Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk a guillotine történetét mutatja be.
1738. május 28-án született Joseph-Ignace Guillotin francia orvos, akinek nevét az utókor a nyaktilóval kapcsolja össze. A közvéleményben tévesen a kegyetlen kivégzőeszköz feltalálójaként maradt meg a neve, ez a kétes dicsőség azonban nem őt illeti. Guillotin doktor pusztán a lefejező-szerkezet használatát javasolta a nemzetgyűlésnek a forradalom idején.
Már az ókorban használtak hasonló elven működő kivégzőeszközt, a mai értelemben vett guillotine-t pedig a középkorban alkalmazták először. A feltaláló kiléte, illetve az első alkalmazás helye és időpontja ismeretlen. A szerkezet legkorábbi ismert felbukkanása az angliai Halifax városa, ahol 1286-ban írásos feljegyzésekben szerepel mint kivégzési módszer. Más feljegyzések azt bizonyítják, hogy Nápolyban 1486-ban és 1495-ben is hajtottak végre nyaktilós kivégzéseket. A skótok ellenben azt állítják, az övék volt az első hasonló szerkezet, amellyel 1581-ben James Douglas Morton régenst is kivégezték. A gyilkológép igazi reneszánsza és valódi felfutása azonban a francia forradalom idején kezdődött.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A dél-franciaországi Saintes városban született Guillotin eredetileg jezsuita tanár volt, később azonban kivált a rendből, és inkább orvosnak tanult. 1770-ben szerezte meg diplomáját a párizsi orvosi egyetemen, később ugyanitt kezdett tanítani. Megbecsült orvosként és egyetemi professzorként több kormányzati testület tagja volt, 1789-ben pedig beválasztották a forradalom első napjaiban megalakult alkotmányozó nemzetgyűlésbe. A sors fura fintora, hogy Guillotin doktor éppen humánus meggyőződése miatt, emberségből javasolta a nemzetgyűlésnek a nyaktiló használatát. Ellenezte ugyanis a halálbüntetést, azonban látta, hogy úgysem sikerülhet eltörölnie. Második legjobb megoldásnak azt látta, ha a különböző körülményes kivégzési módszerek (akasztás, vízbe dobás, mérgezés) helyett egy egyszerű, szenvedést nem okozó, villámgyors megoldást javasol az illetékeseknek. Az ötletet a halifaxi és az itáliai példákból vette. Érdekesség, hogy Guillotin ötletét legjobban Maximilien de Robespierre ellenezte, aki ekkor még a halálbüntetés alkalmazásával szemben foglalt állást.
A nemzetgyűlés másfél évig tartó vitát követően elfogadta a doktor javaslatát, és a nyaktilót az egyetlen Franciaországban törvényesen elfogadott kivégzési módnak deklarálták. 1792-ben épült meg az első valódi guillotine, melyet egy Antoine Louis nevű orvos tervezett és a német Tobias Schmidt csembalóépítő készített el (utóbbi ugyanis jóval kisebb díjazást kért, mint az eredetileg felkért francia asztalosmester). A gépezet két, függőleges gerendaoszlopból áll, melyeket fent egy keresztgerenda tart össze. A két gerenda között egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és alá. Az elítéltet egy deszkára helyezik, amely lent, a gerendák között foglal helyet.
Fejét szorosan a deszkához kötik és egy kerek nyílásba helyezik, a lesújtó bárd így egy pillanat alatt elválasztja a testtől. A Grève téren felállított szerkezet első alkalmazására 1792. április 25-én került sor, első áldozata egy Pelletier nevű hírhedt útonálló bandita volt. A gépet tervezője után eredetileg louisette-nek nevezte a közbeszéd, sokan pedig „nemzeti borotvaként” hivatkoztak rá. Ezek azonban nem ragadtak meg az emberek nyelvén – a guillotine elnevezés sokkal tartósabbnak bizonyult.
1795-ig a becslések szerint mintegy 15 ezer embert végeztek ki guillotine által (XVI. Lajos király és felesége, Marie Antoinette is a nyaktiló alatt végezték), nem véletlen, hogy a szerkezet azóta is a forradalmi terror szimbólumaként él az utókor emlékezetében. A legenda szerint maga Guillotin doktor is saját „találmányának” áldozata lett, ez azonban nem igaz. Habár tényleg közel járt hozzá, hogy kivégezzék, végül Robespierre halála megmentette őt ettől a végtől. Guillotin a forradalmat követően még sokáig orvosként dolgozott, többek között a himlőoltás elterjesztésén munkálkodott nagy igyekezettel, és haláláig elnöke volt az Orvostudomány Akadémikus Társaságának. Az 1814-ben, 75 évesen elhunyt orvosprofesszort jócskán túlélte a róla elnevezett eszköz. Habár családja később azt kérte a francia kormánytól, változtassák meg a szerkezet nevét, kérésüket nem teljesítették, ezért inkább ők változtattak nevet. Egészen a 20. század második feléig a guillotine volt az általánosan használt kivégzési módszer Franciaországban. Az utolsó guillotine-os kivégzésre 1977-ben került sor, az egyik alkalmazottja meggyilkolásáért elítélt tunéziai származású lányfuttatóra, Hamida Djanboudira sújtott le utoljára a penge. 1982-ben eltörölték a halálbüntetést Franciaországban, ezzel a rettegett szerkezet sorsa is bevégeztetett.
Lemaradtál a tegnapi kultbaitről? Ide kattintva pótolhatod:
