Sem a cukkolás, sem a szülők diétája, sem a gyerek diétára való buzdítása nem jár semmiféle előnyös hatással. Sőt!
A kamaszlányok körében egyre gyakoribb az elhízás, de egyre gyakoribbak az evészavarok és a testképzavar is. Egy kutatás során arra keresték a választ, van-e összefüggés a szülők testsúllyal kapcsolatos kommunikációja és a gyerek testsúlya és esetleges evészavara között. Nem meglepő módon van: általában rosszat tesz a tinilánynak, ha a családtagok a testsúlyával cukkolják, de az is, ha anyjuk egyfolytában diétázik.
Beszéljünk a testsúlyról?
A kamaszlányok körében sokféle testsúllyal kapcsolatos probléma fordul elő. A leggyakoribbak az elhízás, a testképzavar (azaz a saját testtel való kóros elégedetlenség), a testsúly kontrollálására tett kóros igyekezetek: anorexia, bulimia, valamint a falásrohamok. Ezek mind káros hatással vannak a lány testi és érzelmi jóllétére is, evészavarosok körében még az öngyilkosság is gyakoribb. A testsúly tehát kényes téma, de sokszor valóban jogosan aggaszthatja a szülőt a gyerek testsúlya vagy étkezési szokásai. Gyakran előfordul, hogy a szülők valójában jót akarnak, amikor testsúlyával „szekálják” a gyereket, de jóakaratú megjegyzéseikkel mégis ellentétes hatást érnek el.
A családi környezetnek hatalmas szerepe van a gyerek testsúlyának és testképének alakulásában. A legtöbb korábbi kutatás szerint a testsúllyal kapcsolatos kommentárok általánosságban inkább az ellenkező hatást érik el a tiniknél, legyen szó akár diétára való bátorításról, akár konkrét cseszegetésről. A legkárosabbak azok a kommentárok, amiket direkt a gyereknek mondunk. Egy kicsit kevésbé káros, de az sem előnyös, ha anya vagy apa saját maga diétázik, és erről beszél.
Akkora a segged, mint egy távolsági busz
Magunktól is könnyen rájöhetünk, de persze számos tanulmány is igazolja, hogy a legkárosabb a testsúllyal való cukkolás. A cukkolást lehet, hogy viccesnek szánják a szülők, lehet, hogy úgy gondolják, ettől majd végre kedvet kap a fogyókúrához a túlsúlyos gyermek, de az is lehet, hogy direkt bántani akarják, mert szimplán haragszanak rá kövérsége miatt. A cukkoló megjegyzések egyértelműen elősegítik mind az elhízást, mint az étkezési zavarokat és kóros evéssel kapcsolatos szokásokat. Azaz, ha túlsúlyos, bulimiás lányt szeretnénk nevelni, hecceljük sokat a fenékméretével.
Az idézett kutatás során a szakemberek 365 lányt vizsgáltak összesen 12 különböző középiskolából. A lányok átlagéletkora 15,8 év volt. A lányok 46 százaléka volt túlsúlyos, és az eredmények szerint 58 százalékukat cukkolták családtagjaik a testsúlyukkal. Vegyük észre a különbséget: sokkal több lányt cukkoltak a súlyával, mint ahányan egyáltalán túlsúlyosak voltak. A cukkolás aránya is sajnálatosan magas: gyakorlatilag több mint minden második lányt cukkolnak a súlya miatt otthon? Nem valami szép dolog.
Semmilyen formában nem hasznos
A kutatók eredményei szerint a testsúllyal való cukkolás nagymértékben növelte a túlsúly, a testtel való elégedetlenség, valamint az egészségtelen vagy kifejezetten kóros étkezési szokások arányát. A cukkolt lányok gyakrabban lettek evészavarosak, ezek közé a bulimia és a falásrohamok egyaránt beletartoztak. Annak is volt káros hatása, ha a szülők ugyan nem szekálták a gyereket, de sokat beszéltek a testsúlyról, és ez főleg az anyák esetében volt feltűnő. Ha az anyák fogyókúráztak, a gyereknek nagyobb esélye lett az evészavarokra. Sem a cukkolás, sem a szülők diétája, sem a gyerek diétára való buzdítása nem járt semmiféle előnyös hatással.
Akkor mégis mit csináljon az ember szülőként? Hát azt, hogy eleve kevesebbet rugózik a testsúlyon, beleértve a sajátját is, egészséges és nem hizlaló ételeket főz (vagy rendel, vagy vásárol, nem a főzésen van a hangsúly), és mind maga, mind a gyereke életében talál helyet a mozgásnak, lehetőleg örömteli formában. A gyerek egészséges testképét elősegítő szülői bánásmódról ebben a cikkünkben írtunk.
