Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse a világirodalom egyik legrejtélyesebb géniusza, Arthur Rimbaud.
Jean Nicholas Arthur Rimbaud néven született az észak-franciaországi Charleville-ben, 1854. október 20-án. Édesapja, Frédéric Rimbaud gyalogoskapitány kicsapongó természetű katonatiszt volt, aki nem sokat törődött a családjával – fia tízéves sem volt, amikor otthagyta őket. A korán érő és meglehetősen önfejű fiú nevelése édesanyjára, a szigorú és buzgón vallásos kereskedőasszonyra, Vitalie Culfra maradt, aki erős kézzel irányította gyermeke életét. Rimbaud tehetsége és irodalmi érdeklődése már korán megmutatkozott – tízévesen bekerült a charleville-i kollégiumba, ahol nemcsak tanulmányi eredményeivel, de latinul írt költeményeivel is elnyerte tanárai és diáktársai elismerését. A csodagyereknek titulált ifjú alig múlt tizenöt éves, amikor Az előző este című verse megjelent egy jelentős irodalmi lap hasábjain.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Az 1870-es porosz–francia háború zűrzavaros időszakában Rimbaud úgy döntött, megszökik otthonról és elindul kalandokat keresni. Párizsba érkezve egyből börtönbe is került, ugyanis jegy nélkül utazott a fővárosba tartó vonaton. Szabadulása után aztán a költőpalánta Belgiumban és Észak-Franciaországban csavargott, gyakran étlen-szomjan, mígnem édesanyja a rendőrséggel haza nem vitette Charleville-be. Rimbaud-t azonban továbbra sem vonzotta az unalmas kisvárosi élet: 1871 februárjában ismét megszökött, és Párizsban önkéntesnek jelentkezett a kommün védelmére, melynek szellemisége lenyűgözte, még egy kommunista alkotmánytervezetet is készített. Három keserves hét után mégis feladta a küzdelmet és hazatért anyjához. Augusztusban egy barátja ajánlására elküldte a verseit Paul Verlaine-nek, aki azonnal meglátta az ifjú zseni tehetségét és Párizsba hívta.
Rimbaud egy korszakzáró nagy alkotással, A részeg hajó című költeményével mutatkozott be Verlaine-nek, hamarosan pedig aktív részévé vált a főváros irodalmi életének. A két költő személyes találkozása mindkettejük számára végzetesnek bizonyult: Verlaine egy csapásra szerelmes lett tíz évvel fiatalabb ifjú mentoráltjába, Rimbaud kedvéért otthagyta a feleségét és újszülött fiát. A két költő viharos szerelmi kapcsolata nemcsak a homoszexualitás, de a botrányhős Verlaine kicsapongó életmódja, állandó zűrös ügyei, verekedései miatt is visszatetszést keltett a közvéleményben. Verlaine megismertette szerelmét és protezsáltját az abszint és az ópium mámorával, folyamatosan féltékeny volt, és nehezen viselte, hogy Rimbaud a saját útját kívánja járni mind a költészet, mind a magánélet területén. Kapcsolatukat idővel az egyre jobban elfajuló viták, veszekedések jellemezték.
1872 márciusában a bohém párizsi élettől megcsömörlött Rimbaud visszatért Charleville-be, ekkor írta Utolsó versek néven ismert költeményeit, melyekben a megtisztulás vágya fejeződik ki. Baudelaire Kis költemények prózában című művének hatására prózaírással is megpróbálkozott. Pár hónappal később Verlaine hívására mégis újra Párizsba ment, ahonnét a pár Belgiumba utazott, majd Londonban kötöttek ki. Rimbaud ebben az időszakban írta meg negyven darabból álló prózaversciklusát Színvázlatok címmel.
A kapcsolat azonban újfent zátonyra futott, Rimbaud pedig ismét hazamenekült a terhes viszony elől, és írni kezdte Egy évad a pokolban című munkáját. Verlaine persze újból felbukkant és ismét magával rángatta a társát Londonba, majd Brüsszelbe, de az utazás alatt Rimbaud közölte, hogy végleg szakít barátjával, aki erre dühében rálőtt. A golyó a csuklóján találta el hősünket. Az incidens miatt Verlaine-t két év börtönre ítélték, Rimbaud pedig elhatározta, hogy a költészettel is mindörökre szakít. Még befejezte az Egy évadot, melyben összegezte addigi életét és munkásságát, és utána soha többet nem ragadott tollat.
Rimbaud költészetét a korai modernista líra egyik legfontosabb életműveként tartja számon az irodalomtudomány. Szinte gyerekfejjel írt versei felbontják a hagyományos költészet valósághoz való viszonyát, reprodukálhatatlan, elvont látomásokat vet papírra, melyekből szinte minden konkrét vonatkozás eltűnik. A magánhangzók szonettje című ars poetica verse arról tanúskodik, hogy Rimbaud a filozófiánál korábban érzékelte a nyelv, a beszéd válságát. Utolsó nagy művében így foglalja össze önmagát és költészetét: „Csöndeket, éjszakákat írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem... (...) Többnapos álomba zuhantam, s amikor fölébredtem, folytattam a legnyomasztóbb álmokat. Megértem a pusztulásra, s gyöngeségem veszedelmes úton elvezetett a világ szélére és Kimmeriának, az árnyak és örvények hazájának határára.” Rimbaud költői jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy hány későbbi lírikusra volt jelentős hatással rövid életműve. Idehaza Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, József Attila fordították verseit.
A költészetet otthagyva Rimbaud világcsavargásra adta a fejét: gyalog átkelt az Alpokon, Indiába utazott, egy hónapra belépett a holland gyarmati hadseregbe, majd egy dán cirkuszhoz szerződött, később Cipruson át Egyiptomba, majd Abesszíniába került. Vadházasságban élt egy etióp nővel, fegyverekkel, kávéval, kaucsukkal, elefántcsonttal és bőrökkel kereskedett (a rossznyelvek szerint rabszolgákkal is), kockázatos expedíciókat vezetett a kelet-afrikai sivatagba, és üzleteivel sikerült vagyonra szert tennie. A végzetes incidenst követően csupán egyszer találkozott újra Verlaine-nel, amikor a börtönben megtért egykori társ megpróbálta rábeszélni őt, hogy térjen vissza a művészethez, de Rimbaud hajthatatlan maradt.
1891 februárjában rákos daganat alakult ki Rimbaud jobb térdén. Hazautazott Franciaországba, ahol amputálták a lábát, de így sem sikerült legyőznie a halálos kórt, mely a többi végtagjára is átterjedt. Mindössze harminchét évesen érte a halál Marseille-ben, november 10-én. Rimbaud és Verlaine viharos szerelméről Agnieszka Holland rendezett életrajzi filmet Teljes napfogyatkozás címmel 1995-ben, melyben a fiatal költőzsenit az ifjú Leonardo DiCaprio alakította. 2000-ben az etiópiai Hararban létesítették az Arthur Rimbaud emlékházat, mely a költőből lett kalandor-kereskedő utazásainak történetét mutatja be az érdeklődők számára.
Tegnapi kultbaitünkben Jonathan Swiftről, a Gulliver-regények szerzőjéről írtunk.
