Első osztályba ment a gyerek, így a szokásosnál is kíváncsibban vártam, hogy mi valósul meg idén abból a sok ötletből, amit tavaly, főként a tiltakozások hatására, feldobtak a politikusok. Mert voltak köztük nagyon jók is ám. Nem politizálunk, a gyakorlatot nézzük.
Volt itt három ígéret, amit különösen nagy lelkesedéssel vártam, hátha lesz is belőlük valami:
- az 1-3. évfolyamokon nem lesznek többé tartós könyvek
- 30 perces tanórák lesznek a kicsiknek
- és hogy normális szintre csökkentik a hétévesek terhelését, ne dolgozzanak már több órát egy nap, mint egy felnőtt!
Nagyjából már most, az első napokban látszik, hogy ezekből idén semmi sem lett.
Miről is van szó?
A tartós könyvek problematikáját itt énekeltük meg. Az ötlet finoman szólva nem vált be, fel is dobta az államtitkár, hogy mivel az 1-3. évfolyamosok nem is tudnak rá vigyázni, jövőre már nem lesz. Hát van, év elején a kezünkbe is nyomták, és elmondták az összes vele kapcsolatos figyelmeztetést: nem szabad rá csomagolást ragasztani, nem szabad beleírni, elveszíteni, stb, különben év végén ki kell fizetni.
Na de mi ezzel a baj? Nézzük például az elsős olvasókönyvet: elég nehéz úgy megtanítani olvasni a gyereket, hogy nem jelölhetik be a könyvben szótaghatárt, vagy nem húzhatják alá az éppen tanult betűt. Ezt a legtöbb iskolában úgy oldották meg, hogy rögtön, év elején visszaküldték a könyvtárba a tartós könyvet, és helyette megvették az egész osztálynak a saját példányt, amiben dolgozhatott a gyerek. Ettől az ingyenes tankönyvellátás rögtön ezrekbe került.
Ahhoz viszont, hogy idén már ne kelljen több évig használatos könyveket osztani, az kellett volna, hogy az állam adjon pénzt az iskoláknak megvásárolni az egy évre szóló könyveket. Hát ez nem történt meg. A gyerek elsős, tartós olvasókönyve (ő a negyedik, aki használná), így néz ki:
Természetesen megkérdeztük a minisztériumot, és azt a választ kaptuk, hogy „Az általános iskolák 1-2-3-4 osztályában minden diák térítésmentesen kapja a tankönyvet. Az 1-2. évfolyamon a tartós tankönyvek a gyerekeknél maradhatnak. A kormány ingyenes tankönyv programja nem tesz különbséget fenntartó szerint az iskolák és gyerekek között.”
Szóval igaz, hogy leharcolt az olvasókönyv, de legalább megtarthatja ezt is, meg a másikat is, amit mi vettünk meg, hogy tudjon dolgozni. Hurrá.
Harmincperces tanórák
A tanórák hosszának a csökkentése elég jó ötletnek hangzik, mivel egy 6-7 éves gyerek úgysem tud 45 percen át figyelni, viszont sokat kellene a szabad levegőn mozognia, hogy jó sok oxigénhez jusson az agya, ez már-már közhely, mindenki tudja.
Megkérdeztem először az EMMI szakállamtitkárságát, hogy mi a helyzet, lesznek-e 30 perces tanórák a kicsiknek. A válasz a következő: „A kisiskolásoknak szeptembertől az iskolából hazaérve nem kell többet fáradtságra és kimerültségre panaszkodniuk, hiszen a 45 perces tanóra helyett a 30 perc tanulás, 15 perc játék kevésbé lesz megterhelő a kicsik számára. Az általános iskola 1-2. évfolyamaiban a 45 perces tanórának 30 percében van lehetőség az új tananyag feldolgozására, ismétlésre, gyakorlásra, a fennmaradó 15 percnyi időtartamot tölthetik szabad játékkal vagy akár az adott ismeretközléshez kapcsolódó játékos, aktív tevékenységgel. ”
Azután megkérdeztem a gyerek tanítónőjét, hogy hogy fog ez kinézni a gyakorlatban. Mondjuk úgy, hogy nem lesz változás, és akkor finomak voltunk. A csengetés rendje ugyebár nem változik (habár a mi iskolánkban változhatna, mivel a kicsik külön épületbe járnak), hanem a negyvenöt percen belül, amikor lankadni kezd a gyerekek figyelme, megmozgatják őket, vagy bedobnak egy játékot – ami összességében kitesz majd tizenöt percet, és a maradék meg harminc perces tanórának számít majd.
Na most nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, hogy a lelkes és rátermett pedagógusok ezt eddig is így csinálták, mivel ekkora gyerekekkel nem is lehet másképp. Aki meg nem lelkes és jó pedagógus, az továbbra is simán ellinkelheti a játékos részt. Nem beszélve arról, hogy a punnyadt levegőjű osztályteremben ugrabugrálni három percet a gyerekek szempontjából nem egészen ugyanaz, mintha az udvaron rohangálhatnának összefüggő 25 percet.
További nehezítés a dologban, hogy a tananyag semmivel sem lett kevesebb, vagyis továbbra is ott van a kényszer, hogy haladni kell, tanulni kell. Innentől kezdve pedig nem kérdés, hogy nyertek-e bármit a gyerekek. Persze idén már a tanárok nagyobb szabadsággal rendelkeznek, hogy mit tanítanak meg, és mit nem, de hát ez elsőben nem igazán értelmezhető: az Ö betűt, vagy a V-t hagyják ki, esetleg az összeadást?
Órarend
Pár évvel ezelőtt, amikor a nagyobb gyerekem ment iskolába, eléggé hátba vágó érzés volt, hogy elsős létére több órát dolgozik naponta mint egy felnőtt. Igaz, az órái jelentős része ének, rajz vagy testnevelés, szóval az agyát nem fárasztják vele, de akkor is utasítást kell végrehajtania, csöndben kell ülnie, és nem játszhat szabadon. Kíváncsi voltam, hogy idén ez hogy alakul.
Nos, túl sok változást nem sikerült felfedeznem az órarendben, szerencsétlen hétéves fiamnak minden nap hat vagy hét órája van, kivéve hétfőn, amikor az órarendbe integrált informatika szakkörrel együtt nyolc. Igaz, ebben már benne van a délutáni leckeírás is, ami szintén tanórának számít, és felhőtlen, szabad játéknak egyáltalán nem neveznénk.
Persze így is Magyarországon van a legkevesebb órájuk a gyerekeknek az alapoktatásban, szóval ezt még nyugodtan lehetne fokozni. Szerintem akár bent is alhatnának az iskolában, és akkor nem kellene mindennap becipelnie a 8 kilós táskát a 24 kilós gyereknek, és a délutáni logisztika is megszűnne.
