Ahol felcsendült többek között a Tavaszi szél vizet árszt című magyar népdal is.
Április 18-án ünnepli 81. születésnapját az egyik legkiválóbb magyar filmoperatőr, Ragályi Elemér. A Kossuth- és Emmy-díjas művész a ’60-as évektől kezdve szinte az összes jelentős hazai rendezővel dolgozott együtt, de külföldi produkciókban is kipróbálta magát.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Rákosligeten született, a helyi tisztviselőtelepen nőtt fel. Adóügyi tanácsos édesapja azt szerette volna, ha fia polgári szakmát választ magának, jogász vagy hivatalnok lesz. Maga Ragályi kezdetben inkább futballkarrierről álmodott, majd színész szeretett volna lenni. Mivel nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, a Mafilmnél kezdett dolgozni laboránsként, világosítóként, segédoperatőrként. Harmadszori próbálkozásra bekerült a főiskola operatőr szakára, ahol Herskó János és a magyar operatőri iskola atyamestere, Illés György osztályában tanult. Önálló operatőrként már főiskolás korában bemutatkozott, Elek Judit díjnyertes dokumentumfilmjét, a Meddig él az ember?-t fényképezte. Első nagyjátékfilmjében (Sziget a szárazföldön) szintén Elek Judittal dolgozott.
A ’60-as évek végétől az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar operatőr, akinek a nevéhez olyan híres filmek fűződnek, mint a Magasiskola (Gaál István), a Büntetőexpedíció (Magyar Dezső), a Fotográfia (Zolnay Pál), a Bástyasétány 74 (Gazdag Gyula), a Talpuk alatt fütyül a szél (Szomjas György) és a Dögkeselyű (András Ferenc). 1969-től dolgozik együtt Sándor Pállal, akihez immár ötvenéves alkotói kapcsolat fűzi – közös filmjeik közé tartozik a legendás Régi idők focija, a Szabadíts meg a gonosztól!, a Ripacsok és a Szerencsés Dániel. A ’70-es, ’80-as években Koltai Lajos mellett Ragályi volt a „sötét stílus” képviselője: a szándékosan gyér megvilágítás, a derengő fények, erős árnyékok jellegzetes képi világot eredményeztek az általa fényképezett filmekben. Egyéni stílusához tartozott még a kézi kamera használata, mellyel gyakran a szereplők szubjektív nézőpontját érzékeltette.
Zsombolyai János rendezővel dolgozott a Queen 1986-os, Népstadion-beli koncertjéről készült filmben, ahol tizenhat operatőri stábot kellett irányítania. A korszakban szokásos videotechnika helyett Ragályi és a filmes szakma legjobbjai közé tartozó munkatársai játékfilmes felszereléssel, 35 mm-es filmre forgattak, ennek eredménye a koncertfilm páratlan vizuális világa. 1988-tól kezdve a tengerentúlon, illetve itthon forgó nemzetközi produkcióban is gyakran dolgozott. 1990-ben a Josephine Baker életéről szóló filmért megkapta az Amerikai Operatőri Céh díját, ugyanebben az évben az általa fényképezett svájci film, A remény útja elnyerte a legjobb idegen nyelvű alkotás Oscarját. Az 1996-os Raszputyin című tévéfilm fényképezéséért Emmy-díjat nyert.
Együtt dolgozott a legnagyobb sztárokkal, Ben Kingsley-vel, Alan Rickmannel, Anjelica Hustonnal, Antonio Banderasszal, Max von Sydow-val, Whoopi Goldberggel, illetve olyan, akkoriban feltörekvő tehetségekkel, mint Kate Winslet, Daniel Craig, Christian Bale vagy Scarlett Johansson. Utóbbira Ragályi – mint mesélte – butuska amerikai tinédzserként emlékszik, aki azt sem tudta, Budapesten vagy Bukarestben van. Salma Hayek a közös munka után azt ígérte, ha befut, meghívja majd operatőrnek nagy hollywoodi filmekbe – azóta vár a hívásra. Anjelica Huston a közös munka után lerajzolta az operatőrt.
Az 1990-es évek első felében Stanley Kubrick filmre akarta vinni Louis Begley Hazudni az életért című holokausztregényét. A megszállott, színészeket és stábot nem kímélő munkamódszeréről ismert amerikai–brit rendező látta Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című filmjét, és azt fontolgatta, hogy annak operatőrét, Ragályit kéri fel tervezett projektjéhez. Ragályi elfogadta a rendezőzseni meghívását London melletti házába. A találkozón Kubrick, akinek eszébe sem jutott étellel vagy itallal kínálnia vendégét, órák hosszat a Lugossy-film egyetlen hosszú snittjéről faggatta őt, próbálva kitalálni, milyen technikai megoldásokkal készült a híres beállítás. A tervezett film végül sosem valósult meg, többek közt a Schindler listájának köszönhetően, Kubrick ugyanis úgy gondolta, Spielberg sikere után ő már nem tudna többet kihozni a témából.
Ragályi már a ’70-es években rendezett rövidfilmeket, Szilveszter című munkája például Fellini képi világát és motívumait idézte meg. 2005-ben mutatkozott be nagyjátékfilmes rendezőként a Csudafilmmel, melyet egy évvel később a Nincs kegyelem című dráma követett, amelynek saját fia, Ragályi Marcell volt az operatőre. Ezután inkább visszatért eredeti foglalkozásához. Ő fényképezte többek között Török Ferenc 1945 című filmjét és a Kondor Vilmos regényéből készült Budapest noirt is. Évtizedekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, több ízben Koltai Lajossal együtt operatőri mesteriskolát is tartott az etyeki Korda Filmstúdióban. Hat alkalommal díjazták a Magyar Filmszemlén legjobb operatőrként. A Kovács László és Zsigmond Vilmos operatőrversenyen és a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki. A hírek szerint nemsokára új oldaláról mutatkozik be: novelláskötetet készül kiadni.
Ha olvasnál még kultbaitet, kattints ide a tegnapiért:
