttelepült farmer édesapa és egy német származású édesanya öt gyermeke közül negyedikként. A család súlyos megélhetési gondokkal küzdött, ezért többször is új államba települtek jobb lehetőségek reményében: a Missouribeli Marceline-ben, majd Kansas Cityben éltek, ahol Walt és bátyjai is fizikai munkát végeztek, hogy besegítsenek a szülőknek. A fiú gyerekkora nemcsak anyagi, de érzelmi nélkülözésben telt – a rideg természetű, szigorú apa híve volt a testi fenyítésnek, a gyerekek iránt soha nem mutatta a szeretet legkisebb jelét sem, szabadságvágyukat igyekezett elnyomni.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Walt támasza bátyja, Roy lett, aki játékokat vett öccsének és külön munkákat szerzett neki, ő ismerte fel a fiú tehetségét is. Walt ugyanis már kis korától szívesen rajzolt, a legenda szerint egyszer kátránnyal festette fel a házuk falára állatfiguráit, amiért persze alaposan kikapott. Iskolai rajztanfolyamokra járt, rábeszélte apját, hogy írassa be egy művészeti iskola délelőtti képzésére, azonban épp mielőtt ez megtörténhetett volna, a család teljesen elszegényedett, és újfent költözniük kellett. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és a rideg otthoni környezet elől az óceán túlpartjára kívánt menekülni: jelentkezett katonának az első világháborúba, de életkora miatt nem sorozták be. Átsétált a Vöröskereszthez, ahol idősebbnek hazudta magát, így ott sikerrel járt. Mentősofőrként szolgált a francia fronton, itt szintén megmutatkozott rajzmániája: álcázás helyett képeit festette a mentőkocsi oldalára.
Hazatérve a háborúból elhatározta, hogy reklámgrafikusi pályára lép: Kansas Cityben hat hétig dolgozott egy reklámstúdióban, ahol megismerkedett a hozzá hasonlóan csontszegény, viszont képzettebb kollégájával, Ub Iwerksszel, akit akkoriban a rajzfilm technikai lehetőségei érdekeltek elsősorban. A két fiatalember barátságot kötött, és közösen próbált érvényesülni: a Kansas City-i filmpropaganda vállalatnál szereztek munkát, ahol rövid, a helyi moziban forgalmazott fekete-fehér reklámrajzfilmeket készítettek. Disney már ekkor arról álmodott, hogy önálló rajzfilmstúdiót alapít, amit megtakarított 15 ezer dollárjából sikerült is megtennie: 1920-ban saját garázsát alakította műteremmé és Laugh-O-Gram (kb. Kacagráf) néven gyártott pár perces vicces animációkat. Idővel kiköltözött a garázsból, irodát bérelt, és további asszisztenseket vett maga mellé, akiket ő tanított ki a rajzfilmkészítés fortélyaira.
A Laugh-O-Gram azonban nem bírta a harcot a jóval erősebb konkurens cégekkel, Disney kénytelen volt hírlaptudósítói és operatői munkát vállalni. Továbbra is éhezte a sikert, ezért otthagyta Kansas Cityt, Roy bátyja társaságában és anyagi támogatásával Los Angelesbe költözött, ahol megalapították Disney Brothers Studio nevű cégüket és közösen folytatták a rajzfilmkészítést, továbbra is rendkívül szerény keretek között. Idővel Iwerkst is sikerült átcsábítani az új vállalkozáshoz, amely főként nagyobb stúdiók számára végzett bérmunkát. Egy ilyen megbízásból született meg Oszvald, a szerencsés nyúl karaktere, és annyira sikeres lett, hogy a finanszírozó Universal nemcsak a figura jogait, de Iwerks kivételével az összes animátort is lenyúlta a Disney cégtől. Disney ekkor határozta el, hogy soha senkivel nem fog közösködni, alkotásait közvetlenül fogja eljuttatni a forgalmazókhoz.
Időközben, 1925-ben hősünk megnősült, titkárnőjét, Lillian Boundst vette el: a visszaemlékezések szerint ő volt az egyetlen személy, akiben Disney feltétel nélkül megbízott, és akinek a tanácsaira mindig hajlott. Lilliannek fontos szerepe volt a férje számára világsikert hozó rajzfilmkarakter megalkotásában is: Oszvald „elkobzása” után Disney előállt egy új figura, egy egér ötletével, akinek a Mortimer nevet adta, az asszony viszont meggyőzte őt, hogy válasszon kevésbé lehangoló elnevezést. Így született meg Mickey Mouse, vagyis Miki egér.
A karakter megalkotása nem ment egyszerűen, rengeteg vázlatot és több száz méter filmet elpazaroltak, mire megszületett a vidám rágcsáló végleges változata, aki végül 1928-ban mutatkozott be a filmvásznon. Az első két Miki-rajzfilm nem aratott különösebb sikert, Disneynek azonban támadt egy mentő ötlete: Hollywood akkoriban az új találmány, a hangosfilm bűvöletében élt, hősünk elhatározta tehát, hogy elkészíti a világ első hanggal ellátott rajzfilmjét. A Willie gőzhajó elkészítése nem volt egyszerű feladat: Disney – aki saját maga kölcsönözte Miki egér hangját – egy illegálisan működő hangosító céggel dolgozott, miután a filmek hangosítását végző RCA úgy vélte, nem éri meg a fáradtságot a buzgó rajzfilmes hallatlan ötlete. Végül Disneynek lett igaza: a Willie gőzhajó óriási sikert aratott, Miki egér pedig világszerte a legnépszerűbb rajzfilmes sztárrá vált.
Újabb és újabb folytatások következtek, minek köszönhetően Disney anyagi helyzete stabilizálódott, műhelye fontos hollywoodi tényező vált. Bolondos szimfóniák néven készítette rövid, zenét és beszédet tartalmazó rajzfilmjeit, majd egy idő után átállt a színes eljárásra, amit a közönség imádott. 1932-ben egyszerre két Oscar-díjat kapott: egy „rendeset” a színes rajzfilm megalkotásáért, és egy különdíjat Miki egér karakteréért. Következő filmje, a Virágok és fák már a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában hozta el az aranyszobrocskát. A sikersorozatot 1937-ben a Disney stúdió grandiózus vállalkozása, a világ első egész estés animációjaként számontartott Hófehérke és a hét törpe koronázta meg, amit a Filmakadémia különleges módon, nyolc Oscar-szoborral, egy naggyal és hét kicsivel jutalmazott.
A korábban négy vállalatból álló produkciós céget a Disney testvérek 1938-ban egyesítették Walt Disney Studios néven, mely pár évre rá 155 ezer részvényt bocsátott ki. Az értékpapíroknak hála a vállalat 3,5 millió dollárral lett gazdagabb, míg a Hófehérke egy év alatt rekordösszeget, 8 millió dollárt hozott a konyhára. A bevételeket Disney részben stúdiója fejlesztésére költötte, mint mondta: „nem azért csinálok filmeket, hogy pénzt keressek, azért keresek pénzt, hogy jobb filmeket készíthessek”. A megtollasodott Disney vásárolt egy házat a szüleinek, hogy végre jómódban élhessenek. A beköltözés után édesanyja többször is gázszagra panaszkodott, mire Disney kiküldte a stúdió gázszerelőit. Ők nem találtak szivárgásra utaló jeleket, pár nappal később azonban az asszony meghalt gázmérgezésben – mint később kiderült, a meghibásodott kazán okozta a tragédiát. Imádott édesanyja haláláért Disney önmagát hibáztatta, és a bűntudat egész életében végigkísérte. Egyesek szerint részben ezt próbálta felesége és lányai iránt mutatott végtelen szeretetével jóvá tenni.
Disney otthon a szeretet és a gyengédség mintaképe volt, feleségét élete végéig szerette, két lányuk számára igyekezett gondos apaként mindig és mindenhol ott lenni – munkatársai, kollégái azonban egy teljesen más embert ismertek meg személyében. A mindig tökéletességre törekvő, a filmkészítésben és az üzletben egyaránt hajthatatlan, hajlíthatatlan Disney senkivel szemben sem ismert kegyelmet, alkalmazottjait gyakran terrorizálta, szemrebbenés nélkül rúgott ki vagy lehetetlenített el bárkit. Jól példázza viselkedését a 35. születésnapja: Roy a jeles alkalomból arra kérte a stúdió animátorait, készítsenek valami vicces ajándékot a főnöküknek. Az eredmény egy apró rajzfilm lett, melyben Miki és Minnie egér szerelme nem plátói módon teljesedik be. A filmet meglátva Disney megkérdezte, kinek köszönheti azt, majd a jelentkezők mindegyikét kirúgta. A legendák sorába tartozik, hogy Disney – aki büszkén viselte híres bajuszát – nem engedte meg az alkalmazottainak, hogy bajuszt növesszenek, szerinte ugyanis ezzel ártottak volna a cég imidzsének.
Szintén jellemző régi barátjával, Iwerksszel való kapcsolata, aki sokak szerint jelentős mértékben felelős a Disney stúdió korabeli sikereiért, és mind Oszvald, mint Miki megalkotásában fontos szerepet játszott. Idővel a két férfi között – Disney nehéz természete miatt – megromlott a viszony, olyannyira, hogy Iwerks felmondott, és új vizekre evezett. Korábbi sikereit azonban nem tudta megismételni. A hidegháború alatt Disney a jobboldali politika, a mccarthyzmus lelkes támogatója lett, a rossznyelvek szerint számos riválisát súgta be mint kommunista szimpatizánst, így próbált megszabadulni a konkurenciától. Annyira ellenezte a Szovjetunió politikáját, hogy amikor Nyikita Hruscsov az USA-ba látogatott, nem engedte őt Disneylandbe belépni, pedig a pártfőtitkár külön kérte, hogy megtekinthesse a híres-neves szórakoztatóparkot. Alfred Hitchcock szintén nemkívánatos volt Disneylandben: az Egérbirodalom ura nem engedte a híres rendezőnek, hogy a parkban forgasson, miután elkészítette „azt az undorító filmet, a Psychót”.
A Hófehérkét olyan legendás rajzfilmek követték, mint a Pinocchio, a Bambi és a Dumbo, Miki egér baráti köre pedig új figurákkal bővült, megszületett Donald kacsa, Goofy és Pluto kutya karaktere. Érdekesség, hogy a második világháború alatt Disney az amerikai kormányt támogatandó náciellenes propagandára is felhasználta vidám figuráit, egy hírhedt rövidfilmben például Donald rémálmában a hitleri rezsim polgáraként találja magát. Az ’50-es években folytatódott a sikersorozat, olyan egész estés alkotások születtek, mint az Alice csodaországban, a Pán Péter, a Hamupipőke és a Susi és Tekergő (utóbbi az első szélesvásznú rajzfilm). A bírálók „Disney-giccsről” beszéltek, felrótták a rajzfilmek cukormázas, hollywoodiasított stílusát, Disneyt azonban nem érdekelték a kritikák.
Az animációs munkák mellett idővel élő szereplős alkotásokat és természetfilmeket is készített a stúdió, a televízió elterjedésével pedig az új médium lehetőségeit is kiaknázták. Disney csodálatos világa címmel antológiasorozat készült a televízió számára, mely rövid kihagyásokkal harminchat éven keresztül, 1990-ig futott. Disney legnagyobb vállalkozása azután született meg, hogy lányaival egy ízben a Los Angeles-i Griffith Parkban kirándult: felötlött benne egy különleges élménypark ötlete, ahol a felnőttek és a gyerekek különböző látványosságokban és vidámparki attrakciókban élhetik ki magukat. Az inspirációt részben a dániai Tivoli és a holland Efteling vidámpark adta. A kaliforniai Anaheimben 17 millió dollárból (mai áron 131 millió dollár, kb. 39 milliárd forint) megépült Disneyland 1955-ben nyitotta meg kapuit, a vendégeket a rajzfilmekből jól ismert figurák fogadták és kalauzolták el a különböző attrakciókhoz. A szórakoztatóközpontot ma évente 18 millió turista keresi fel (természetesen nem a koronavírus-járvány idején), a vállalkozás pedig idővel a floridai Disney Worlddel, a párizsi, a tokiói, a hongkongi és a sanghaji Disneyland parkokkal bővült.
Az 1964-es Mary Poppins musical Disney életének legnagyobb sikere lett, tizenhárom kategóriában jelölték Oscarra, melyből hatban haza is vihette a szobrot. A stúdióvezető rajzfilmmogul egészsége azonban ekkorra már megromlott: a láncdohányos Disney szervezetében (aki szenvedélyét gondosan titkolta a nyilvánosság előtt, megőrizve a kedves „Walt bácsi” imázsát) gyógyíthatatlan tüdőrák fejlődött ki, mely végül 1966. december 15-én követelte a hatvanöt éves alkotó-üzletember életét. Az utolsó projekt, melyben részt vett, A dzsungel könyve rajzfilmváltozata volt, amit halála után nem sokkal mutattak be a mozikban.
Walt Disney alakját még halálában is legendák övezik: olyan pletykák keringenek, miszerint holttestét lefagyasztották, a jövőben hátha megtalálják a módot az újjáélesztésére, mások azt állítják, Disneyland területén temették el. Valójában a halála után két nappal elhamvasztották, végső nyughelye a Los Angeles-i Forest Lawn temetőben található. A Walt Disney által teremtett birodalom máig fontos szereplője a hollywoodi film- és médiavilágnak, sőt az utóbbi években, többek között a Star Wars és a Marvel-univerzum megkaparintásával a Föld legnagyobb, legjövedelmezőbb szórakoztató mamutkonszernjévé vált.
Tegnapi kultbaitünkben az absztrakt festészet úttörőjéről, Vaszilij Kandinszkijről írtunk.
