Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk Ferenc József életéről szól.
Habsburg Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Bécsben, az uralkodói család rezidenciájaként szolgáló schrönbrunni kastélyban. Apja Ferenc Károly főherceg, V. Ferdinánd császár öccse, anyja Zsófia Friderika bajor hercegnő volt, akit ambíció miatt csak úgy emlegettek, mint „az egyetlen férfi az uralkodói házban”. Ferenc József oktatása hatévesen kezdődött – kezdettől fogva császárnak szánták, és ennek a szellemében nevelték. Alaposan kitanulta a humán és a reál tudományokat, az uralkodás és a hadvezetés mikéntjét, nyolc nyelven (köztük magyarul) beszélt. Metternich kancellár tanította diplomáciára és a birodalom ügyeinek intézésére. Vívni, úszni és lovagolni is megtanult. Tizenharmadik születésnapján hadnaggyá nevezték ki, és neki ajándékozták a harmadik császári dragonyosezredet.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Ferdinánd császár súlyos mentális problémákkal küzdött, gyenge képességű volt, alkalmatlan az uralkodásra, csupán báb volt Metternich kezében, aki a gyakorlatban kormányozta a birodalmat. Az 1848. márciusi forradalmak miatt egyre égetőbb kérdés lett az uralkodóváltás, Ferdinánd puccsal való eltávolítása a hatalomból. Mivel a császár gyermektelen volt, öccsének, Ferenc Károlynak pedig nem volt igénye a trónra, az ő elsőszülött fiára szállt az öröklés. Augusztusban Ferenc József nagykorú lett – Windisch-Grätz herceg csak ezzel a feltétellel támogatta az uralkodóváltást –, így elhárult az akadály a nagybácsi megbuktatása és a fiatal herceg császárrá koronázása előtt. A bécsi forradalom leverése után, december 2-án Ferdinándot lemondatták, Olmützben pedig megkoronázták az új uralkodót. A Ferdinánd által szentesített törvényeket és rendeleteket – köztük az áprilisi törvényeket – semmisnek nyilvánították.
Az ifjú császárra – aki eredetileg II. Ferenc néven uralkodott volna, azonban az utolsó pillanatban mégis inkább az I. Ferenc József név mellett döntöttek, a nagy reformerként ismert II. Józsefre való utalás miatt – rászakadt a magyar szabadságharc leverésének ügye. Ferenc József Varsóban, számára igencsak megalázó módon, személyesen kérte II. Miklós orosz cár segítségét. 1849 júniusában kétszázezer fős orosz sereg érkezett Magyarországra a Habsburgok támogatására. Miután a magyar honvéderők Világosnál letették a fegyvert, véres megtorlás következett, amit a császár jogosnak és szükségesnek tartott. Személyesen ő nevezte ki főparancsnoknak a kegyetlenségéről híres Haynau tábornokot, és állítólag élete végéig festményt őrzött az aradi kivégzésekről a dolgozószobájában. A magyar közvélemény ezért kezdetben ellenségesen viselkedett az új uralkodóval szemben, akinek a kezéhez vér tapadt. 1857-ben Arany Jánost kérték fel, hogy írjon üdvözlőbeszédet Ferenc József látogatása alkalmából, a költő azonban inkább A walesi bárdok című balladával „köszöntötte” az uralkodót.
Ferenc József uralkodásának első kilenc évében ún. neoabszolutista rendszerben próbálta intézni a birodalom ügyeit. Nem kedvelte az alkotmányos formákat, és a fontosabb kérdésekben – különösen a hadászat és a diplomácia területén – saját magának tartotta fenn a döntési jogot, nyílt abszolutizmust valósított meg. Tanácsadói és hatalmas hivatali apparátus segítségével kormányzott. Bevezették az osztrák polgári törvénykönyvet, a birodalmon belül eltörölték a vámhatárokat, csendőrséget, Bécsben pedig titkosrendőrséget állítottak fel. Az óriási, költséges bürokrácia azonban az államcsőd felé hajszolta a birodalmat, és a rossz külpolitikai döntések – a krími háború idején mutatott bizonytalanság, mellyel elvesztették az oroszok rokonszenvét, az itáliai háborúban elszenvedett vereségek – megingatták a császár tekintélyét. Ferenc József ezért menesztette Alexander Bach államminisztert, és reformokat hajtott végre. Igyekezett a birodalom igazgatását átszervezni, a tartományokat bizonyos fokú önrendelkezéshez juttatni. 1866-ban a birodalom vereséget szenvedett a porosz–osztrák háborúban, a császár álmai, hogy a német egység Habsburg-vezetéssel jön létre, szertefoszlottak. A birodalom lényegi átalakítása sürgető kérdéssé vált.
1867-ben az uralkodó kiegyezett a magyarokkal. Június 8-án Budán Ferenc Józsefet magyar királlyá, feleségét, Erzsébet császárnét pedig királynévé koronázták. Ezzel létrejött a dualista berendezkedésű Osztrák–Magyar Monarchia, melynek két fővárosa és két parlamentje volt, az uralkodói hatalom azonban egyetlen személy (egyszerre osztrák császár és magyar király) kezében összpontosult. Ferenc József fél évszázadon keresztül kormányozta az ingatag Monarchiát, mely egységes külpolitikát képviselt, és európai nagyhatalomnak számított. Magyarországon általános jólét és fejlődés volt jellemző a „boldog békeidőknek” keresztelt időszakban. A stabilitás azonban csupán a századfordulóig tartott: az 1900-as évek elején már érezhetők voltak a belső feszültségektől szenvedő Monarchia hanyatlásának jelei. Abszolutista neveltetése dacára a császár a kiegyezés után ritkábban avatkozott bele személyesen a politikába. Ausztriában a helyi parlament működésképtelensége és a csehek „trialista” ambíciói miatt többször, Magyarországon viszont csak egyszer, 1905-ben, a dualizmusra veszélyesnek ítélt ellenzék hatalomra kerülését megakadályozandó érvényesítette erővel akaratát.
A császár a birodalom első hivatalnokaként emlegette magát, és szigorú életvitele is ehhez alkalmazkodott. Puritán szobában, egyszerű katonai ágyon aludt. Rendkívüli szorgalommal és munkabírással intézte az uralkodás ügyeit, hajnalban kelt, és sokszor éjszakába nyúlóan az íróasztalánál ült, csak ebédelni állt fel. Utazásai alatt folyamatosan tárgyalt diplomatáival, minisztereivel. Katonai neveltetése folytán kedvelte a díszszemléket, az egyenruhákat, kitüntetéseket. Szeretett vadászni, szívesen járta a természetet, és táncosnak sem volt utolsó – már ha a munkája mellett jutott ideje ilyesmire. Magánéletét tragédiák árnyékolták. Házassága szerencsésen alakult, ugyanis – az akkori uralkodócsaládok körében ritkaságnak számító módon – szerelemből vehette el Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt, akit a közbeszéd becenevén, Sissiként emlegetett. Bár a császár és hitvese emberileg nagyon különböztek, az asszony egy idő után el is hidegült rideg, puritán természetű férjétől, Ferenc József pedig több szeretőt is tartott, egész életében Sissi maradt az igazi szerelme. A császárné 1898-ban brutális merénylet áldozatául esett: egy olasz anarchista Genfben hegyesre élezett reszelővel támadt rá, és szíven szúrta.
A pár négy gyermekéből ketten is tragikus sorsra jutottak. Elsőszülött lányuk, Zsófia Friderika kétévesen hunyt el. Egyetlen fiuk, Rudolf koronaherceg 1889-ben, harmincéves korában szeretőjével együtt öngyilkosságot követett el. 1914-ben unokaöccse, a trónörökös Ferenc Ferdinánd is merénylet áldozatául esett Szarajevóban. „Az élet semmitől sem kímélt meg” – mondta ekkor a császár. A merényletet követően Ferenc József ultimátumot küldött Szerbiának, és kirobbant az első világháború. A háború első két évében még ő kormányozta a Monarchiát, annak összeomlását azonban már nem érte meg. Habár túl volt a nyolcvanon, még ekkor sem engedett meg magának pihenőt, sőt, a háború napjaiban nagyobb erőfeszítéssel dolgozott, mint korábban. 1916 őszén megfázott, betegsége tüdőgyulladássá fejlődött. November 21-én, amikor nyugovóra tért, orvosa megkérdezte tőle, mit szándékozik csinálni másnap. „Felkelek, mint máskor” – felelte, akarata azonban ezúttal nem teljesült. A nyolcvanhat esztendős uralkodót este, álmában érte a halál schönbrunni rezidenciáján.
Ferenc József császár legismertebb filmes megszemélyesítője minden bizonnyal Karlheinz Böhm német színész, aki Romy Schneider oldalán játszotta a császárt az 1955–57 között készült, idehaza különösen népszerű Sissi-filmtrilógiában. Hollywoodban már 1936-ban feldolgozták Erzsébet és Ferenc József szerelmét (The King Steps Out). Az 1968-as, Rudolf trónörökös tragédiáját feldolgozó Mayerling című moziban James Mason alakította az uralkodó szerepét. Érdekesség még, hogy Magyarországon már 1910-ben dokumentumfilm készült az akkor nyolcvanéves Ferenc Józsefről, mely „hétköznapi” jeleneteket mutat be a császári család életéből.
Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Innen pótolhatod:
