Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Szent Peregrinus, a köszvényes betegek, lábfájósok és a rákbetegek védőszentje.
Lasiosi Szent Peregrinus, más írásmóddal Pellegrinus, olaszos formában San Pellegrino Laziosi a középkorban élt szervita rendi szerzetes volt, akinek kultusza szentté avatását követően, a 18. századtól terjedt el a nyugati világban. A legenda szerint üszkösödő lába csodás módon felgyógyult, ezért a lábfájósok, köszvényes betegek, továbbá a rákbetegségben szenvedők védőszentje lett. A nyugati kereszténység április 27-én tartja ünnepnapját.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Peregrinus 1265 körül született az itáliai Forlì városában, mely akkoriban konfliktusban állt IV. Márton pápával, aki emiatt kiközösítette a várost. Egy ízben Beinzi Szent Fülöp szervita generális járt Forlìban, és a helyieket a pápa iránti hűségre próbálta felszólítani. Emiatt a polgárok – köztük a fiatal Peregrinus – erőszakkal űzték ki a szerzetest a városból. Peregrinus később megbánta tettét, és vezekelni kívánt, ezért maga is belépett a szervita rendbe és a szerzetesi élet felé fordult. Sienában volt novícius, majd visszatért szülővárosába szolgálatát teljesíteni. Mintaképe lett a szerzetesi életnek, folyamatosan járta a vidéket és a helyi szegényeket segítette. A legenda szerint vezeklései közé tartozott, hogy sohasem ült le, ezért idősebb éveiben lábszárfekélyt kapott. A betegség olyan súlyossá vált, hogy orvosa az amputáció mellett döntött. A műtét előtti éjjelen Peregrinus Krisztushoz imádkozott a gyógyulásért, és reggelre a lába csodás módon meggyógyult, ezért nem kellett levágni.
Az 1345. május 1-én elhunyt szerzetest 1610-ben boldoggá, 1726-ban szentté avatták. Ekkor indult el igazán a kultusza, amit elsősorban a szervita rend terjesztett és ápolt. A bécsi rossaui szervita templomban minden év április–májusban ünnepségeket rendeztek Peregrinus tiszteletére. Ekkor sütötték a bécsiek a Peregrinikipferl nevű kiflit, melynek híre hazánkba is eljutott. Különösen Sopronban volt élénk a Peregrinus-kultusz, hiszen a földrajzi közelség miatt könnyen átszivárgott Bécsből. Idehaza is főként a szervita templomokban láthatók Peregrinus tiszteletére emelt oltárok, szobrok. A legismertebb a budapesti Belvárosi Szent Anna-plébániatemplom fogadalmi tárgyakkal ékesített Peregrinus-oltára, de az egri szervita templomban is látható a szent képe, Hutter János Lukács egri festőművész munkája. Peregrinus-kép található többek között még a győri karmelita, a móri kapucinus, a bajai belvárosi templomban, továbbá Budán a Szent Anna- és Szent Erzsébet-templomokban.
Peregrinust csodálatos gyógyulása miatt a köszvényes betegek, lábfájósok, újabban pedig a rákbetegek segítőjeként tisztelik. A vidéki búcsúk során a népek gyakran megálltak könyörögni, pihenni, testi fájdalmaik enyhítéséért imádkozni a szent szobrainál, képeinél, emlékműveinél. Széchenyi Zsigmond huszárkapitány (később főispán, királyi kamarás) egyik hadjáratában megsebesült a lábán. Peregrinushoz imádkozott a gyógyulásért, majd miután sikeresen kigyógyult a sérülésből, 1739-ben Peregrinus-szobrot állíttatott Fertőszéplakon. Szintén nagy kultusza van a szentnek Héderváron, ahol egy Viczay grófnő emeltetett Peregrinus-kápolnát az országút mellett, a napóleoni háborúk idején. A legenda szerint a francia katonák elhurcolták a grófnőt, akinek a lába alaposan kisebesedett megpróbáltatásai alatt. Később azonban sikeresen kiszabadult és meggyógyult, ezt ő Peregrinus közbenjárásának tulajdonította. A történetbe természetesen belejátszik a bécsi udvari arisztokrácia köreiben akkoriban nagyon divatos Peregrinus-kultusz. A helyiek még a közelmúltban is gyakran szerveztek búcsújárást a kápolnához és a környékére.
Olvasnál még kultbaitet? Kattints ide a tegnapiért:
