Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes, a híres detektív figurájának megalkotója. Holmes karaktere számos későbbi detektívregényt ihletett, s alakját filmek tucatjai örökítik meg – annak ellenére is, hogy barátja szerint nem volt éppen járatos a szépirodalomban és a csillagászatban, nem vetette viszont meg a dohányt és a kokaint.
A modern detektívregény műfajának megteremtője, Sherlock Holmes atyja 1859. május 22-én született Edinburgh-ban, ír szülők gyermekeként. Édesapja – aki köztisztviselőként dolgozott, de könyvillusztrátorként is ismert volt – alkoholizmusa miatt a család igen nyomorúságos körülmények között élt. Tehetős rokonoknak köszönhetően az ifjú Arthurnak mégis sikerült kiemelkednie a szegénységből. Nagybátyjainak támogatásával a fiú bentlakásos jezsuita iskolába került, egészen 17 éves koráig a rend szárnyai alatt nevelkedett (katolikus hitét később elhagyta, szabadgondolkodónak vallotta magát). Középiskola után felvették az Edinburgh-i Egyetem orvosi karára, ahol a szifiliszes gerincvelő-sorvadásból írta disszertációját. Több híres tanulmányt is publikált – például a sárga jázmin mérgező hatásáról –, emellett folyamatosan igyekezett képezni magát, Bécsben kitanulta a szemészorvosi mesterséget. Kalandvágyból egy grönlandi bálnavadász hajón és Nyugat-Afrikában is szolgált orvosként. Közben megnyitotta saját rendelőjét Southsea kisvárosban, mivel azonban elég kevés páciense akadt, volt ideje másik szenvedélyét, az írást gyakorolni.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Doyle-t már korán érdekelni kezdte az írás, első irodalmi próbálkozása ugyanabban az évben (1879-ben) jelent meg, mint első orvostudományi értekezése. Kezdetben kalandtörténetekkel próbálkozott – melyeket részben saját élményei inspiráltak –, ezek azonban csak mérsékelt sikert arattak. Az igazi áttörést egy 1887-ben megjelent regényméretű történet, A bíborvörös dolgozószoba hozta meg számára, amit 25 fontért vásárolt meg tőle a Ward Lock & Co. könyvkiadó. Ebben a regényben jelent meg először a mesterdetektív Sherlock Holmes és lassú észjárású barátja, a történetet lejegyző dr. John Watson. A kiváló dedukciós képességeiről ismert, zseniális, de nehéz természetű nyomozó figurájához Doyle egyetemi professzora, dr. Joseph Bell szolgált mintául, aki szintén borotvaéles elméjéről és remek logikájáról volt ismert. Szintén inspirációt jelentett a szerző számára Edgar Allan Poe híres regénye, A Morgue utcai kettős gyilkosság és annak detektív hőse, Auguste Dupin.
A bíborvörös dolgozószoba mind a közönség, mind a kritika körében hatalmas sikert aratott, Doyle pedig megbízást kapott a kiadótól a folytatás megírására. A Négyek jele 1890-ben jelent meg, és még nagyobb siker lett. Doyle ettől kezdve folyamatosan írta Holmes-történeteit, novelláit. Neve egybeforrott főhősének alakjával, ami egyrészt elismerést és anyagi jólétet teremtett számára, másrészt viszont a beskatulyázás veszélyével fenyegette. Hogy ezt elkerülje, úgy döntött, „meggyilkolja” detektív hősét: az 1893-ban megjelent Az utolsó eset című novella végén Holmes ősellenségével, Moriarty professzorral együtt belezuhan egy vízesésbe. A közönség hatalmas felháborodása miatt azonban kénytelen volt feltámasztani Holmest, aki A sátán kutyájával kezdődően újra belevetette magát a bűnüldözésbe.
Doyle folyamatosan próbálta bizonyítani, hogy mind íróként, mind pedig közszereplőként sokkal többre képest, mint a detektívtörténetek írása – amit ő maga gyengébb teljesítményei közé sorolt. Történelmi regényeket írt – ezeket tartotta legjelentősebb műveinek –, színdarabokat, katonadalokat szerzett. Az elveszett világ című regényében jelent meg először másik híres hőse, Challenger professzor, aki a történetben expedíciót vezet Dél-Amerika egy felfedezetlen vidékére, ahol még mindig élnek dinoszauruszok. A politikában is aktív szerepet vállalt, gyakran szólalt fel különböző ügyekben az unionisták és a liberális párt oldalán. A búr háború idején röpiratot írt, melyben a brit fellépést igyekezett pozitív színben feltüntetni. Saját maga is elutazott Afrikába, élményeiből született A nagy búr háború című regénye. 1902-ben VII. Edward király lovaggá ütötte, a címet azonban nem irodalmi munkásságáért, hanem a búr háborúban játszott közéleti szerepéért adományozta neki.
Az író magánélete nem volt kiegyensúlyozott, két sikertelen házasságából öt gyereke született. 1918-ban Kingsley nevű fia elesett az első világháborúban, és ez Doyle-t mély depresszióba sodorta, amiből a spiritizmusban keresett kiutat. Ekkor már régóta foglalkoztatták őt a természetfeletti jelenségek – már kezdő orvos korában részt vett szeánszokon, médiumokkal beszélgetett, a telepátia rejtelmeit kutatta, később több paranormális eseteket vizsgáló társaságnak is tagja volt. Fia halála még jobban felerősítette ezt a hitét, a síron túli élet létezésében próbált vigaszt találni. Megszállottja lett a szellemeknek, azt próbálta bizonyítani, hogy az elmebetegségeket is valójában a visszatérő lelkek okozzák. Regényt is írt a kísértetvilágról A köd birodalma címmel. Az 1920-as években ismeretséget ápolt a világhírű illuzionistával, Harry Houdinivel. Meg volt róla győződve, hogy Houdini természetfeletti képességek birtokosa, amaz azonban kitartott szkeptikus álláspontja mellett. Hiábavalóan próbálta meggyőzni Doyle-t, hogy mutatványaihoz trükköket használ – az író egyszerűen nem hitte el neki a magyarázatot. Doyle több ismert szkeptikussal is vitába bonyolódott, folyamatosan próbálta védeni álláspontját és bizonyítani a szellemvilág létezését.
Az író nevéhez köthető egyik hírhedt eset az ún. tündérfotográfiák ügye. 1917-ben a Cottingley angol falucskában élő kamaszlány, Elsie Wright a család kertjében fényképeket készített húgáról, Frances-ről, melyeken a kislány mellett apró, táncoló, játszadozó tündérek láthatók. Elsie jól értett a fényképezéshez és több kompozitfotót is készített korábban, a rejtélyes képeken azonban nem látszódtak a szerkesztés, a montírozás szokásos jelei (mai szemmel olybá tűnik, a tündéreket egy könyvből vagy újságból vágták ki és kopírozták rá a fotókra). Doyle felfigyelt a jelenségre, cikkeket publikált a témában, próbálta bizonyítani a képek valódiságát, még egy könyvet is írt A tündérek eljövetele címmel.
Doyle neve felmerült egy hírhedt tudományos csalás, az ún. piltdowni ember kapcsán is. 1912-ben régészek egy különös, félig ember, félig majom teremtmény koponyájára bukkantak, melyet a darwini „hiányzó láncszemmel” azonosítottak. Később azonban kiderült, átverésről van szó: a szenzációs felfedezés valójában egy emberi és egy orangutánkoponya összeeszkábálásából született. Egyesek úgy gondolták, a csalást Doyle eszelte ki, aki így próbált visszavágni a brit tudós társaságnak, amely folyamatosan gúnyolta őt spiritiszta meggyőződéséért. Valójában az írónak semmi köze nem volt a dologhoz. Az átverés egy amatőr régész agyából pattant ki, akivel Doyle olykor együtt golfozott.
Arthur Conan Doyle 1930. július 7-én, szívroham következtében hunyt el sussexi otthonában. Leghíresebb alkotása jócskán túlélte őt: Sherlock Holmes máig a világ egyik leghíresebb fiktív karakterének számít. Doyle tollából négy regény és ötvenhat novella született a Baker Street 221B leghíresebb lakójáról, később pedig többen is írtak folytatásokat, „apokrif” Holmes-történeteket. Holmes alakja a klasszikus detektív archetípusának számít, akinek módszerét, a megfigyelésen és logikus következtetésen alapuló, nagy szellemi erőbedobást igénylő nyomozómunkát azóta is rengeteg utódja művelte Agatha Christie zseniális Poirot-jától Columbo hadnagyon át Adrian Monkig, de Dr. House figuráját is nagyrészt Holmes alakja ihlette. 1990 óta a Baker Streeten, a nyomozó fiktív lakhelyén Holmes-múzeum üzemel.
Sherlock Holmes a Guinness-rekordok Könyve szerint a filmen legtöbbször szerepelt fiktív karakternek számít. Csak a legismertebb feldolgozásokat említve: a 20th Century Fox stúdió 1939 és 1946 között tizennégy Holmes-filmet forgatott, melyek címszerepét Basil Rathbone játszotta. Később többek közt Charlton Heston, Christopher Lee és Roger Moore is magára öltötte Holmes kabátját. A televízióban Jeremy Brett alakításában láthatta a közönség a híres detektívet, a Sherlock Holmes kalandjai 1984 és 1994 között futott nagy sikerrel. A mai közönség számára a BBC 2009-től futó Sherlock sorozata lett az új etalon, ami a Benedict Cumberbatch által játszott detektív történetét napjaink világába helyezi át. Hasonló próbálkozás az amerikaiak által készített, 2012 óta futó Sherlock és Watson sorozat, melyben Holmes figuráját Johnny Lee Miller, segítőtársát pedig egy nő, Lucy Liu alakítja. A moziban közönségsikert aratott a Guy Ritchie által rendezett, a 19. század Angliájában játszódó, azonban inkább a modern akciófilmekre hajazó 2009-es Sherlock Holmes és két évvel későbbi folytatása, melyekben Robert Downey Jr. és Jude Law szórakoztatták a nagyérdeműt. Kevésbé volt sikeres a 2015-ös Mr. Holmes, melyben a 93 éves detektívet Ian McKellen játszotta. Az elveszett világból szintén több feldolgozás készült, melyek közül a mai harmincas korosztály az 1999 és 2002 között futott, erősen trash kategóriás tévésorozatot ismerheti leginkább, mely csak lazán kapcsolódott az alapjául szolgáló regényhez.
Érdekel a többi kultbaittörténetünk is? Itt elolvashatod a tegnapit:
