Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem ettől lesznek lelki betegek gyermekeink, és egy pillanatig sem hiszem, hogy ez a füzet a legnagyobb veszély, ami manapság egy kisiskolásra leselkedik. De kétségtelen, hogy problematikus a kiadvány, több szempontból is, és ideális esetben nem így kellene a gyereket felvilágosítani.
Látható, hogy a valós jelentőségénél sokkal nagyobb port kavart az Interneten az általában „fütyis színezőként” becézett nemrég megjelent kiadvány. Érezhető, hogy sokakat megmozgatott a téma, mert záporoznak a kérdések, hogy (amennyire lehetséges), hideg fejjel, pszichológusi szempontból mit lehet erről mondani.
Ami a vitatott fejezetet illet, kezdjük a konklúziónál: nem ettől lesznek lelki betegek gyermekeink, és egy pillanatig sem hiszem, hogy ez a füzet a legnagyobb veszély, ami manapság egy kisiskolásra leselkedik. De kétségtelen, hogy problematikus a kiadvány, több szempontból elmondható, hogy ideális esetben nem így kellene a gyereket felvilágosítani.
Túl sok információ
A füzet első osztályosoknak, azaz 6-7 éveseknek szól. Ahogy többen több fórumon megjegyezték, a szexuális felvilágosítás szerencsés esetben nem azt jelenti, hogy egyszer veszünk egy nagy levegőt, és elárasztjuk minden kért és nem kért információval a gyereket, hanem egy folyamatot. Folyamatot, ami valahogy úgy kezdődik, hogy amikor először felmerül egy kérdés, például, hogy a strandon a kislánynak miért „ilyen furcsa a kukija”, vagy hogy a nagypocakú, várandós néniből hogy fog kijönni a baba, akkor válaszolunk. Csak röviden, egyszerűen, hétköznapi szavakkal.
A kérdések idővel mélyülnek, egy hat-hétéves már többet kérdez, de valószínű, hogy teljesen hidegen hagyja, hogy szex közben milyen szögben fekszik egyik nemi szerv a másikban, és hogy milyen szakaszokban fejlődik a pocakban a baba az embrióból, nem beszélve a fütyi megkeményedéséről, és arról, ahogy „együtt mozog” a két ember, mikor lefekszenek egymással. A füzet ezekre a részletekre is kitér.
Vannak persze már egészen kicsiként tudományos érdeklődésű gyerekek, de őket inkább visszafogni érdemes (bármilyen megbotránkoztató is ez a gondolat a mi kultúránkban), mert nem attól lesz okos a gyerek, ha hatévesen elárasztjuk olyan információkkal, amiket még nem ért, amiket még nem tud integrálni.
Nem válaszokat ad, hanem minél nagyobb tudást
A színező nemcsak felvilágosít, kifejezetten feladatként adja, hogy a gyermek (az első osztályos!) rajzolja le négy fázisban, ahogy „a magocskából kifejlődik a baba”, tehát a magzat fejlődésének stádiumait. Ez a legjobb példája annak, hogy a füzet célja nem az, hogy választ adjon azokra a kérdésekre, amik tényleg foglalkoztatják ezt a korosztályt, hanem hogy minél előbb minél nagyobb tudást juttasson a fejükbe.
A színező javára írható, hogy nyelvezetében megfelel a korosztálynak, tehát nem használ tudományos kifejezéseket, és persze önmagában a „let's talk about sex”, mint cél is tiszteletreméltó, csak másképp: úgy, hogy valóban csak a korosztálynak megfelelő információt adunk, és ő továbbkérdezhet a szülőtől.
Anya és apa: nem szerencsés asszociáció
Nagyon nem szerencsés az sem, hogy a füzet „anyáról” és „apáról” ír. A kölyök nyilván a saját szüleire asszociál, nincs más választása. A gyerekek nem szeretnek belegondolni, hogy konkrétan az ő szüleik is élnek szexuális életet, hogy ők is azt és úgy csinálták, mint amiről egyébként már tud, hogy mit szoktak tenni a felnőttek, ha azt szeretnék, gyerekük szülessen. Ráadásul az által, hogy ki kell színezni a rajzokat, még a részesévé is válik a gyerek apa és anya szexuális együttlétének: belelép abba a világba, nem „csak” kívülről nézi.
A fentiek a legfontosabbak, de van még néhány problematikus pont. Például pontatlan állítások, amik nem felelnek meg a valóságnak, mint: „Ahhoz, hogy apa és anya magocskái találkozzanak, nagyon kell szeretniük egymást” (ha valaki ezt komolyan venné, az sok nem kívánt terhességhez vezetne), illetve, hogy „Néhányszor az apák is ott vannak a bébik születésénél.” (Szerencsére már nemcsak néhányszor.)
Én nem így szeretnék szülni
Azt se felejtsük el, hogy a gyerekhez nemcsak az információ jut el, hanem hatnak rá a látottak, érzelmeket keltenek, és kialakul egy benyomás, ami hosszú távon megmarad, már amikor a konkrétumokra nem is emlékszik. Egy kislány számára lehet nyomasztó is az a kép, ahogy a szülést ábrázolja a füzet: „anya” passzívan fekszik, fölötte áll két férfi. Szerencsésebb, ha ezt is, mint sok mást, amit a füzet taglal, ilyen életkorban a gyerek fantáziájára bízzuk, és ő majd megformálja magában a saját belső képeit arról, számára mit jelent a szex és a szülés.
Ha röviden összefoglalnánk a szexuális nevelés lényegét: legyünk bátrak és őszinték, de legyünk tapintatosak is, és hagyjuk, hogy a gyerek igényei irányítsák a folyamatot!
Cziglán Karolina
pszichológus
