Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Szent Jeromos, aki kalandos élete során számos különböző módon szolgálta a katolikus egyházat, latin köznyelvre fordította a Szentírást, és még oroszlánt is szelídített. Állítólag.
A négy késő ókori egyházatya egyikeként tisztelt Szent Jeromost tanítói és bibliafordítói munkásságáért övezi főként elismerés, hiszen betlehemi remeteségében ő fordította le latin köznyelvre a Szentírást.
Jeromos (Hieronymus) 347-ben született a Dalmácia és Pannónia határán fekvő Stridon városában, melyet a kutatók a mai Horvátországban található Csáktornya (Čakovec) várossal azonosítanak. Jómódú családból származott. Bár szülei keresztények voltak, őt magát nem keresztelték meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, és már egészen korán kitűnt, hogy tehetséges, éles elméjű fiú. Viselkedése azonban jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Fegyelmezetlen, nehezen kezelhető, büszke, de érzékeny lélek lakozott benne. Hamarosan Milánóba, majd Rómába küldték, ahol retorikát és filozófiát tanult. Falta a latin nyelvű klasszikusokat, nyelvezetét és gondolkodását is nagymértékben befolyásolták olvasmányai, különösen Vergilius, Platón és Cicero munkái. A szorgos tanulás mellett a szórakozásokból, világi örömökből is alaposan kivette a részét.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A legenda szerint álmában egy angyal kivette a kezéből a nála lévő könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Az álom hatására érdeklődni kezdett a Biblia iránt, a római katakombákban élő keresztényeket látogatta. 366 húsvétján Libériusz pápa megkeresztelte Jeromost, ezzel új fejezet kezdődött a fiatalember életében. Húsvét után nem sokkal elindult Gallia felé, végül Trierben kötött ki, és egy kolostorba szegődött. Megismerte a szerzetesi életet, újra tanulni kezdett. Élményei hatására visszatért Itáliába, ahol csatlakozott egy aszkéta csoporthoz Aquileiában. A csoport néhány évvel később feloszlott, Jeromos pedig zarándokútra indult a Szentföldre. Antiochiában tökéletesítette Szentírás-ismeretét, megtanult héberül, végül elvonult Kalkisz pusztaságába, hogy az ott élő remetékhez csatlakozva magányban, vezeklésben és munkában éljen.
Jeromos gyakran gyötrődött kétségek között – természete ellenkezett ezzel az életformával. Felrémlettek neki a római táncos mulatságok emlékei, kísértések kerítették hatalmába. Az egyik álmában azt a figyelmeztetést kapta, hogy még egyáltalán nem él keresztényi életet. A szerzetesek között az antiochiai egyházszakadás és az arriánus vita miatt fellángoló ellentétek kiábrándították Jeromost a „pörlekedő, piszkos szerzetesekből”. Visszatért Antiochiába, ahol a város püspöke pappá akart szentelni, de ebbe Jeromos csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy hű maradhat szerzetesi hivatásához, és nem kell röghöz kötve, egyetlen helyen munkálkodnia. Hamarosan újra felkerekedett, ezúttal Konstantinápolyba vitte az útja, ahol a város könyvtárában dolgozott.
Időközben Damáz pápa kieszközölte a császárnál, hogy 381-ben Konstantinápolyban, majd egy évvel később Rómában zsinatot hívjon össze. Jeromos Paulus püspök segédjeként vett részt a zsinaton, melynek során a pápa felfigyelt a tehetséges szerzetesre. Titkárává nevezte ki, és hamarosan nagyszabású feladattal bízta meg: az evangéliumok latin fordítását kellett átvizsgálnia. Jeromos szorgosan vetette bele magát a feladatba, mely fokozatosan terebélyesedett: idővel a teljes Szentírásra kiterjedt, és nemcsak szövegvizsgálatot, hanem fordítást is jelentett. A szerzetes minden addigi tudását felhasználva igyekezett a latin köznyelvre átültetni a Biblia szövegét – grandiózus munkája több mint három évtizedet ölelt fel.
Pápai megbízatásával párhuzamosan Jeromos előkelő római patrícius asszonyok lelki istápolójaként is dolgozott. Mivel bejáratos volt palotáikba, és gyakran látogatta a gazdag hölgyeket, a városban pletykák keltek szárnyra: azt rebesgették, Jeromos erkölcstelen életet él, egyházi munkája helyett asszonyokkal szórakozik. A pletykákat főként a városi egyházi elöljáróságok terjesztették, akik féltették pozícióikat a befolyásos pápai titkártól, hiszen sokan Damáz utódját látták benne. A pápa ugyan védelmet biztosított protezsáltja számára, de 384-ben meghalt, így Jeromos már támadhatónak bizonyult. Hamarosan elhagyta az Örök Várost, és híveinek egy csoportjával keletre zarándokolt. Betlehemben telepedtek le, ahol Jeromos két kolostort alapított: egyet a férfiak, egyet a nők számára. Előbbit saját maga irányította, utóbbi vezetését pedig egyik római tanítványára, Paulára bízta. A következő évtizedek megfeszített munkával teltek: Jeromos megírta a teljes Biblia köznyelvi változatát, megteremtve a nyugati egyházban Vulgataként ismert alapszöveget.
Jeromos több fontos, a kereszténységben ma is használt kifejezést alkotott meg. A szeretet szó fordításaként ő alkalmazta a latin caritas kifejezést, mely az eros kifejezéssel szemben a nem erotikus, nem kapzsi szeretetet jelöli. Különösen nagy kihívást jelentettek azok a görög szavak, melyeknek nem volt latin megfelelőjük. A baptiszma (keresztelés) például annyira fontos szónak számított, hogy Jeromos inkább latinosította, de nem változtatta meg – így lett belőle baptiso.
Bibliafordítói munkássága mellett történelmi tárgyú munkákat is írt, A kiváló férfiakról című munkája számos fontos adatot tartalmaz. 157 levele maradt fenn az utókor számára, melyekben rengeteg különféle kérdés ügyében fordultak Jeromoshoz tanácsért. Ezekből a szerzetes alakja szigorú, de igazságos aszkétaként, lelki vezetőként rajzolódik ki, aki ironikus humorát sem veszítette el soha.
Alakjához több legenda is kötődik, a leghíresebb szerint egyszer egy oroszlán sétált be a kolostorba, és bár a szerzetesek rémülten menekültek a fenevad elől, Jeromos békésen odasétált az állathoz, és mint vendégét köszöntötte. Az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos elé, melybe egy tövis volt szúrva. A szent kihúzta a tövist, majd kötést tett a sebre. Ettől kezdve az oroszlán gazdájaként ragaszkodott Jeromoshoz, mintha csak a macskája lett volna. Életének utolsó évtizedeit Jeromos fájdalmas szenvedések közepette élte le: egészsége fokozatosan megromlott, lassan a látását is elveszítette, leghűségesebb társai meghaltak. 412 körül portyázó szaracénok veszélyeztették a betlehemi kolostorok biztonságát, Jeromosnak ideiglenesen el kellett menekülnie. Később még kivette a részét az eretnekség elleni, újból fellángoló harcokból, melyek végén levélben gratulált Szent Ágostonnak a győzelemhez.
Az egész életében fáradhatatlanul küzdő szerzetes 419 vagy 420. szeptember 30-án, vakon és kimerülten hunyt el, hetvenkét vagy hetvenhárom évesen Betlehemben. A 7. században földi maradványait újratemették Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában. A római katolikus egyház a 8. század óta halálának évfordulóján ünnepli emléknapját. Jeromos körül Magyarországon is jelentős kultusz alakult ki. A pálosok szülővárosában, Csáktornyán emeltek kolostort Jeromos tiszteletére az 1400-es években, mely jeles búcsújáró hellyé vált. A szent alakja és élete a képzőművészet számára is állandó témát jelentett. A műalkotásokon gyakran ábrázolják dolgozószobájában, könyvvel és tollal, olykor barlangban vagy a természetben. Sokszor bíborosi öltözetet, vörös ruhát és széles kalapot visel, és előszeretettel jelenik meg mellette az oroszlán motívuma. A legismertebb Szent Jeromos-festmények között vannak Giovanni Bellini, Caravaggio, El Greco, Peter Paul Rubens és Bartolomé Esteban Murillo munkái.
Tegnapi kultbaitünkben az iskolateremtő olasz filmrendező, Michelangelo Antonioni életét és filmjeit mutattuk be.
