Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Rembrandt Doktor Tulp anatómiája című festményén járunk, mely az amszterdami sebészcéh megrendelésére készült.
Július 15-én ünnepeljük a valaha élt egyik legnagyobb festő, Rembrandt van Rijn születését. A holland zseni több ezer képpel gazdagította a képzőművészet történetét. Legismertebb remekművei között van Az éjjeli őrjárat és a Doktor Tulp anatómiája.
Leiden városában született Rembrandt Harmenszoon van Rijn néven, 1606. július 15-én. Édesapja egy helyi molnár, édesanyja egy pék lánya volt. Rembrandt a család kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A népes család viszonylagos jólétben élt, így a fiatal Rembrandt taníttatásának nem voltak pénzügyi akadályai. Szülei tudósnak szánták, és tizennégy évesen beíratták a város egyetemére, ő azonban már gyerekkorától festőnek készült. Hamar otthagyta tanulmányait, és Jacob van Swanenburg, majd az amszterdami Pieter Lastman mellett inaskodva tanulta ki a festészet alapjait. Utóbbi mester hatását mutatja, hogy Rembrandt egész életében vonzódott a történelmi témákhoz. A rézmetszés technikáját is elsajátította. Érdekesség, hogy habár akkoriban az itáliai tanulmányút szinte kötelezőnek számított a fiatal művészek számára, Rembrandt sohasem hagyta el szülőhazáját.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Már húszéves kora előtt megnyitotta saját műtermét, ahol megrendelésre dolgozott. Felfigyelt az ifjú festőre Frigyes Henrik orániai herceg titkára, Constantin Huygens, akinek közbenjárására az udvar több megbízást is adott számára. Ennek köszönhetően Rembrandt hamarosan hírnévre tett szert, és 1631-ben Amszterdamba költözött. Főként portréfestészetből élt, híre hamar bejárta az országot: Hollandia minden vidékéről érkeztek hozzá a megrendelések. Műhelyébe tanítványokat fogadott, akik a keze alatt dolgozva működtek közre festményei elkészítésében. Egy egész festőnemzedéket felnevelt, rengeteg tanítványából vált a holland aranykor elismert alkotója – legismertebbek közülük Gerrit Dou, Jacob Adriaensz Backer és Abraham van Dijk. Hendrick Uylenburgh gazdag műkereskedő személyében mecénásra is talált, egy ideig az ő házában élt. 1634-ben feleségül vette szállásadója unokahúgát, Saskiát, aki állandó modellje lett. Elegáns házat vásárolt a város zsidónegyedének szélén – a környék hatása ószövetségi témájú képeiben érthető utol. Ő maga is szenvedélyes műgyűjtő volt, költséges hobbija olykor anyagi nehézségekbe sodorta.
A következő évek jelentették Rembrandt életének legboldogabb időszakát, de hamarosan tragédiák vetettek véget a családi idillnek. Saskia négyszer esett teherbe, a pár első három gyermeke azonban még csecsemőként elhunyt. Negyedik gyerekük – Rembrandt egyetlen fia, Titus – világra jötte után nem sokkal Saskia meghalt, valószínűleg tuberkulózisban. Felesége halála lesújtotta a festőt, egy időre a pályája is megtorpant. Fia dadájával, Greetje Dircxszel élt együtt, de az asszony megpróbálta kiforgatni őt a vagyonából: beperelte Rembrandtot, mondván, házasságot ígért neki. A bíróság házasodásra nem, azonban jelentős kártérítés megfizetésére kötelezte a művészt. Végül mégis Rembrandt nevetett utoljára: sikerült bebizonyítania, hogy Greetje ellopta Saskia ékszereit, és elérte, hogy dologházba küldjék a kapzsi asszonyt. Az 1640-es években szerelmi viszonyba bonyolódott szobalányával, a nála sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffelsszel, akitől egy lánya született, Cordelia. Bár évtizedeken át együtt éltek, Rembrandt nem vette feleségül Hendrickjét, ugyanis egy második házassággal elesett volna attól az életjáradéktól, amit Saskia Titus felnevelésére különített el számára.
Rembrandt a becslések során mintegy kétezer rajzot, hatszáz festményt és háromszáz metszetet készített művészi pályafutása alatt. A különböző korszakok jól elkülöníthetők életművében. Kezdetben Lastman inspirációjára főként történelmi, bibliai és mitológiai témákkal foglalkozott. Amszterdami korszakában rengeteg portrét festett, emellett (szintén bibliai és történelmi) drámai jeleneteket ábrázolt nagyméretű vásznain. Saskia halála után a borongós tájképekhez fordult, melyeket főként rézkarcokon és metszeteken örökített meg, majd a holland vidék életképeit festette meg. Az őt ért családi tragédiák hatására vásznai kisebbek lettek, festményei ridegebb tónusokat kaptak, sötétebb érzelmekkel teltek meg. Az 1650-es évektől visszatért eredeti témáihoz, a bibliai és történelmi jelentekhez. Vásznai ismét óriási méreteket öltöttek, de ezekre a képekre már az időskori megnyugvás jellemző, a drámai csoportjelenetek helyett a meghitt, portrészerű figurákra irányult a figyelme. A színek gazdagabbak, az ecsetvonások erőteljesebbek lettek.
Rembrandt szinte megszállottja volt az önarcképeknek, melynek oka részben az önreklámozás volt. Első ismert önarcképét húszévesen, utolsót halálának évében festette. Ebben a negyvenhárom éves időszakban mintegy száz portrét készített magáról, melyeken nyomon követhető egész életútja, a fiatal, feltörekvő festőtől a tekintélyes, befutott művészen át a megfáradt, megtört öregemberig. Saját maga mellett családját – Saskiát, Titust, Hendrickjét – is gyakran szerepeltette a képein, gyakran a bibliai, történelmi jelenetekben is. Munkáinak legfőbb jellegzetessége az erős kontraszt, a fénnyel és árnyékkal való játék, amivel bevonja a szemlélőt a festményekbe. Szintén jellegzetes a csoportképein használt drámai komponálás, mely életszerűvé teszi a jeleneteket és a bennük szereplő alakokat, mellőzve a pátoszos pózokat. A Doktor Tulp anatómiája (1632) egy Amszterdamban lezajlott nyilvános boncolást örökít meg, melyet a város fősebésze, dr. Nicolas Tulp végzett. A festőt a sebészek céhe kérte fel a kép elkészítésére, és a képen szereplő orvosok mindegyike fizetett azért, hogy Rembrandt megfesse. Bár a festmény készítőjének kiváló anatómiai ismereteiről árulkodik, a rajta ábrázolt boncolás pontatlan: az orvosok ugyanis először mindig a mellkast és nem – mint a képen – a végtagokat bontják fel.
Rembrandt talán leghíresebb alkotása egy másik csoportkép, az Éjjeli őrjárat (1642), melynek eredetileg a sokkal kevésbé megkapó Frans Banning Cocq kapitány milíciája címet adta, és amely az amszterdami polgárőrség megbízására készült. A hatalmas, 4 x 5 méteres vászonra készült festmény eredetileg napfényben ábrázolta a rajta szereplő muskétásokat, a 18. század végére azonban annyira megsötétedett, hogy a ma ismert Éjjeli őrjárat címet aggatták rá. A dinamikus, sokszereplős csoportkép, melynek minden alakja külön-külön csinál valamit, csonkításnak is áldozatul esett. Eredetileg ugyanis a polgárőrség találkozóhelyén volt kiállítva, 1715-ben azonban átszállították az amszterdami városházára – ide viszont nem fért volna be eredeti méretében, ezért a tetejéből húsz, a bal oldalából ötven centit levágtak. Így két alak el is veszett a képről. A 19. század vége óta a festmény a Rijks Múzeumban látható, ahol nemcsak külön termet szenteltek neki, de egy különleges menekülőcsúszdát is, ha esetleg ki kéne csempészni az épületből a remekművet.
Rembrandt élete utolsó éveiben elszegényedett, műgyűjtő szenvedélye miatt ugyanis felélte minden vagyonát. 1656-ban csődöt jelentett, házát és gyűjteményét elárverezték. A család jóval szerényebb körülmények között húzta meg magát, a mindennapi megélhetés biztosításához házuk aljában művészellátó boltot nyitottak. A festő utolsó éveit gyászban töltötte, ugyanis Hendrickje és Titus is meghalt. Az idős mestert lánya, Cordelia gondozta, ő volt mellette amikor Rembrandt 1669. október 4-én, hatvanhárom évesen elhunyt. Az élete végén szegénységben tengődő művészt jeltelen sírban helyezték nyugalomra a Westerkerk temetőben. Hírneve, mely már életében jelentős volt, halála után is fennmaradt.
Rembrandt életét Joseph Heller dolgozta fel Képzeljétek el című 1988-as életrajzi regényében. A mozivásznon is többször feldolgozták a holland festőzseni életét. 1936-ban Korda Sándor rendezésében, Bíró Lajos forgatókönyvéből és Charles Laughton címszereplésével készült Rembrandt címmel brit életrajzi film az alakjáról. 1940-ben Hollandiában, két évvel később pedig Németországban is forgattak Rembrandt-filmet. 1999-ben Klaus Maria Brandauer alakította a művészt egy német–francia–holland koprodukciós életrajzi moziban, melynek – csakúgy, mint az eddig felsorolt alkotásoknak – a Rembrandt címet adták a készítők. A brit művészfilm fenegyereke (és fanatikus Rembrandt-rajongó), Peter Greenaway 2007-ben rendezett filmet Éjjeli őrjárat címmel a híres festmény keletkezéséről – ebben Martin Freeman játszotta a holland mester szerepét.
Tegnapi kultbaitünk a filmművészet egyik legnagyobb mesterét mutatja be. Ha lemaradtál róla, alább elolvashatod:
