Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főszereplője az osztrák Robert Musil, aki a Törless iskolaévei című első regényében egy bentlakásos fiúiskola kegyetlen világát meséli el. Ennek a könyvnek a történetéből született cikkünk címe.
A 20. század közép-európai irodalmának meghatározó alakja volt az osztrák Robert Musil, akinek grandiózus regénye, A tulajdonságok nélküli ember csonkán maradt, de még így is több mint kétezer oldalt számlál.
Robert Edler Musil 1880. november 6-án született a karintiai Klangenfurtban, jómódú család gyermekeként – édesapja, Alfred Musil gépészmérnök, gyárigazgató és egyetemi tanár volt, aki később (már fia életében) nemesi rangot kapott a császártól. Robertet, aki örökölte apja műszaki tehetségét és a reáltudományokhoz való vonzódását, eredetileg katonai pályára szánta a család: tizenkét évesen beadták a kismartoni katonai nevelőintézetbe, majd a Mährisch-Weisskircheni katonai főreáliskola növendéke lett. Diplomáját a Brnói Egyetem mérnöki karán szerezte, majd kétéves katonai szolgálatot teljesített egy gyalogos zászlóaljnál, szolgálata befejezése után pedig a Stuttgarti Műszaki Egyetemen dolgozott.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A műszaki pálya azonban nem elégítette ki ambícióit. Ebben az időben már folyamatosan próbálkozott írással, majd újra az egyetemi katedrát választotta: filozófiát és pszichológiát hallgatott Berlinben. 1906-ban kifejlesztett egy, a színérzékelés vizsgálatára szolgáló orvosi eszközt, az ún. Musil-színkorongot, és ugyanebben az évben megjelent első regénye, a Törless iskolaévei: a lélektannal alaposan átitatott kisregényhez, mely egy szigorú bentlakásos fiúiskola falai között játszódik, saját gyerekkori élményeit vette alapul. Az intézményben uralkodó rideg, tekintélyelvű légkör, mely inkább alattvalóknak tekinti a diákokat, mintsem oktatásra váró fiataloknak, a nevelést pedig kizárólag a hibák megtorlásában látja és szétzúzza a szabadságot, táptalaja a kollektív erőszaknak – véli a szerző. És előképe a fasiszta rendszereknek – ezt már az utókor látta bele Musil művébe.
Musil dicséretesre doktorált filozófiából, a Törless sikere miatt mégis inkább az irodalmi, és nem a tudományos pályát választotta: a Bécsi Műszaki Egyetemen szerzett könyvtárosi állást, ezzel párhuzamosan több lapban publikált és szerkesztője volt a berlini Neue Rundschau (Új Körkép) című folyóiratnak. 1911-ben megnősült, egy nálánál hét évvel idősebb, kétgyermekes özvegyasszonyt, Martha Marcovaldit vette el. A háború kirobbanását követően Belgrádban és az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot, ami alatt Trientnél majdnem eltalálta egy bomba. Halálközeli élményét később egy novellában is feldolgozta. A hadszíntéren tanúsított érdemeiért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Leszerelése után az Osztrák Köztársaság hadügy-, majd külügyminisztériumának művelődési és sajtóosztályán dolgozott, 1920-ban a berlini hadügyminisztérium szaktanácsadója lett, közben továbbra is kritikákat, kisebb esszéket publikált a különböző lapokban.
Már a Törless befejezését követően megfogalmazódott Musilban egy grandiózus regényfolyam ötlete, amely összefoglalná az Osztrák–Magyar Monarchiában uralkodó politikai viszonyokat, mindazokat a társadalmi és egyéb anomáliákat, melyeket a 20. század elejére kitermelt magából a dualista állam. A terv megvalósításába csak hosszú előkészítés – és a háború jelentette kényszerszünet – után, 1921-ben vágott bele: A tulajdonságok nélküli ember első kötete kilencévi megfeszített munka után, a második újabb három év elteltével jelent meg. A zegzugos cselekmény egy közép-európai dualista birodalomban, Kákániában játszódik: a név frappáns szóvicc, mely az uralkodó hivatalos megszólításának (Kaiser und König = Császár és Király) Ausztriában használt rövidítéséből, a K und K-ból született, másrészt a görög kakosz („rossz”) szóra utal.
Kákánia országában, ahol a császár megkoronázásának hetvenedik évfordulója megünneplésére készülnek, a bürokrácia, az elgépiesedett szabályok, a parancsként ható tévedések és a kötelező viselkedési szabályok uralkodtak el az életen. A főhős egy Ulrich nevű matematikus, aki az íróhoz hasonlóan magas pozíciókat tölt be a birodalmi államgépezetben: stratégiája, hogy semminek sem örül, semmin sem háborodik fel, nincsenek tulajdonságai, csak megfigyelő- és megállapítóképessége. Ő maga sem érti, miért és hogyan került ilyen magas állásba, de nem is próbálja megfejteni az okot: nem kérdez, csak néz és lát, amit pedig lát, arról folyton meg kell állapítania, hogy valóság ugyan, de semmi értelme. A szerző érzékletesen és könnyen beazonosíthatóan karikírozza ki az osztrák monarchia végnapjainak jellemző karaktereit, szokásait, szituációit.
Musilról köztudott volt, hogy nehezen dolgozott, gyakran egész bekezdéseket újraírt, folyamatosan javította, átírta, jegyzetekkel látta el a leírt sorokat – a több ezer oldalas, grandiózus A tulajdonságok nélküli ember megalkotása hosszú és küzdelmes szülés volt. Ugyanakkor más, kisebb műveit könnyedén írta meg: Három asszony címmel novelláskötete jelent meg, két színpadi műve, a Vince és a fontos férfiak barátnője és A rajongók Bécsben és Berlinben is sikert aratott. Egy idő után Musil minden más munkával felhagyott, így családja a szegénység szélére sodródott. Felesége igyekezett megteremteni az anyagi túlélés lehetőségeit, emellett kiadója, Ernst Rotwohlt is juttatott számára csekély előleget, később alapítványt hozott létre az író megsegítésére. Ezek a pénzek azonban éppen csak elégnek bizonyultak rá, hogy a család elkerülje az éhezést.
Miközben Musil szakadatlanul, a külső valóság teljes kizárásával dolgozott fő művén, a történelem persze továbbra is zajlott: 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Musil családjával Berlinből visszaköltözött Bécsbe, öt évvel később, az anschluss miatt Bécsből Zürichbe, majd Genfbe távozott. A tulajdonságok nélküli ember végül mégis befejezetlen maradt: 1942. április 15-én délben a hatvanegy éves író felállt az ebédlőasztaltól és a fürdőszobába indult, hogy kezet mosson. Az ajtóból visszafordulva ezt mondta: „Azt hiszem, még néhány oldal és kész a mű”. Belépett a fürdőszobába, és a mosdó előtt összeesett. Agyvérzés következtében azonnal meghalt.
A harmadik kötet így töredék maradt és posztumusz, Martha asszony által szerkesztve és sajtó alá rendezve jelent meg. A mindvégig hű feleség és munkatárs elkötelezte magát, hogy férje eredeti szándékának a lehető legmegfelelőbben kerüljön az olvasók elé a mű. Az utókor Musilt a 20. századi modernizmus egyik legjelentősebb alkotójaként, Franz Kafka mellett az egykori Osztrák–Magyar Monarchia bürokratikus világának legjellegzetesebb irodalmi ábrázolójaként tartja számon. Míg Kafka alulról nézve, a kisember hivatalnok szemszögéből jelenítette meg az átláthatatlan hatalmi gépezet szürrealizmusát, a mérnöki végzettségű Musil felülről, az irányítók felől szemlélte a „racionalizált káoszt”.
A Törless iskolaéveiből a nyugatnémet újfilm elismert alkotója, Volker Schlöndorff rendezett filmet 1966-ban Az ifjú Törless címmel, mely a megújuló német filmgyártás emblematikus alkotásává vált. Az 1990-es évek derekán a Magyar Televízió illetékesei próbálták megvásárolni A tulajdonságok nélküli ember jogait, hogy filmsorozatot készítsenek Musil grandiózus művéből, akárcsak J. R. R. Tolkien fantasytrilógiájából, A gyűrűk urából. Végül egyik adaptáció sem valósult meg, Musil regényének esetében azért, mert a jogtulajdonosok nem voltak hajlandók eladni a jogokat.
Tegnapi kultbaitünkben az angol összeesküvőről, Guy Fawkesról írtunk.
