Jó esetben mostanra nagyjából képben van a gyerek. Viszont vannak gyakorlati kérdések is, amikben el kell igazítani. Tippek a hogyanhoz.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy anya észreveszi a kislányán a nemi érés első jeleit, normálisan elkezd legalább lélekben felkészülni az első menstruációra. Meg persze felkészíteni a lányát is, ami mégiscsak egy vicces és hihetetlen dolog, mert hiába kezdett el már kicsit csúcsosodni a cicike, meg zsírosodni a haja, és a dezodor sem egészen felesleges már, azért látszik, hogy nagyon kislány még. Félig mesevilágban él, és az életről szőtt elképzelései sokkal közelebb állnak a fantáziához, mint a realitásokhoz, a kedvenc énekese pedig Justin Bieber.
Hogy lehet ebbe a gyereklélekbe véres betétekkel és hasgörcsökkel belerondítani? Hát nagyjából úgy, hogy nincs más választás. Másrészt pedig, lássuk be, nem olyan szörnyű az, mi is túléljük valahogy, és még mindig itt vagyunk. Szóval jobb, ha elfogadjuk, hogy ez van, és próbáljuk kihozni a dologból a legjobbat. Mármint nem a menstruációból, hanem a gyerek felkészítéséből.
Azt ugye nem nagyon kell senkinek sem magyarázni, hogy nem igazán lehet megúszásra játszani, „majd úgyis megtudja” felkiáltással, mert ez kimerítené a szemérmességből elkövetett, gyerekkel való tudatos kicseszés tényállását.
Mikortól válik aktuálissá?
A szakirodalom szerint a mellek fejlődésének kezdetétől számított másfél-két év múlva, illetve a hónaljszőrzet megjelenése után fél évvel szokott megjönni az első menstruáció. Nos, körbekérdeztem, és jól kifaggattam több lányos anyatársat is, és a tapasztalatok szerint ez nagyjából annyira megbízható prognózis, mint a kávézaccból jóslás.
Maradjunk abban, hogy a fenti tünetektől kezdve nagyjából bármikor megjöhet, lehet, hogy két hét, de az is lehet, hogy három év múlva.
Szóval biztos, ami biztos, minél hamarabb el kell kezdeni beszélgetni róla. Itt most nem szeretnénk a nemi felvilágosítás mikéntjéről értekezni, erről én konkrétan azt gondolom, hogy akkor kell elkezdeni, amikor a gyerek már beszélni tud, és feltette az első kérdését, sőt, talán még hamarabb, amikor pelenkázás közben megnevezzük a testrészeit. Ha minden kérdésére őszintén és legjobb tudásunk szerint válaszoltunk, akkor mára nyilván eljutott odáig, hogy a biológiai részét már nagyjából ismeri a dolognak.
Na de most technikai kérdések merülnek fel, mivel itt vér fog folyni!
Próbálja ki a technikát!
Az elméleti tudás messze nem ugyanaz, mint a gyakorlat. Hiába tudja az a cuki, angyalarcú kislány, hogy ő előbb-utóbb minden hónapban vérezni fog, először még nemigen tudja elképzelni, hogy hogy megy az. Egyáltalán mennyire? Mintha az ujját vágná el, annyit? (Szerencsés esetben nem látott még durvábbat). És éjjel, vagy nappal? És hány napig? És akkor mit kell csinálni? Fog fájni?
Ha ön olyan ügyes volt, hogy sikerült úgy nevelnie a gyerekeit, hogy ajtón kívül maradjanak, amikor ön a vécén ül, vagy tampont cserél, akkor valószínűleg egyáltalán nem tudja a lánya, hogy mi a teendő, ha megjön a menzesze. Hogy ne érje készületlenül a gyereket a dolog, próbálják el, mit kell csinálni!
Vegyenek egy csomag betétet, lehetőleg jó hosszút, szárnyasat, minden extrával felszereltet, és próbálják bele a bugyiba! Mutassa meg, hogyan kell beragasztani, majd a használt betétet gondosan becsomagolni, és úgy kidobni. Ne feledkezzenek meg a kézmosásról sem, előtte és utána egyaránt. Ezek fontos dolgok, ilyenkor tudja megalapozni a menstruációs higiéniát és viselkedést.
Bővül a neszesszer tartalma
És ha már úgyis vett betétet a gyereknek, akkor egyet bele is csúsztathatnak az iskolatáskájába, valószínűleg van erre alkalmas cipzáras zseb. Inkább hordja magával fölöslegesen évekig, minthogy ne legyen nála, amikor szükség van rá. Esetleg egy kis csomag nedves vécépapírt is mellékeljen, az amúgy is bármikor jól jöhet!
Ha úgy látszik, hogy már nagyon készülődik a gyerek szervezete, a fölösleges kellemetlenségek elkerülése végett elkezdhet a kislány tisztasági betétet használni. Ez egyébként ebben a korban már egyébként sem mindig felesleges, ekkor ugyanis már meg szokott jelenni a hüvelyváladék – amiről szintén nem árt beszélni egy kicsit, legalább is megnyugtatni, hogy teljesen normális, amíg nem kellemetlen szagú, vagy nem jár viszketéssel.
Megváltozik az élet
Anélkül, hogy bepánikoltatná szerencsétlent, nem árt szóba hozni, hogy némiképp meg fog változni az élete, ha már menstruál. Számolni kell a napokat, számon tartani az időpontokat, és időnként bizony borulni fognak a tervei. Például biztos lesz olyan, hogy strandra készültek, vagy ottalvós buliba, ami így nem biztos, hogy össze is jön. Mert hát eleinte ügyetlen lesz, nem mindig ússza meg a fehérnemű, a nadrág, vagy a lepedő a dolgot. Nem baj, mindenkivel előfordul, azért van a mosógép.
Aztán itt van az öltözködés kérdése. Biztos megfigyelték már, hogy filmekben, reklámokban a nő tutifix, hogy fehér nadrágban ül (és menstruál). Hát ez nem egy jó ötlet, lássuk be, inkább valami traumatűrőbb színt érdemes kiválasztani, sőt, a legjobb, ha a passzos ruhákat is inkább azokra az időkre tartogatja, amikor éppen nem puffad lufira a hasa.
Úristen, teherbe is eshet!
Ez az igazán kemény: belegondolni, hogy az első menstruáció után a gyerek akár teherbe is eshet. Jó, tudom, inkább ne gondoljunk bele, mivel ez nyilván „kizárt”. Ugyanakkor elvi szinten érdemes tudatosítani benne, hogy a menstruáció és a terhesség összefügg, gratulálunk, ön mostantól nagyszülő lehet. Oké, rossz vicc volt, elnézést.
Minden esetre a lánya attól a perctől biológiai értelemben nem gyerek többé, hanem nő.
