Mai kattintásvadászat-paródiánk főhősét, Szent Flóriánt a legenda szerint 304-ben, a mai napon végezték ki.
Szent Flórián vértanú a tűzoltók védőszentje, akinek kultusza különösen élénken él hazánkban, főként Budán. A 3. század második felében született, magas rangú katonai családban Cesaiban (a mai Felső-Ausztria területén). Ő maga is katonaként szolgált Diocletianus császár hadseregében. Sok társához hasonlóan áttért a keresztény hitre, majd szolgálatát letöltve nyugdíjba vonult, és a dunamelléki Noricum tartományban telepedett le. Békés visszavonultságát azonban megtörte a 303-ban újra fellángoló keresztényüldözés híre. Amikor megtudta, hogy az Enns-parti Laureacum városában (ma Lorch néven az osztrák Enns település egyik városrésze) a hatóságok negyven keresztényt börtönöztek be, Flórián útra kelt, hogy hittársai segítségére siessen.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A városba érkezve Flórián így szólt a keresztények után kutató katonákhoz: „Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én is keresztény vagyok. Menjetek, és jelentsétek a feljebbvalótoknak!” A katonák elfogták és Aquilinus helytartó elé vitték Flóriánt. Miután megtagadta a római isteneknek való áldozást, a helytartó megbotoztatta, majd arra ítélte, hogy kővel a nyakában egy hídról taszítsák bele az Enns folyóba.
Egykori katonatársai kísérték a kivégzésre, azonban egyikük sem merte őt a vízbe taszítani. Végül jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, és hajlandó volt bedobni a folyóba. A legenda szerint amikor odapillantott, várva, hogy az elítélt elmerül-e, megvakult a látványtól. A vértanú holttestét egy Valéria nevű özvegy kimentette a vízből és eltemette. Flórián sírja fölé később templomot emeltek, ekörül alakult ki a híres St. Florian-kegyhely.
A szent kultusza főként német nyelvterületen, Bajorországban és Ausztriában terjedt el, de Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Szlovéniában is népszerű. Alakját leggyakrabban római katonai öltözékben ábrázolják, amint dézsából vizet önt egy égő házra. Ünnepét halálának évfordulóján, május 4-én tartja az egyház, ez egyben a tűzoltók világnapja is. Flórián és a tűzoltás kapcsolata két legendára alapul. Az egyik szerint Flórián még gyerek volt, amikor imádságára csodás módon kialudtak egy égő ház lángjai. A másik történet szerint tűzvész tört ki a Caecia-erődben, melynek a későbbi vértanú volt a parancsnoka. Flórián emberfeletti erővel küzdött a lángok megfékezéséért, és több katonáját is megmentette a halál torkából. Később az ő isteni erejének tulajdonították a tűzvész megállítását. Mivel folyóban halt mártírhalált, Flóriánt egy másik pusztító elem, az árvíz elleni védekezés szentjeként is tisztelik.
Egy későbbi legenda szerint egy szénégető nagy máglyát rakott, melyet szokás szerint portakaróval fedett be. Egy szélvihar azonban megbontotta a portakarót, és az egész szénaboglya lángba borult. A szénégető megpróbálta eloltani a tüzet, azonban igyekezetében ő maga is a lángok közé esett. Szent Flóriánhoz imádkozott, azt kérte, a vízben halálát lelt vértanú küldjön vizet a megmentésére. Erre azonnal víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült.
1723-ban tűzvész pusztított Krisztinavárosban, melyben a helyi kápolna is leégett. A lakók Szent Flóriánhoz imádkoztak a katasztrófa megfékezéséért. Azóta különösen népszerű Budán a szent alakja, melyet például az óbudai Flórián tér elnevezése is mutat. Emlékét őrzi még a híres krakkói Szent Flórián-plébániatemplom. Egy 12. századi legenda szerint a szent földi maradványait szállító szekeret húzó ökör megállt ezen a helyen, és addig nem mozdult, amíg a városiak meg nem fogadták, hogy Flórián emlékére templomot emelnek ott. Szintén Krakkó Óvárosának középkori építészeti emléke a toronnyal védett, 34,5 méter magas Flórián-kapu.
Ha szeretnél még kultbaitet olvasni, kattints ide a tegnapiért:
