700 éves terhesség után hogy máshogy, mint öregemberként született meg a fiú. De a Kalevalában más érdekességek is vannak.
A finn nemzeti eposz legfőbb érdekessége, hogy valójában alig kétszáz éves, és nem valamiféle töredékesen fennmaradt műről, hanem nagyon is mesterségesen és gondosan megszerkesztett alkotásról van szó.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A 19. század első felében Európa-szerte meghatározó politikai és kulturális irányzat volt a nacionalizmus. A népek igyekezték feltárni és továbbörökíteni szellemi örökségüket, ami alól Finnország sem volt kivétel. A finnek úgy gondolták, nekik is kijár egy olyasféle nemzeti hősköltemény, mint a görög Iliász, az Odüsszeia vagy a germán Nibelung-ének. A nagy mű megalkotására végül egy orvosból lett lelkes nyelvész és néprajzkutató, Elias Lönnrot (1802–1884) vállalkozott, aki a német Grimm testvérekhez hasonlóan úgy vélte, érdemes összegyűjteni a nép ajkán fennmaradt meséket, énekeket és mondákat. A magát inkább Homéroszhoz hasonlító Lönnrot azonban továbbment ennél, és a népi mítoszok egységbe szerkesztésével megalkotta a Kalevala névre keresztelt eposzt (Kaleva földje = Finnország).
A Kalevala első változata 16 énekből (rúnóból) állt, ezt azonban csak a szerző halála után adták ki. A második, bővített, 32 rúnót tartalmazó változatot, az ún. Régi Kalevalát 1835. február 28-án adták ki, ezért máig ez a finneknél a nemzeti eposz napja. Egy évtizeddel később Lönnrot ismét új változatot alkotott, az 50 rúnós Új Kalevalát. A siker nem maradt el: a korabeli naiv elképzeléseknek tökéletesen megfelelő „őseposz” kielégítette a finnek büszkeségét, és erősítette a nemzeti öntudatot. A finn–magyar rokonság folytán nem véletlen, hogy idehaza is nagyon népszerű lett Lönnrot műve, és öt különböző fordítást is megért, az elsőt még 1871-ben. Kazimir Károly rendezésében színházban is bemutattak részleteket a műből.
Lönnrot eposza a világ teremtésével kezdődik, ekkor születik Väinämöinen, a „vénséges vén”, aki hétszáz évet tölt édesanyja, az ég leánya méhében, majd ő fejezi be a teremtés munkáját. Tudója minden varázslatnak, gyógyító és rontó hatalomnak. Különleges képességekkel bír az énekmondás terén – halcsontból készített lantján, a kantelén dalol az ősi időkről. Győzelemre segíti törzsét, a Délieket (Kaleva népét) az Északiak (Pohjola népe) ellen vívott háborúban. A lánykérésben már nem ennyire sikeres: első, odaígért menyasszonya inkább a vízbe öli magát, a második kikosarazza. A történet a kereszténység finnországi meghonosodásával végződik. Lönnrot rengeteg helyről merített, különböző műfajokat és a történetek eltérő változatait gyúrta egybe, ezért a cselekmény sokszor nehezen követhető, önismétlő és vontatott, sőt, helyenként saját maga által kreált elemekkel foltozta be a népi költészet lyukait.
A Kalevala számos más szerzőre is hatással volt, köztük egy bizonyos John Ronald Reuel Tolkienre, aki száz évvel később Lönnrot ihletésére saját mitikus eposz megteremtését tűzte ki céljául. Tolkien nyelvészként ismerkedett meg a Kalevalával, és a műben található különleges, a britekétől olyannyira eltérő mitológia teljesen lenyűgözte, még finnül is megtanult, hogy eredetiben olvashassa. A Kalevala témájában, motívumaiban és nyelvészi szempontból is inspirációt jelentett A hobbithoz, A Gyűrűk Ura trilógiához és A szilmarilokhoz. A Tolkien által megalkotott tünde nyelv, a quenya sok mindenben, köztük a magánhangzók számában és rendszerében, illetve bizonyos szavak jelentésében is hasonlóságot mutat a finn nyelvvel.
Magyar írókat, költőket is megihletett a Kalevala és a finn kultúra. Kodolányi János például több tanulmányutat is tett Finnországban, ebből született Suomi című szubjektív útirajzszerű beszámolója. József Attila költészetére is nagy hatással volt a Kalevala, melynek magyar fordítását fejből tudta. Finnugor ihletettségű versei között tartják számon többek közt az Óda, a Regös ének, A hetedik, az Altató és az Aranybojtú című költeményeit. A Medvetánc kötet és annak címadó verse a Kalevalában található híres medvetorjelenetet idézi meg. Pohjola úrnője, Louhi egy szörnyű medvét küld Kaleva népére, amikor megtudja, hogy azok milyen jólétben élnek. Väinämöinen azonban megöli a medvét, akinek húsából lakomát rendeznek törzsével.
Szereted a kultbait-sztorikat? Olvasd el a tegnapit is:
