Amerikában egyértelmű a válasz minden július negyedikén. Mai kattintásvadászat-paródiánk a függetlenség napjáról szól.
1776. július 4-én fogadta el a II. Kontinentális Kongresszus az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, melyben tizenhárom észak-amerikai brit gyarmat nyilvánította ki önállóságát a Brit Birodalommal szemben. Ezzel letették egy új ország, az Amerikai Egyesült Államok alapjait, melynek máig július 4-e a legnagyobb nemzeti ünnepe.
Az angolok a 17. század elején kezdték meg a gyarmatosítást az észak-amerikai kontinensen, ahol a spanyolokkal, a hollandokkal és a franciákkal vetélkedtek az Újvilág meghódításáért. A telepesek az angol koronától lazán függő, önálló gyarmatokat hoztak létre. A 18. század közepére minden gyarmat önálló törvényhozással rendelkezett, saját maguk döntöttek az adózásról, és a végrehajtó hatalmat is maguk választották. A britek sokáig nem avatkoztak be a gyarmatok belső ügyeibe, a gazdasági ellentétek miatt azonban hamarosan megváltozott a helyzet. A gyarmatok sikeres önálló gazdálkodást folytattak (északon farmgazdálkodás, délen az ültetvényes változat terjedt el), miközben a Brit Birodalmat anyagilag kimerítették a hétéves háború költségei (1756–63), melyben az angolok megszerezték Kanadát. A brit és az amerikai kereskedők egymással versenyeztek a piacokon.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A britek ezért úgy döntöttek, szigorúbb gyarmati politikába kezdenek, maguk veszik kézbe a gyarmati közigazgatás intézését. Súlyos adókat és vámokat vetettek ki, melyekkel az amerikai áruk kereskedelmét próbálták visszaszorítani. A gyarmatok viszont nagyobb önállóságra törekedtek, a „képviselet nélkül nincs adózás” jelmondattal léptek fel, vagyis azt követelték, hogy a birodalomnak való adófizetésért cserébe képviselőket küldhessenek a londoni parlamentbe. 1773-ban a britek monopóliumtörvényt hoztak a tea kereskedelmére, mely a Kelet-indiai Társaságnak kedvezett. Válaszként az év decemberében Bostonban radikális függetlenségpártiak a tengerbe szórták egy hajó tearakományát, mintegy 18 ezer font értékű teát: ez volt az úgynevezett bostoni teadélután.
A megtorlás hírére a tizenhárom gyarmat (Delaware, Pennsylvania, New Jersey, Georgia, Connecticut, Massachusetts, Maryland, Dél-Karolina, New Hampshire, Rhode Island, New York, Virginia és Észak-Karolina) képviselői Philadelphiában kongresszust tartottak (I. Kontinentális Kongresszus), melyen szövetséget kötöttek egymással, kinyilvánították közös szándékaikat és törvénytelennek minősítették az angolok lépéseit. A cél ekkor még nem a Brit Birodalomtól való elszakadás, hanem a birodalmon belüli nagyobb önállóság volt. A gyarmatok bíztak benne, hogy III. György király – aki nem próbált autoriter hatalmat bevezetni a gyarmatokon, és minisztereit is mértékletességre intette – belátja követeléseik jogosságát és enged az akaratuknak. A konfliktus békés rendeződése azonban nem valósult meg, a britek nem hajlottak a megegyezésre. 1775 áprilisában a lexingtoni sortűzzel, majd júniusban a Bunker Hill-i ütközettel kitört a fegyveres harc. Ekkor még mindig nem az elszakadás volt a gyarmatok célja, októberben azonban a király lázadásnak minősítette a gyarmatok ellenállását, amelynek valódi célja egy új birodalom megalapítása, és elrendelte a konfliktus fegyveres leverését. Ettől kezdve a teljes függetlenséget követelő hangok megerősödtek, a cél immár valóban a birodalomtól való elszakadás és a köztársaság kikiáltása volt.
1776 júniusában másodszorra is összeült a Kontinentális Kongresszus, hogy megteremtse a független államiság alapjait. Ezzel párhuzamosan a tizenhárom gyarmat önálló kormányt választott magának. A kongresszus létrehozott egy öttagú bizottságot, melynek a Függetlenségi Nyilatkozat megírása volt a feladata. A szöveg nagy részét az akkor harminchárom éves Thomas Jefferson fogalmazta meg, aki később az Államok harmadik elnöke lett. A bizottság tagjai között volt még John Adams (az USA első alelnöke és második elnöke), Benjamin Franklin, Robert R. Livingston és Roger Sherman. A nyilatkozat szövegét az akkori legmodernebb, haladó eszmék szellemében alkották meg, a fő inspiráció John Locke angol filozófus munkássága volt, egyes sorokat át is vettek Locke írásaiból. A nyilatkozatot a szerzők az elidegeníthetetlen emberi jogok – az élethez, szabadsághoz, boldogsághoz való jog – kinyilvánításával kezdték, majd felsorolták azokat a sérelmeket, melyek a britek részéről a kolóniákat érték, és számonkérték a királyon és a Brit Birodalmon jogsértő és erőszakos politikáját. Ez megadta a jogalapot arra, hogy az utolsó bekezdésben a szerzők kijelentsék: az amerikai államok kinyilvánítják függetlenségüket, és minden kapcsolatot megszakítanak a brit koronával.
Nincsenek pontos feljegyzések a bizottság működéséről, az viszont biztos, hogy az első fogalmazvány szövegének megírását Jeffersonra bízták, aki tizenhét napig dolgozott rajta. Mivel a szövegezés mellett kongresszusi teendői is bőven voltak, kevés ideje maradt a munkára, sietősen kellett dolgoznia. Miután Jefferson bemutatta az első verziót, a bizottság többi tagja kiegészítette, és az így elkészült változatot nyújtották be június 28-án a Kongresszusnak, Az Amerikai Egyesült Államok képviselői általános kongresszusának nyilatkozata címmel. A sorsdöntő utolsó sorok (lásd fentebb) azonban csak később, július 2-án kerültek bele a dokumentum szövegébe, miután – a virginiai képviselők javaslatára – a kongresszus megszavazta a kolóniák függetlenségét, és önálló törvényhozó szervvé nyilvánította magát. Két nappal később benyújtották a Kongresszusnak a nyilatkozatot, melyet először John Hancock kongresszusi elnök és Charles Thomson kongresszusi titkár látott ez kézjegyével. Őket követte tizenkét állam ötvennégy képviselője – egyedül New York küldöttei nem írták alá a dokumentumot, ők csak július 19-én fogadták el. Ezzel megszületett az Amerikai Egyesült Államok, azonban további hét évbe telt, mire az új államnak sikerült kivívnia a függetlenséget. Az 1783-as párizsi békében a Brit Birodalom elismerte a nyilatkozatot és lemondott észak-amerikai gyarmatairól.
A Függetlenségi Nyilatkozat eredeti, a képviselők által aláírt példányát az Egyesült Államok alkotmányával együtt az 1920-as évek óta a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban őrzik. 1941-ben a Pearl Harbort ért támadás után az okmányt átszállították a Fort Knox-i aranyraktárba, a világháború végével azonban visszakerült eredeti helyére. Az USA önálló államként való megalakulása máig az amerikai történelem legfontosabb eseményének számít, július 4-ét pedig országszerte tűzijátékkal ünneplik minden évben. 1969-ben nagy sikerű Broadway-musical készült a nyilatkozat megszületését övező történelmi eseményekről 1776 címen, melyet három évvel később a mozivásznon is feldolgoztak. Szintén ezt az időszakot dolgozza fel az USA második elnökének életéről szóló 2008-as John Adams című minisorozat. A ’73-as winchester (1950) című westernben a címszereplő pisztolyt a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának századik évfordulója alkalmából sorsolják ki a versengők között, Rocky Balboa pedig a kétszázadik évfordulót megünnepelendő nyer alkalmát rá, hogy ismeretlenként kihívja a ringben a bokszbajnok Apollo Creedet az 1976-os Rockyban. A 2004-ben bemutatott A nemzet aranya című kalandfilmben többek között a Függetlenségi Nyilatkozatban elrejtett titkos jelek vezetik nyomra Nicolas Cage-t és társait, hogy megtalálják a Jeffersonék által a függetlenségi háború idején elrejtett titkos aranytartalékot.
Ne maradj le a tegnapi kultúraadagról sem, olvasd el itt:
