Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, a lengyel származású Marie Curie máig az egyetlen, aki két különböző tudományágban is elnyerte a Nobel-díjat.
Maria Salomea Skłodowska néven született az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban, 1867. november 7-én, pedagógus szülők ötödik gyermekeként. Már kislányként csodájára jártak emlékezőtehetségének és éles eszének, a középiskolát pedig kiváló eredménnyel végezte el. Az orosz elnyomás miatt azonban nőként és lengyelként nem tanulhatott tovább, ezért magántanítóként vállalt munkát apja rokonainál, egy gazdag földbirtokos családnál. Fizetéséből nővérét, Bronisławát segítette, aki Párizsban, a Sorbonne orvosi karán tanult, és megállapodtak, hogy ha később Marie is Franciaországba megy egyetemre, Bronisława viszonozza a szívességet. Időközben Marie beleszeretett munkaadói matematikusnak készülő fiába, és bár a vonzalom kölcsönös volt, a szülők ellenezték, hogy fiuk egy nincstelen rokonnal házasodjon össze, ezért a lányt gyorsan kirúgták állásából.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Marie végül összekuporgatott pénzéből otthagyta szülőhazáját, Párizsba utazott és beiratkozott a Sorbonne-ra. Diákként nagy nélkülözések közepette, szinte csak vajas kenyéren és vízen élt, késő éjszakáig tanult padlásszobájában, és ennek meg is lett az eredménye: igyekezetének hála évfolyamelsőként végzett matematikából és fizikából. 1895-ben összeházasodott Pierre Curie fizikussal: a szabadgondolkodó, antiklerikális nézeteket valló pár mellőzte az egyházi szertartást, és minden egyéb pompáról lemondott, megtakarított pénzükből biciklit vásároltak és azzal indultak nászútra. Két lányuk született, Irene – aki szintén Nobel-díjas lett – és Eve.
Madame Curie a Röntgen nevéhez köthető sugarakat és az Henri Becquerel által felfedezett uránsugárzást tanulmányozta, utóbbit ő nevezte el radioaktivitásnak. Idővel férje érdeklődését is felkeltette ez a munka, otthagyta saját kristályfizikai kutatásait és bekapcsolódott a radiológiába. Megfigyelték, hogy az uránszurokérc erősebben sugároz, mint urántartalma indokolná, ezért ismeretlen sugárzó anyag jelenlétére gyanakodtak. 1898-ban jelentette be a Curie házaspár egy új radioaktív anyag, a polónium felfedezését, melyet Marie szülőföldje iránti tiszteletből neveztek el így, néhány hónap múlva pedig a rádiumot is azonosították. Tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekeztek előállítani, és ez négy év munkával sikerült is nekik: egy fűtetlen fakalyibában 8 tonna uránszurokércből 0,1 gramm rádium-kloridot állítottak elő, ami olyan erősen sugárzott, hogy még a sötétben is látni lehetett. A házaspár nem szabadalmaztatta felfedezését, hanem közkinccsé tették orvosi és tudományos kutatások számára – pedig fényesen meggazdagodhattak volna a találmányból.
A Curie házaspár Becquerellel megosztva 1903-ban fizikai Nobel-díjat kapott radiológiai kutatásai elismeréseként, ezzel Marie Curie lett az első nő a történelemben, akit a Svéd Akadémia kitüntetett (mi több, a díjat odaítélő bizottságnak akkoriban csak férfiak lehettek a tagjai). Az átadási ceremónián a pár nem jelent meg személyesen, Pierre két évvel később tartotta meg előadását a díjazottak nevében. A díj híressé tette a Curie házaspárt, 1906-ban azonban váratlan tragédia történt: Pierre egy párizsi utcán próbált átkelni, amikor egy lovas kocsi kerekei alá került és koponyasérülést szenvedett, melybe belehalt. A halálos baleset körülményeit illetően sokáig folytak a találgatások: egyesek úgy vélték, a tudós szervezete a sugárzásnak való állandó kitettség miatt nagyon legyengült, ezért zuhant séta közben a kocsi kerekei alá.
Férje halála megrázta Marie-t, aki az elbeszélések alapján sohasem heverte ki teljesen az elvesztését: megkeseredett és magányos ember vált belőle. Megörökölte férje professzori katedráját a Sorbonne fizika tanszékén, ezzel ő lett a patinás egyetem első női tanára, és a Curie-laboratórium teljes jogú vezetése is az ő nevére szállt. Két évvel később címzetes professzorrá nevezték ki, majd megjelent a radioaktivitásról szóló korszakalkotó értekezése. 1911-ben másodszorra is Nobel-díjat kapott, ezúttal a kémia tudományágban díjazták őt a polónium és a rádium felfedezéséért, fémállapotban való előállításáért, természetének és vegyületének vizsgálatáért. Presztízsének köszönhetően a francia kormány anyagilag támogatta a Rádium Intézet megalapítását, mely idővel a világ egyik legjelentősebb orvostudományi és biofizikai kutatóközpontjává vált (és ma Marie Curie nevét viseli).
Az első világháború alatt lányával, Irene-nel közösen egy hordozható röntgenkészülék kifejlesztésén dolgozott, ami megkönnyítette a fronton szolgálatot végző katonaorvosok munkáját – sőt, ő maga is kilátogatott a hadszíntérre: mentőautót vezetett, mely az általa megalkotott készülékkel volt ellátva. Curie radonnal töltött fiolákat is készített: az üvegcsékben tárolt gázt fecskendővel a sebesültek szervezetébe juttatták, így sterilizálták a sebeiket. Becslések szerint a mobil röntgenkészülék és a radonos fiolák mintegy egymillió katona életét mentették meg a háború alatt. A tudós még Nobel-trófeáit is felajánlotta a francia államnak, hogy azok beolvasztásával pluszpénzhez juthassanak, amit a háborús erőfeszítésre költhetnek. Az állam megköszönte, de visszautasította a nagylelkű ajánlatot.
A háború utáni években a Rádium Intézet a magfizikai és magkémiai kutatások központjává vált, Curie-t pedig beválasztották az Orvostudományi Akadémia tagjai közé, ettől kezdve főleg a radioaktív anyagok kémiájának és orvosi alkalmazhatóságának kérdéseit kutatta. 1921-ben a népszerűsége csúcsán lévő Marie Curie lányával sikeres körutat tett az Egyesült Államokban, ahol Warren Harding elnök az amerikai nők által gyűjtött pénzből egygrammnyi rádiumot ajándékozott neki. Világszerte tartott előadásokat, Csehszlovákiától Belgiumon át Brazíliáig, a Népszövetség beválasztotta a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába. Megalapította a párizsi Curie-alapítványt, és létrehozta Varsóban a második Rádium Intézetet, melynek orvos nővére, Bronia lett az igazgatója.
Marie Curie halálát az általa felfedezett és egész életében kutatott radioaktív sugárzás okozta – akkoriban ugyanis még nem sejtették, mennyire káros az élő szervezetre. Marie minden elővigyázatosság és védőfelszerelés nélkül dolgozott a sugárzó anyagokkal, sőt állítólag az ágya melletti éjjeliszekrényen egy adag rádiumot tartott, ami egyfajta éjszakai fényként funkcionált. Szervezetében idővel aplasztikus anémia (fehérvérűség) alakult ki, vagyis a csontvelő elégtelen működése következtében nem termelődött elegendő vörösvérsejt. A betegség 66 éves korában, 1934. július 4-én végzett vele egy kelet-francia kisváros, Passy szanatóriumában. Földi maradványait a párizsi Patheonban helyezték örök nyugalomra. Koporsóját majdnem három centiméter vastag ólomréteg fedi a holttest sugárzása miatt. Marie Curie feljegyzései szintén még évezredek múlva is sugározni fognak, ezért ólombevonatú dobozokban őrzik őket.
Marie Curie életét többször feldolgozták könyv, film és színdarab formájában is: 1937-ben saját lánya, Eve írt könyvet édesanyjáról Madame Curie címmel, mely azonnal bestseller lett. Ugyanezzel a címmel készült hollywoodi életrajzi film 1943-ban, Greer Garson címszereplésével. 2016-ban lengyel–francia–német koprodukcióban, Budapesten forgott a Marie Curie című életrajzi dráma, 2019-ben pedig Radioaktív címmel – szintén a magyar fővárosban – készült brit minisorozat a témában, Rosamund Pike főszereplésével.
Tegnapi kultbaitünkben a több mint 2000 oldalas nagyregény, A tulajdonságok nélküli ember írójára, Robert Musilra emlékeztünk.
