Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tizenhét éve, 2003. július 23-án hunyt el Cserháti Zsuzsa, a magyar könnyűzene legendás alakja. Mai kattintásvadászat-paródiánk róla szól.
Cserháti Zsuzsa Budapesten született 1948. június 22-én. Szülei hamar elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Zenei általános iskolába járt, eredetileg balerinának készült. Tíz éven keresztül tanult táncolni, érettségi után, gyenge ízületei miatt mégsem vették fel a Balettintézetbe. Csak tizenhét évesen kezdett énekelni, először a Rangers, majd a Thomastic nevű zenekarokban szerepelt. A Divatcsarnokban dolgozott óra-ékszer eladóként, közben az együtteseivel az országot járta, „vendéglátózott”, magyar és külföldi örökzöldeket énekelt. Így fedezte fel őt Szécsi Pál, aki a Balaton bárban hallotta a tehetséges fiatal énekesnő különleges hangját. (Más források szerint Szécsi húga kenyereslány volt az egyik vendéglátóhelyen, ahol Cserháti zenekara fellépett, és ő szólt a testvérének.)
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Szécsinek annyira megtetszett Cserháti hangja, hogy beajánlotta az énekesnőt a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és bevette őt a saját műsorába háttérénekesnek, olykor azt is megengedte, hogy saját számokat adhasson elő. Országos hírnévre az 1972-es Táncdalfesztivál révén tett szert, ahol a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Ezt követően sorra készítette a felvételeket, hamarosan a Koncz Zsuzsa–Kovács Kati–Zalatnay Sarolta-trió komoly riválisának számított. Első nagy slágerét, az 1975-ös Édes kisfiam című dalt Bradányi Iván eredetileg Kovács Katinak írta, később mégis úgy döntött, Cserhátihoz, akinek akkor született meg egyetlen gyermeke, jobban illene a szerzemény. Sorra hódította meg a közönséget olyan dalokkal, mint a Boldogság, gyere haza, a Kicsi, gyere velem rózsát szedni és az Árva fiú. 1978-ban megalapította Európa nevű zenekarát, ugyanebben az évben az Én leszek című szerelmes dallal megnyerte a Tessék választani! rádiós versenyt. Egy évre rá a Különös szilveszterrel a sopoti fesztivál első díját hozta haza. Az 1981-es Tánc- és Popdalfesztiválon a Boldogság és én című Bágya András–Szenes Iván-szerzeményt énekelte, mely a versenyen nem ért el sikert, később azonban óriási sláger lett.
Két nagylemeze is megjelent, Cserháti Zsuzsa (1978) és Többé nincs megállás (1981) címen. A magyar könnyűzenéért felelős popcézár, Erdős Péter a sikerek láttán felajánlotta Cserhátinak, hogy vokalistaként szerepeljen a Neoton Famíliában Csepregi Éva kísérőénekeseként. Az énekesnő természetesen megalázónak és zsarolónak érezte a „nagylelkű” ajánlatot. Miután nemet mondott, Erdős gondoskodott róla, hogy kettétörjön a karrierje: többet nem hívták koncertfellépésekre, dalait nem játszotta a rádió, nem vehetett fel lemezeket. A ’80-as évek első felében perifériára került, németországi lokálokban lépett fel, majd a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekese lett, később Debrecenben, az Aranybika Szállóban énekelt.
1984-ben Horváth Charlie – aki saját bevallása szerint Cserháti miatt települt haza, és szomorúan látta, hogy itthon teljesen mellőzik őt – meghívta egy közös felvétel készítésére. Ebből született a Száguldás, Porsche, szerelem című sláger. Habár önálló lemezeket továbbra sem készíthetett, közreműködött mások dalaiban. Hofi Gézával, Vikidál Gyulával és Gálvölgyi Jánossal dolgozott együtt, számos rádiófelvételt készített Szakcsi Lakatos Bélával, ezeket azonban csak a halála után adták ki. Több filmzenében is közreműködött, olykor még a vásznon is megjelent. Legemlékezetesebb felbukkanása Gothár Péter Idő van című filmjében volt, melynek egyik jelenetében egy gyufaskatulyából sétál ki és énekel miniatűr méretben az asztalon, majd a Szabadság híd alatt áthajózva adja elő a főcímdalt.
1985-ben a Slágerbarátság című versenyen díjat nyert a Hattyúk című dallal, 1987-ben pedig sokévnyi kihagyás után újra felléphetett a Tessék választani! műsorában. Korábbi népszerűségét mégsem sikerült visszaszereznie. Keveset hívták fellépésekre, a tévé és a rádió sem foglalkoztatta igazán. Hormonbetegség miatt hirtelen elhízott, a szakmai és magánéleti kudarcok hatására depresszióba süllyedt. 1989-ben egy közúti ellenőrzésnél ittas vezetésen kapták, mire elhajtott a helyszínről és majdnem elütötte az őt igazoltató járőrt. Férjével, Szirtes Károly műszerésszel 1970-ben házasodtak össze, fiuk születése után ő volt az első férfi Magyarországon, aki hivatalosan gyesre ment, hogy felesége folytathassa a koncertezést. A ’80-as évek elején azonban a pár elvált, a bíróság ekkor a férfinak ítélte fiukat, Krisztiánt. Néhány évvel később azonban Károly rákbetegségben elhunyt, ezért a fiú neveléséről Cserhátinak kellett egyedülálló anyaként gondoskodnia. A ’90-es évek elejére szinte teljesen eltűnt a köztudatból, a közönség elfelejtette.
Sokévnyi kihagyás után azonban diadalmasan tért vissza – 1996-ban megjelent Hamu és gyémánt című új nagylemeze, melyet a közönség és a szakma is nagy lelkesedéssel fogadott. Az album aranylemez lett, a címadó szerzemény sokáig ostromolta a sikerlistákat, Cserháti Zsuzsa pedig elnyerte az Év énekesnője díjat. Orvosi segítséggel lefogyott, és újra koncertezni kezdett. 1997 végén a Budapest Kongresszusi Központban adott koncertet, melyért Arany Zsiráf díjban részesítették az Év koncertje kategóriában. Sorra készítette a sikeres lemezeket (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj), és sorra kapta a szakmai elismeréseket. 1998-ban Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét adományozta neki.
2002 tavaszán jelent meg utolsó nagylemeze, az Add a kezed. Ekkoriban már régóta újra depresszióval küzdött. A show businesszel járó állandó megterhelés, a bizonyítani akarás, a hatalmas siker miatti elvárások folyamatos nyomást helyeztek az érzékeny lelkű, magába zárkózó énekesnőre. Lelkileg és testileg egyaránt összeroppant. Ismét túlsúllyal küzdött, minden létező módszert kipróbált, hogy megpróbáljon lefogyni, emellett cukorbeteg volt, más szervi bajok is sújtották. 2003. július 23-án, egy hónappal ötvenötödik születésnapja után, belvárosi otthonában hunyt el váratlanul, gyomorvérzés következtében. Napvilágot láttak olyan híresztelések, hogy öngyilkos lett, de az orvosok természetes halált állapítottak meg. Még ugyanabban az évben megjelent dupla válogatáslemeze Életem zenéje címmel, mely platinalemez lett. Az énekesnő azt tervezte, hogy élettörténetét megjelenteti könyv formájában, el is kezdte magnóra mondani visszaemlékezéseit, halála azonban megakadályozta a terv megvalósulását. Tragikus életéről 2007-ben jelent meg könyv Összetört szárnyak címmel.
Cserháti Zsuzsa gyönyörű, szívszorító hangja ma is magával ragadja a közönséget, dalait továbbra is gyakran játsszák a rádióadók, emlékét őrzi a magyar poptörténelem. A Boldogság, gyere haza fontos szerepet kapott például Goda Krisztina Csak szex és más semmi című romantikus vígjátékában, a Különös szilveszter a szilveszteri műsorok állandó slágere, és még sorolhatnánk...
A Dívány tegnapi kultúraadagja a nándorfehérvári diadal történetét eleveníti fel. Ha esetleg kihagytad, innen pótolhatod:
