Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse a Magyar Művészeti Akadémia örökös tiszteletbeli elnöke, Makovecz Imre. Az ismert építész első figyelemre méltó, egyéni stílusú munkájának a paksi templomot tekintette, és országos hírnevét is ez az épület alapozta meg.
Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten, gyerekkorának meghatározó élményeit azonban nem a fővárosban, hanem apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakban szerezte, ahol gyakran töltötte a nyarakat. Itt ismerte meg a paraszti kultúrát és életformát, a zalai táj hangulata, az egyszerű emberek spirituális világa és létközössége alapvetően formálták az organikus építészet későbbi meghatározó alakjának szemléletét. A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, középiskolásként a sportban is jeleskedett: kézilabdázóként csapatával magyar bajnokságot nyert. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán végezte, huszonegy évesen aktívan részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben.
Professzora, Weichinger Károly révén ismerkedett meg az organikus építészet legnagyobb mestere, az amerikai Frank Lloyd Wright munkásságával, akinek szemléletmódja, az épület és a táj viszonyáról vallott elméleti és gyakorlati nézetei azonnal felkeltették az érdeklődését. Építészmérnöki, majd az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomájának megszerzése után állami tervezővállalatoknál dolgozott, elsősorban vendéglőket tervezett. Közben néhány kollégájával a vidéket járta, és az elsorvadásra ítélt falvakban – a folyamatos adminisztrációs gátak ellenére – kulturális egyesületeket és faluházakat hozott létre, hogy a települések megmaradását segítse. Svájcban járt tanulmányúton, ahol meglátogatta a Goetheanomot és közelebbről megismerkedett Rudolf Steiner munkásságával és szellemiségével. 1969-ben Ybl-díjjal jutalmazták munkáját.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Építészi munkássága mellett a kutatás és az oktatás is élete fontos részét képezte: tanított a Műegyetemen, az Iparművészeti Főiskolán, a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájában, majd a lakásán elindította saját magán-mesteriskoláját. Két tanítványával, Gerle Jánossal és Sáros Lászlóval közösen végezte a ’70-es évek elején híres mozgáskísérleteit, melyekben az építészet antropomorf alapelemeit kereste, és amelyek nemcsak a saját pályájára, de a korszak magyar építőművészetére is jelentős hatást gyakoroltak. Évekig dolgozott Sárospatakon a helyi művelődési ház felépítésén, ami nemzetközi sikert aratott, 1983-ban a Kairói Nemzetközi Építésztalálkozón a világ tíz legszebb épülete közé sorolták. Emberléptékű, a panelnál jóval olcsóbb lakóházakat kezdett tervezni Sárospatakon, ami miatt konfliktusba került feletteseivel: állását el kellett hagynia, „belső száműzetésbe” kényszerült.
1977-től néhány évig a pilisi parkerdőben dolgozott főépítészként, majd megalapította saját tervezőirodáját Makona Tervező Kisszövetkezet néven. Karrierjében ekkor indult az igazi áttörés. Számos középületet – főként templomokat és művelődési házakat – tervezett vidéki városokban, az organikus építészet elvei mentén, egyedi kompozíciókat hozva létre. Első figyelemre méltó, egyéni stílusú munkájának a paksi templomot tekintette: ez a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott számára. Szintén jól ismert és a turisták által gyakran látogatott Makovecz-épület a siófoki evangélikus templom, jelentős műve továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, melyen több mint tíz évig dolgozott.
Száznál több, teljesen egyedi épületet alkotott, melyek megtervezésében elsődleges szempont volt az emberközpontúság, a környezettel való harmónia, az, hogy az építmény szervesen illeszkedjen az azt körülvevő tájba. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta. Új, sajátos felfogása nemzetközileg is ismertté tette a nevét, sorra nyíltak kiállításai idehaza és külföldön, publikációi és könyvei jelentek meg, folyamatosan tartott előadásokat. 1989-ben Kálmán Istvánnal és Kampis Miklóssal megszervezte a magyar organikus gondolkodású építészeket tömörítő Kós Károly Egyesülést, mely kiállítást, konferenciát, posztgraduális képzést és folyóiratot is indított. 1992-ben alapítója és elnöke volt a népi-nemzeti érzelmű művészeket tömörítő Magyar Művészeti Akadémiának (MMA).
Makovecz talán legismertebb műve a sevillai világkiállítás magyar pavilonja, amiért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A templomra emlékeztető, héttornyos épület bárkaszerűen bordázott, fa tetőszerkezete és a földszint üvegpadlója alá nyúló, gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa különleges látványt nyújtott. A csónakforma Kolumbusz Kristóf utazásának, az Újvilág felfedezésének akkor ötszáz éves évfordulójára utalt, a tornyokba zárt harangok pedig a nándorfehérvári diadalt idézték meg.
Szintén híres és jellegzetes Makovecz-épület a makói Hagymaház, melynek elődjét az 1930-as években építették a hagymatermelők székházaként, értékesítési központként, és később kulturális funkciót kapott. A régi épület helyén 1998-ban született meg Makovecz tervei alapján a mai négytornyú Hagymaház, mely a református ótemplom fehér falát, tornyát, egykori kerítésének négy bástyáját idézi meg. Az épület alsó része olyan, mintha a földből nőne ki, tartószerkezetei a növények szárához hasonlóan emelkednek, tetőzete hatalmas hagymaként zárja a héjazatot. A város kulturális központjaként üzemelő épületben 390 férőhelyes színházterem is található, mely a magyar ősvallás kultikus hagyományát idézi meg.
A fővárosban egyetlen Makovecz-épület sem található, pedig az építész nagy, életművét összegző terve volt a felső-krisztinavárosi templom, melynek tervein 2004-től kezdődően dolgozott. Ez lett volna Makovecz legnagyobb szabású és legbonyolultabb, építészetileg leggazdagabb munkája, melyhez hasonló építkezést Budapest még nem látott korábban. A mostanáig meg nem valósult épület tervei alapján Dárday István és Szalai Györgyi A templomépítő című 2014-es filmjükben CGI-animáció segítségével virtuálisan építették fel a Makovecz által megálmodott grandiózus szentélyt. 2010-ben Makovecz a felsőzsolcai árvíz által sújtottakat, majd a vörösiszap-katasztrófa károsultjait segítette terveivel.
Az építész aktív részt vállalt a közéletben, sohasem rejtette véka alá jobboldali, konzervatív kötődését: az MMA mellett a konzervatív művészeket, értelmiségieket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetője volt, dolgozott a Magyar Nemzet napilap szerkesztőbizottságában, 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában, és ő kezdte el a 2014-ben átadott, Felcsúton épült Pancho Aréna tervezését, melyet halála után Dobrosi Tamás fejezett be. Munkásságát megszámlálhatatlan díjjal ismerték el, csak a legfontosabbakat említve: Kossuth-díjat, Magyar Örökség díjat, Corvin-láncot, Prima Primissima díjat, külföldön többek között a Francia Építészeti Akadémia nagy aranyérmét kapta meg, és a Brit Építészszövetség tiszteletbeli tagjává választották. Feleségével, Szabó Marianne textilművésszel több mint ötven évig éltek házasságban, három gyermeket neveltek fel, akik szintén művészi pályára léptek.
Makovecz Imre 2011. szeptember 27-én, hetvenöt évesen hunyt el Budapesten, földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékére születésnapján Százhalombattán minden évben megrendezik a Héttorony Fesztivált a város Makovecz által tervezett, impozáns látványt nyújtó Szent István-templomában. 2013-ban a magyar kormány rendeletet hozott az építész életművének gondozásáról.
Tegnapi kultbaitünkben a nagy orosz polihisztorra, a moszkvai egyetem névadójára, Mihail Lomonoszovra emlékeztünk.
