Manapság is vannak könyvmoly gyerekek, és sokat tehetünk azért, hogy a mienk is közéjük tartozzon. Tippek, hogy csinálja.
Egyre inkább digitalizálódunk, csak számlát kapunk a postán, levelet alig, a naplónkat a webre pötyögjük le ( mikor írt kézzel valamit utoljára?), és folyton valami elektromos kütyü van a kezünkben, asztalunkon, orrunk előtt. Egy fárasztó, monitorbámulásos nap után pedig lesüppedünk a kanapé elé, hogy nézzük kicsit a tévét.
A betű és olvasás hatalma mégis állandó: jó dolog könyvet venni a kezünkbe, máshogy és alaposabban kapcsol ki, olyasfajta időtöltés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Az olvasás azonban a mostani gyerekeknek kevésbé magától értetődő, mint a szüleik generációjának – nekünk-, hiszen kiskoruktól kezdve el vannak látva különböző kikapcsolódási alternatívákkal.
Érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerek örömmel élje meg az olvasást, és magától vonódjon bele, ne pedig kényszerből tegye. De hogyan lehet olvasót nevelni a gyerekekből?
Olvassunk előtte!
A gyerek a szülő példáját követi. Ha azt látja, hogy szeretjük az időnket olvasással tölteni, számára is természetes(ebb) lesz, hogy könyv után nyúljon, ha unatkozik.
Olvassunk neki!
Minél korábban kezdjük, annál jobb. Már egészen pici gyerekek számára is léteznek könyvek: és meglepődnénk, milyen korán képesek követni egy történetet. Figyeljünk oda arra, hogy az érzelmi, értelmi intelligenciájának megfelelő könyvet válasszunk. Annak ellenére, hogy a legkisebbek már a digitális éra szülöttei, tapasztalataim szerint ugyanúgy imádják az esti mesét, bármennyi youtube-videót, mesefilmet nézzenek is a nap folyamán.
Ne erőltessük a saját kedvenceinket!
Bár ezt nem lehet előre kiszámítani, de nem biztos, hogy a gyerek szeretni fogja a mi gyerekkorunk klasszikus meséit. Ha nem tetszik neki, unja, akkor válasszunk neki valami kortársat, és ne sértődjünk meg! A gyerekkönyvkínálat lenyűgöző, biztos találunk neki olyan minőségi könyvet, amivel könnyebb számára azonosulni.
Tegyük függővé!
Ahogy mi is azok vagyunk. Ismertessük meg vele a könyvsorozatokat, folytatásos történeteket (életkortól függően: Trapiti 1-2, Harry Potter, Éhezők viadala, Fecskék és fruskák, Emberke 1-2, Doktor proktor pukipora, Rumini-történetek, Geronimo, Ropi vagy Időfutár, ésatöbbi, akármi, bármi, ). Ha megszeret egy szerzőt, szerezzük be a többi könyvét is. Még ha nem is ugyanarról a történetről van szó, a stílus miatt valószínűleg bejön majd neki.
Keressünk neki könyveket arról, amit szeret!
Minden gyereknek van valami hobbija: egy sport, amit szeret, valami tudományos terület, ami után különösen érdeklődik, netán képregények, szuperhősök. Ha a lovakat szereti, adjunk a kezébe lovas történeteket, ha a versenyautókat, keressünk versenyautósat. Ne féljünk attól sem, hogy kifejezetten ismeretterjesztő könyveket vásároljunk neki, a megfelelő és őt speciálisan érdeklő kiadványokat falni fogja.
Vásároljunk neki magazinokat, képregényeket, filmkönyveket, gyermekújságokat, akár még szakújságokat is (az én kisfiam horgászmagazint járat): a betű az betű, ha valami érdekli, nézzen utána papír alapon is.
Minél hamarabb vigyük el a könyvtárba!
Gyerekkoromban lenyűgözött, hogy bár a szüleimnek erre nyilván nem lenne pénze, de van egy hely, ahonnan a világ ÖSSZES könyvét hazavihetem. Azóta persze tudom, hogy nem az összeset, de akkor végtelennek tűnt a választási lehetőség. A gyerekkönyvtárak ráadásul igen jó, kuckós helyek szoktak lenni, segítőkész könyvtárosokkal, ahol közösségre, második otthonra lelhetnek a kis olvasók, és megvan az a titkos öröme is, hogy a szülők felügyelete nélkül.
Teremtsünk olyan helyzetet, hogy ne legyen jobb választása, mint olvasni!
Eleinte kegyetlennek fogja érezni, és kell hozzá szülői elszántság, de vonaton, autóban, fogorvosnál, okmányirodában, villamoson legyen nálunk egy izgalmas könyv, amit a kezébe nyomhatunk az okostelefon helyett. Később már neki is az eszébe fog jutni, hogy a táskájába csúsztasson egyet.
Segítsünk neki választani!
Hamar kiderül, hogy a gyereknek milyen ízlése van. Van, aki a vicceset, van aki a kalandosat szereti, vagy a történelmi könyveket, a romantikusokat, a tündérmeséket, a vámpírosakat… és így tovább. Segítsünk neki megfogalmazni, mi érdekli. Beszélgessünk vele az olvasmányélményeiről, és mutassuk meg neki, hol találja a könyvtárban a kedvenc könyveit. Ajánljunk neki szerzőket, címeket a műfajban, vagy témában - aztán hagyjuk, hogy ő döntse el, mit is választ végül.
Ne szégyenítsük meg!
Semmi sem tart vissza olyan hathatósan dolgoktól, mint a szégyen. Főleg, ha a kontrollszemélytől, a szülőtől jön. Hagyjuk, hogy felfedezze magát, mint olvasó, ne kérjük rajta számon, hogy miért nem olvas gyakrabban, többet, vagy gyorsabban, és ne szóljuk le az olvasmányait akkor sem, ha nekünk nem tetszik, vagy mi nem adtuk volna kezébe. Próbáljuk meg elérni, hogy az olvasmányaihoz csak pozitív emlékek társuljanak. Ne vegyünk ki semmit a kezéből (kivéve a kifejezetten pornográf, vagy nagyon erőszakos tartalmakat)!
Adjunk a kezébe digitális eszközt!
Ha máshogy nem megy, ennek a digitális nemzedéknek nagy segítséget jelenthetnek az olyan alkalmazások, mint például a magyar fejlesztésű Bookr, ami klasszikus és kortárs meséket digitalizál. A kicsit idősebbeknek már adhatunk a kezébe e-könyveket is számítógépen, tableten, e-könyv-olvasón. Gyerekek és felnőttek között is vannak olyanok, akik jobban szeretnek képernyőn olvasni, mint papíron.
