Anton Pavlovics Csehov egyik legismertebb művében, a 6. számú kórteremben járunk.
Anton Pavlovics Csehov, a leghíresebb orosz drámaíró, aki egyben prózai művek, novellák szerzőjeként is világhírűvé vált, 1860. január 29-én, az Azovi-tenger mellett fekvő Taganrogban született. Fűszerkereskedő apja szigorú elvek szerint nevelte a gyerekeit, bízva abban, hogy feljebb léphetnek a társadalmi ranglétrán. Csehov tizenhat éves volt, amikor apja üzlete befuccsolt, ő pedig hitelezői elől Moszkvába menekült. Az ifjú Anton azonban a szülővárosában maradt, önerőből, diáktársai korrepetálásából tartotta el magát, és csak a középiskola befejezése után követte családját. Moszkvában beiratkozott az orvosi egyetemre, ahol 1884-ben diplomázott. Egyetemista évei alatt jelentek meg az első írásai, ezek többsége rövid, humoros elbeszélés volt, melyeket szatirikus lapokban publikált. Diploma után Moszkva környéki kórházakban dolgozott, azonban az írás egyre jobban háttérbe szorította orvosi tevékenységét.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A Novoje Vremja nevű konzervatív lap belső munkatársa lett, és ebben az időben kezdte írni színdarabjait, illetve jellegzetes, a kispolgári világot kifigurázó csinovnyiknovelláit is. Az olyan zseniális kisprózai művek, mint A kutyás hölgy, a Fájdalom, A csinovnyik halála vagy a később született kisregény, A 6-os számú kórterem a kiüresedettség, az emberi lét céltalanságának tűpontos ábrázolásai. 1887-ben színre viszik Ivanov című darabját, melyet egy évvel később a nagy sikerű A medve követ. 1890-ben Szahalin szigetére utazott, hogy megismerje az ottani hírhedt fegyenctelep életét. Az élményből útirajzot írt, Szahalin címmel, melyben döbbenetes erővel mutatja be az emberi kiszolgáltatottság és önkény természetét.
Hosszabb szünet után, az 1890-es évek második felétől újra beleveti magát a színpadi művek írásába, ekkor születnek legismertebb drámái, a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér, majd életének utolsó évében a Cseresznyéskert. 1891-ben feleségül veszi élete nagy szerelmét, Olga Knyipper színésznőt, aki több darabjában is játszik. Ezekben az években azonban már súlyos tüdőbeteg, a kór egyre jobban elhatalmasodik rajta. Vidékre költözik a jobb levegő reményében, majd birtokait eladva Jaltába települ át. Nyugaton is sokszor jár, próbálja kúráltatni magát. Végül sikerei csúcsán, 1904. július 15-én, negyvennégy éves korában éri a halál a németországi Badenweilerben, ahová gyógykezelésre utazott.
Csehov novellái és drámái egyaránt a kiüresedettség, a céltalanság, a cselekvésképtelenség jellegzetes tüneteiről mesélnek. Prózai műveinek hősei az orosz kispolgári élet látszólag jellegtelen figurái, akiknek banálisnak tűnő, köznapi helyzetei ellentétben állnak a megszokott nagy ívű elbeszélésekkel. A novellák történései inkább jeleneteknek hatnak, a sztori gyakran elhomályosul, és a szereplők párbeszéde, reakciói kerülnek előtérbe. A hősök képtelenek túljutni saját korlátaikon, berögzült viselkedésükön, világképükön, és kiemelkedni a hiábavaló, távlat nélküli életből.
Hasonló módszer jellemzi Csehov drámáit is: a felszínen látszólag eseménytelenül telik az idő, a szereplők esznek-isznak, beszélgetnek, kártyáznak, valódi drámai történésnek nyomát se látjuk. A drámai lüktetés azonban nem hiányzik: a fontos dolgok a felszín alatt, a karakterek belső világában történnek, a konfliktusok kimondatlanul maradnak, szinte sosem nyíltak. A középosztályhoz tartozó figurák életét a vágyakozás, az útkeresés, elvágyódás tölti be, de saját gyenge akaratuk miatt képtelenek céljaik megvalósítására.
Csehov máig az egyik legtöbbet játszott színpadi szerző, akinek műveit gyakran adaptálták filmvászonra is (az IMDB szerint 527 filmadaptáció született drámái és novellái nyomán). Csak a legismertebbeket említve: a Sirályból Sidney Lumet készített filmet 1969-ben Vanessa Redgrave és James Mason főszereplésével, legutóbb pedig Annette Bening főszereplésével készült belőle adaptáció. A Cseresznyéskertet 1981-ben Judi Dench, 1999-ben Charlotte Rampling és Alan Bates közreműködésével adaptálták vászonra. A Ványa bácsi 1970-ben, Andrej Koncsalovszkij rendezésében került a mozikba. A legismertebb adaptáció Nyikita Mihalkov 1977-es remeke, az Etűdök gépzongorára, melynek alapja a szerző legkorábbi darabja, a Platonov. Érdemes még megemlíteni A 6-os számú kórteremből készült, ismeretlen gyöngyszemnek számító 1978-as filmfeldolgozást, melyet a kommunista cenzúra miatt hazáját elhagyó Lucian Pintilie román rendező Jugoszláviában készített. Pintilie korábban sikerrel vitte színre Csehov több darabját Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban is.
Érdekelnek más Kultbait-cikkeket is? Itt elolvashatod a tegnapit:
