Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Lázár Ervin talán legismertebb műve A Négyszögletű Kerek Erdő.
Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten. Édesapja uradalmi intéző volt, ezért gyerekkorát – Illyés Gyulához hasonlóan – a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán töltötte, ami alapvetően meghatározta a világképét. Mivel a pusztán nem volt iskola, a környéken lévő falvakba, városokba járt tanulni. A családot nem kímélte a Rákosi-diktatúra, kisemmizték őket, még a szolgálati lakást is elvették tőlük, így otthagyni kényszerültek addigi életüket. Ervin Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait – eredetileg nem akarták felvenni, de egy élsportoló rokon közbenjárására mégis bekerülhetett az iskolába –, majd érettségi után az ELTE bölcsészkarának újságírás szakos hallgatója lett (a Nagy Imre-féle enyhülésnek köszönhetően vették fel). Az egyetem elvégzését követően Pécsett dolgozott az Esti Pécsi Napló munkatársaként, ezzel párhuzamosan magyar szakon is diplomát szerzett. Újságíróként különösen sok riportot írt, Cerka Gabi és Plajbász Karcsi álnéven leleplező cikkekkel jelentkezett.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Első novelláját 1958-ban publikálta a Jelenkor folyóiratban, melynek később állandó szerzője és szerkesztője lett. 1964-ben jelent meg első kötete Réber László illusztrációival, aki a szerző állandó alkotótársa lett, majd két novelláskötettel jelentkezett (Csonkacsütörtök, Egy lapát szén Nellikének). Miután Budapestre költözött, az Élet és Irodalom tördelőszerkesztőjeként dolgozott 1971-ig, amikortól kezdve teljes idejét az írásnak szentelhette. A ’70-es évektől kezdve főként gyermek- és ifjúsági szerzőként, meseíróként vált híressé. Legismertebb gyerekkönyve, A Hétfejű Tündér nyolc kiadást ért meg, és többféle színpadi változatban is bemutatták. Berzsián és Dideki című meseregénye – melyet szintén sokszor adaptáltak – 1982-ben Andersen-díjat nyert, A Négyszögletű Kerek Erdő (1985), a Bab Berci kalandjai (1989) és a gyerekkorának pusztai világában játszódó elbeszéléseket tartalmazó Csillagmajor (1996) mind az év könyve lett a megjelenés évében.
Lázár Ervin meséi az újszerű hangnemnek, játékos, gyakran önreflexív humoruknak köszönhetik különlegességüket. Az író zseniális nyelvi játékai ugyanannyira szórakoztatóak a gyerekek és a felnőttek számára, utóbbiak a szövegekben található finom iróniát is felfedezhetik és élvezhetik. Elég csak a szereplők nevét említenünk: Mikkamakka, Ló Szerafin, Dömdödöm, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, vagy éppen az író feleségéről, Vathy Zsuzsáról elnevezett Vacskamati. Lázár történetei fontos erkölcsi tanulságokat közvetítenek, mégis mellőzik a szentimentalizmust és a szájbarágós hangvételt. Nem riad vissza a súlyosabb témáktól: a szomorúság, a kudarc, a kirekesztettség gyakran megjelenik meséiben, a humort, az iróniát azonban a legkomorabb helyzetekben sem mellőzi. Ez az alapvető derű teszi képessé a folyton elégedetlenkedő szereplőket, hogy győzedelmeskedjenek a rossz felett, túljussanak a nehézségeken, a problémákon, melyekkel mi is gyakran szembenézünk a mindennapjainkban. Mindezt Lázár olyan frissességgel, olyan újszerű hangon képes átadni az olvasónak, hogy művei ma is épp olyan élvezetesek, mint a megírásuk idején.
A rendszerváltás után újra újságírással kezdett foglalkozni, alapítója volt a Magyar Fórumnak, olvasószerkesztője a Magyar Naplónak. Dolgozott a Pesti Hírlapnál, a Magyar Nemzetnél, az Új Idők és a Hitel szerkesztője is volt, többek között Csoóri Sándorral és Ágh Istvánnal együtt. Hosszú évtizedekig tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), ahol a ’90-es években az etikai bizottságban tevékenykedett. Rövid ideig a bábszínház dramaturgjaként is működött. 1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, 1996-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2006. december 22-én hunyt el, halála után kiadták naplóját, melyből kiderül, hogy családját (feleségét és két gyermeküket) alkotótársnak tekintette munkája során. Nevét ma Újpesten általános iskola viseli (itt tanít jelen cikk szerzőjének édesanyja :-) ).
Lázár Ervin számos művét adaptálták színpadra, ő maga különösen a bábszínházi munkák iránt lelkesedett, melyek megalkotásában gyakran tevékenyen részt vett. Szintén jelentősek a műveiből készült hangjátékok, melyeknek szintén ő maga volt a szerzője. A film és a televízió is számtalanszor dolgozta fel könyveit, meséit. A kisfiú meg az oroszlánok 1979-ben Feleki Kamill, Dajka Margit és Márkus László, a Mikkamakka, gyere haza! pedig 1982-ben Szakácsi Sándor és Halász Judit szereplésével ért meg tévéfilmes feldolgozást. Szegény Dzsoni és Árnika című meseregényéből játékfilm készült 1983-ban, melynek – mai szemmel – talán legnagyobb érdekessége, hogy egy apró szerepben, focistaként a későbbi miniszterelnök, Orbán Viktor is felbukkan benne. A Hétfejű Tündérből 1999-ben készült rövid animációs feldolgozás. A Négyszögletű Kerek Erdő először 2007-ben négyrészes mesejáték, majd 2013-ban rajzfilmsorozat formájában elevenedett meg. Érdemes még megemlíteni Gárdos Péter 2005-ös A porcelánbaba című játékfilmjét, ami három Lázár-elbeszélést dolgoz fel, melyek a pusztán eltöltött, tanyasi gyerekkor világát idézik meg.
Olvasnál még kultbaitet? Kattints ide:
