Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse „a fiatalság Atyja és Tanítója”, Bosco Szent János.
Bosco Szent János, eredeti nevén Giovanni Melchiorre Bosco, akit a világ csak Don Boscóként ismer, 1815. augusztus 16-án született szegény parasztcsaládban, egy Torino melletti falucskában, Castelnuovo d’Astiban. Mindössze kétéves volt, mikor édesapja meghalt, édesanyjának, Margherita Occhienának egyedül kellett felnevelnie őt és két fiútestvérét. A család nagy nélkülözések közepette élt egy tanyán, Giovanninak már zsenge korától pásztorként kellett dolgoznia. „Margit mama” szorgos asszony volt, aki kitartásra nevelte fiait, és korán beléjük oltotta a katolikus hitet, a munka tiszteletét és embertársaik szeretetét. Az eszes, jó képességekkel megáldott Giovanni már kis korától pap szeretett volna lenni. Mivel a családnak nem volt pénze, hogy iskolába járassa, esténként, munka után egy szomszéd parasztbácsitól tanult olvasni, később a helyi plébános oktatta.
A legenda szerint kilencéves korában álmot látott, melyben egy fényesen ragyogó asszony jelent meg előtte, és azt mondta neki: „Legyél alázatos, erős és állhatatos” és „Állj a fiúk élére!” Az álom hatására úgy döntött, egységbe kovácsolja a környékbeli szegény gyerekeket, és létrehozta számukra a Vidámság Társaságát. Gyakran bűvésztrükkökkel, zsonglőrmutatványokkal szórakoztatta őket, melyeket a munka és a tanulás mellett megmaradt szabadidejében gyakorolt. Összekülönbözött idősebb bátyjával, aki azt akarta, hogy tanulás helyett továbbra is a tanyán dolgozzon, ezért elvándorolt otthonról. Tizenkét évesen kezdett rendszeresen iskolába járni. Különböző munkákat vállalt, hogy megkereshesse a tandíjravalót, így több mesterséget is kitanult. Volt asztalos, szabó, cipész, kovács, lakatos, pincér, házitanítóskodott és több hangszeren is megtanult játszani. Tizenhat évesen beiratkozott a szemináriumba, ahol hamar kitűnt szorgalmával. 1841-ben Torinóban pappá szentelték.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Az év decemberben a fiatal pap éppen miséhez öltözködött, amikor a sekrestyében megjelent egy utcagyerek, aki nemcsak ápolatlan, de mint kiderült, teljesen iskolázatlan is volt. A sekrestyés ki akarta kergetni a fiút a templomból, de Bosco atya visszahívta és megtanította őt a keresztvetésre. Pár nappal később a fiú öt társával együtt tért vissza. Don Bosco az esetet követően – Néri Szent Fülöp példáját követve – nekilátott, hogy a Torino utcáin csellengő árva gyerekeket maga köré gyűjtse és tanítsa őket. Először csupán húsz tanítványa volt, néhány év alatt már négyszáz lett a fiúk száma. Kezdetben a szabad ég alatt tartotta az órákat, majd kinevezték a prostitúciótól fenyegetett lányok intézetének káplánjává, ahol két termet biztosítottak számára az oktatáshoz. Iskoláját Oratóriumnak nevezte el. Hatalmas elszántságát, már-már megszállottságát azonban sem az egyház képviselői, sem a városi tanács tagjai nem nézték jó szemmel. Előbbiek úgy gondolták, Don Bosco eltéríti tőlük a híveket. Miután felmondták megbízatását, nevelt fiaival különböző helyeken keresett szállást, a fiúk hangoskodása, rendetlenkedései miatt azonban gyakran elüldözték őket. Don Boscónak semmilyen jövedelme nem volt, fiaival együtt alamizsnából élt. Végül egy Pinardi nevű háztulajdonos fogadta be őket, itt létesíthetett állandó otthont a gyerekek számára. Idős édesanyja is Giovannihoz költözött, és haláláig az ő fedele alatt élt.
1848-ban merényletet követtek el Don Bosco ellen: a kápolnában magyarázott a fiúknak, amikor valaki rálőtt, de csak a reverendája szélét találta el. A kellemetlen ügy miatt a városi hatóságok kivizsgáltatták a „Don Bosco-ügyet”, minek folytán megváltozott a véleményük és felismerték a pap tevékenységének értékét. Anyagi támogatást biztosítottak számára, ebből a pénzből Don Bosco megvásárolhatta a Pinardi házat és megépíthette a Szalézi Szent Ferenc-kápolnát. Az 1854-es torinói kolerajárvány idején Don Bosco és fiai segítettek a város betegeinek ápolásában, és kitűntek helytállásukkal. 1858 márciusában Don Bosco, aki ekkoriban már egy szerzetesrend megalapítását tervezte, kihallgatásra ment IX. Pius pápához. Az egyházfő támogatta Bosco atyát, és tanácsokkal látta el a rend megalapításával kapcsolatban. Pius javasolta például, hogy a szervezetnek a Szalézi Társaság (és ne Rend) nevet adja, a tagok a korral haladva egyszerű öltözéket viseljenek, a lelki életben hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat végezzenek. A pápa és az atya később többször is kikérték egymás véleményét különböző kérdésekben.
A Szalézi Szent Ferenc Társaság 1859-ben kezdte meg működését, kezdetben tizenhét taggal. A tagok száma hihetetlen gyorsan nőtt Olaszországban, majd külföldön is, és idővel a legfontosabb szerzetesrendek közé emelkedett. Don Bosco iskoláját folyamatosan bővítette, a gyerekeknek már nemcsak elméleti tárgyakat oktatott, de mesterségekre is tanította őket. Az onnan kikerülő fiatalok becsületes munkásemberként vághattak neki az életnek. Első gyermekeiből lettek későbbi munkatársai. A pápa rábeszélésére Bosco atya megírta önéletrajzi visszaemlékezéseit, emellett harminc kisebb-nagyobb könyvet is írt a nevelésről, szellemi örökségül hagyva a szaléziaknak. Pedagógiai elveit pontosan megfogalmazta, legfontosabbnak az ún. megelőző nevelést tartotta: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!”.
1872-ben megalapította a szaléziak női rendágát, Segítő Szűz Mária Leányai néven. Ekkoriban már több mint ezerkétszáz tagot számlált a szalézi társaság, a szerzetesek még Dél-Amerikából is meghívást kaptak, hogy indítsanak missziós csoportot. Don Boscót idős korára megviselte az állandó szorgos, kitartó munka. Egészsége megromlott, folyamatosan fájt a háta, a szeme és a feje, emellett gyakori álmatlanság is kínozta. 1888. január 31-én, hetvenkét évesen hunyt el Torinóban. 1929-ben XI. Pius pápa boldoggá, egy évvel később szentté avatta. Ünnepnapját, január 31-ét 1936-ban vették fel a római kalendáriumba. Halálának századik évfordulóján II. János Pál pápa Bosco Szent Jánost „a fiatalság Atyjának és Tanítójának” nevezte.
A szent életéről először 1936-ban készült olasz mozifilm Krisztus katonája címmel. 1988-ban olasz–amerikai koprodukcióban született egy újabb változat, Don Bosco – Az ifjúság atyja és mestere címmel, Ben Gazzara címszereplésével (ez a film állítólag II. János Pál pápa tetszését is elnyerte). Legutóbb 2004-ben, szintén szülőhazájában, kétrészes tévéfilm formájában dolgozták fel Bosco atya életét, Don Bosco: a szeretet küldetése címmel. Az utcagyerekeket maga köré gyűjtő és tanító papfigura az elmúlt száz évben egyfajta filmes klisékarakterré vált, és Don Boscótól függetlenül is rengeteg alkotásban megjelenik. Don Bosco születésének kétszázadik évfordulójára Magyarországon rockoperát mutattak be, Gyermekek fénye címmel. 2016-ban Kazincbarcikán avatták fel a Don Bosco Sportközpontot.
Tegnapi kultbaitünkben az Ivanhoe és a Rob Roy szerzőjére emlékeztünk:
