Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánkban Hannibál itáliai hadjáratának leghíresebb csatáját, a cannae-i ütközetet mutatjuk be.
Kr. e. 216-ban a mai napon zajlott le a második pun háború, egyben az ókor egyik leghíresebb ütközete, a cannae-i csata, melyben Hannibál serege döntő vereséget mért a Római Köztársaság túlerőben lévő légióira. A karthágói hadvezér a diadalt később nem tudta kihasználni, és a háborút végül Róma nyerte.
Róma és régi ellenlábasa, az észak-afrikai Karthágó között Kr. e. 218-ban lángolt fel újra a feszültség. A háborút a hispániai kikötőváros, Saguntum ellenőrzése feletti vita robbantotta ki. A pun hadvezér, Hannibál felismerte, hogy Hispániában nem tudja legyőzni Rómát, ezért egy merész csellel átvágott az Alpokon, hogy Itáliában kényszerítse térdre a jelentős erőfölényben lévő ellenfelet. A kiváló stratégiai képességekkel megáldott hadvezér két jelentős diadalt is aratott a rómaiak felett. Először Trebiánál, majd a Trasimenus-tónál verte tönkre seregeiket. Az örök városban pánik lett úrrá: miután az utóbbi ütközetben meghalt Gaius Flaminius konzul, a rómaiak fél évre diktátort állítottak az állam élére Fabius Maximus személyében, aki kivárásos taktikát játszott. Eközben Hannibál serege feldúlta szinte egész Itáliát, a mai Toscana és Campania területét, majd a félsziget déli vidékét fosztogatta. Sikerei miatt a szenátus attól tartott, hogy itáliai szövetségesei elpártolnak Rómától, látva, hogy képtelen megvédeni őket.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A fél év lejárta után Fabius Maximus megbízatását nem hosszabbították meg, helyette két konzult, Lucius Aemilius Paullust és Gaius Terentius Varrót neveztek ki a köztársaság élére, akik felhagytak a halogatással és elkezdtek szervezkedni a punok erővel történő megfékezésére. A két konzul 16 légiót állított fel, a sereg összlétszáma nagyjából 87 ezer főre rúgott. Hannibal ennél jóval csekélyebb, kb. 55 ezer főnyi katonával rendelkezett. A pun vezér, mivel afrikai és ibériai harcosaiból sokan meghaltak a csatákban, a Róma ellen fellázadt, illetve a római seregből átállt gallokkal töltötte fel haderőit. Az újonnan érkezőknek szokatlan volt a pun harcmodor, és gyakran megmaradt római felszerelést használtak, ezért Hannibál a római harcmodor szerint képezte ki őket. Elérte, hogy a soknemzetiségű, széttartó sereg egységes, összetartó, jól irányítható haderőként működjön. A túlerőben lévő rómaiak elsősorban falanx taktikát alkalmazó nehézgyalogságukban bíztak, míg a punok inkább tízezer fős lovasságukra támaszkodtak. Paullus és Varro felváltva vezették a sereget, naponta cserélték egymást. A két konzul eltérő gondolkodásmódja megzavarta Hannibált, és nehezebbé tette számára a taktikai döntéseket.
A római vezetők úgy határoztak, hogy Délkelet-Itália Apulia tartományában található városnál, Cannae-nál állják útját a pun inváziónak. Kr. e. 216. augusztus 1-én a légiók felsorakoztak az Aufidus (mai nevén Ofanto) folyónál, melynek túlpartján Hannibál serege táborozott. A pun vezér már aznap csatát ajánlott az ellenfelet vezető Paullusnak, az óvatos konzul azonban félt attól, hogy egy meggondolatlan összeütközésben feleslegesen morzsolódnának fel a légiók. A Paullust másnap váltó vakmerő Varro már nem volt ennyire félszeg: kiadta a parancsot a támadásra, csapatait átvezette a folyón. Varro bátorságát az adta, hogy tisztában volt a hadszíntér előnyeivel. Korábban Hannibál gyakran úgy aratott győzelmet, hogy egy-egy elrejtett seregével meglepetésszerűen csapott le az ellenséges hadakra. A Cannae melletti mező azonban jól belátható, teljesen sík terület volt, ahol hasonló taktika nem volt lehetséges. A terep adottságai a pun lovasság manőverezési lehetőségeit is csökkentette. Varro úgy gondolta, jól képzett gyalogságával áttöri a karthágói sereg centrumát és túlerejével győzelmet arat.
Azonban Hannibál is tökéletesen tisztában volt a helyzettel, ezért a szokásostól eltérő módszerekkel próbált túljárni az ellenfél eszén. A csata előtti éjszaka elvágta a rómaiak vízellátását, seregét pedig a kelet felől jövő szélhez igazodva úgy állította fel, hogy az ütközet során az ellenfél katonáit végig zavarja a látásban a töméntelen mennyiségű kavargó por. A pun sereg közepén elhelyezkedő gyalogság a terveknek megfelelően fogadta Varro falanxainak támadását. Fokozatosan hátrált a túlerőben lévő római légiósok elől, de közben félhold alakzatba rendeződött, észrevétlenül keresztülölelve az ellenség ék alakú formációját. Miután a gyalogság kellően mélyen besétált a csapdába, a szárnyakon elhelyezkedő pun lovasság támadásba lendült, oldalról szorítva be a tehetetlenné vált római sereget. A körülzárt, bekerített római légiókat a punok kegyetlenül lemészárolták. Hannibál erői az ellenséges sereg kilenctizedét megsemmisítették, becslések szerint 60-70 ezer ember veszett oda a csatamezőn, köztük Paullus is. A cannae-i csata az egyik legzseniálisabb katonai diadalként vonult be a történelembe, Hannibál stratégiáját évszázadokig tanították a katonai iskolákban.
A korábban sosem látott vereséget követően a rómaiak sokáig nem kezdeményeztek nyílt ütközetet. Szövetségeseik jelentős része elpártolt a köztársaságtól, V. Philipposz makedón király pedig hadba lépett Hannibál oldalán. Róma helyzete kritikussá vált – a köztársaság válságban volt, a haderő szinte teljesen felmorzsolódott. A város az elkerülhetetlen pun támadásra rendezkedett be. Hannibál azonban nem használta ki a diadal utáni előnyös helyzetet. Öt évig nem támadta meg Rómát, ezzel időt adott a köztársaságnak a felkészülésre és a stabilizálódásra. Róma megmaradt, leghűségesebb szövetségeseinek segítségével néhány év alatt magához tért, újraszervezte a hadseregét és sikeresen visszaverte a pun inváziót. Hannibál visszaszorult Afrikába, végül – 17 évnyi harc után – Kr. e. 201-ben Róma győzelmével és Karthágó behódolásával ért véget a második pun háború.
A pun háborúkról csak római források maradtak fent (a történelmet a győztesek írják...), de Hannibál zsenijét a cannae-i csatát megörökítő történetírók, mint Polübiosz és Livius is elismerték és dicsérték. A híres csata több, Hannibál és Róma küzdelmét megörökítő filmben is megjelent, például az 1959-es, amerikai–olasz koprodukcióban készült Hannibál című kosztümös moziban. A B vonalhoz tartozó mozidarab nem annyira a történelmi téma miatt érdekes, hanem inkább azért, mert itt szerepelt először egy filmben a később Terence Hillként és Bud Spencerként ismertté vált Mario Girotti és Carlo Pedersoli. Fél évszázaddal később a BBC által gyártott 2006-os tévéfilm, a Hannibál – Róma rémálma is feldolgozta a legendás ütközetet, melyben a többek közt a Star Trek: Deep Space Nine-ból és a Peaky Blinders-ből (Birmingham bandája) ismert Alexander Siddig alakította a pun hadvezér szerepét.
Tegnapi kultbaitünkben a forint születésnapja kapcsán a világ legdurvább hiperiflációjáról írtunk. Ha pont kimaradt, innen pótolhatod:
