Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bő 25 ezer ember, és csaknem félezer tantestület csatlakozott a kezdeményezéshez. Megkérdeztük az elindítókat, konkrétan mit szeretnének elérni.
A miskolci Herman Ottó tanárai kara által közzétett, segélykiáltásnak is beillő nyílt levele nagyon beletalált valamibe, mostanra több, mint 25 ezer ember, és több, mint 450 tantestület és szakmai csoport támogatja. De mit szeretnének valójában a tanárok, és amit szeretnének, mit jelent majd a gyerekek számára? Erre voltunk kíváncsiak, és azt kértük, fejtsék ki bővebben, valójában mit gondolnak, hogyan kellene hozzányúlni a közoktatás rendszeréhez.
A problémákat és a társadalmi támogatottságot látva az oktatási rendszer teljes átalakítását tűzte ki célul a miskolci Herman Ottó és a zuglói Teleki Blanka Gimnázium tanári kollektívája. Második nyílt levelükben összeállítottak egy hat pontból álló csomagot, ami több mint a problémák sorolása, programnál viszont kevesebb: az igényeiket közlik. Hozzátették azt is, hogy részeredményekkel nem elégszenek meg.
El kell felejteni a túlzott központosítást!
A levél szerint meg kell szüntetni a túlzott központosítást (KLIK), mert csak akadályozza az iskolák működését, és az iskolaigazgatóknak vissza kell adni a korábbi hatásköreiket. Erre szokták hozni példaként a népszerű kréta-nyomtatópatron-fénymásolópapír problematikát, de sokkal többről van itt szó: az intézmények gazdasági és szakmai irányításáról, vagyis olyanok dönthessenek az iskola ügyeiről, akik ott vannak, és tudják, mi a helyzet.
Ez a kívánság viszonylag elvontnak tűnik a végfelhasználó: a diákok és a szülők számára, az új hat pont azonban egy csomó olyan igényt is megfogalmaz, ami egyértelműen az oktatás sikerességéről és a gyerekek jövőjéről szól.
Pilz Olivér, a miskolci gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke a Díványnak elmondta: az oktatási rendszerben minden mindennel összefügg, és végeredményben minden a gyereken csapódik le. Ezért nem lehet a tanárok munkavállalói igényeit (pl. kevesebb kötelező óraszám, a felügyeleti rendszer visszavonása) elválasztani a szakmai kérdésektől.
Megalapozott, szakmailag kidolgozott, támogatott változtatásokat, felmenő rendszerben!
A levélben felhozzák: túl sok változás történt rövid idő alatt, amik egyáltalán nem állnak egymással kapcsolatban. Ezek, ahelyett, hogy erősítenék, inkább gyengítik egymást (ahogy a gyerekeket is), ezt be kell fejezni.
Szakmai elvárás, hogy a jövőben csak olyan oktatással-neveléssel kapcsolatos reform léphessen életbe – kizárólag felmenő rendszerben, gyakorló pedagógusok bevonásával, szakemberek által kidolgozva –, amelyet kellő alapossággal megterveztek, előkészítettek, hatásait tesztelték. A bevezetendő változásoknak előzetesen teremtsék meg a feltételeit, például ne lehessen mindennapos testnevelést számon kérni megfelelő számú tornaterem nélkül.
Pár nappal ezelőtt Balogh Zoltán miniszter Miskolcon informálisan tárgyalt a tanárokkal (na jó, az egyeztetésre a KLIK és az önkormányzat hívta meg a vendégeket, vagyis csak egy jól megszűrt kör mehetett oda). Ezen a megbeszélésen Pilz Olivér szerint ömlött a tanárokból a szó és a sok sérelem. Konkrét intézkedésekre azonban nem tett ígéretet a miniszter. Pilz nagyon jóindulatúan úgy látja, hogy a problémák nagy része az információhiányból és a kommunikációs zavarból ered. Egy csomó működési hibáról a miniszter például akkor hallott először - mondta.
Teljes reformra van szükség, és életszerű NAT-ra!
A kezdeményező gimnáziumok és a hozzájuk csatlakozó tanárok, nevelőtestületek és állampolgárok szerint az oktatási rendszer teljes reformjára szükség van, amit a szakmai szervezetekkel együtt kell kidolgozni.
Kezdve rögtön a Nemzeti Alaptanterven, ami a régihez képest egy csomó új követelményt tartalmaz – csak sajnos elfelejtettek kivenni belőle ugyanannyi régi, vagy olyan tudásanyagot, amihez fél perc alatt hozzájut akárki a telefonját nyomogatva.
Pilz szerint az új NAT is példa arra, hogy nem lett volna rossz az elv, hogy korszerűsíteni kell a tananyagot, csak félúton valahol megbicsaklott a dolog, aminek a végeredménye az iszonyú leterhelt és fáradt tanárok és gyerekek lettek. Csökkenteni kell az óraszámot és a tananyagot, és időt kell hagyni, hogy a megszerzett tudás elmélyüljön.
Szabad tankönyvválasztást!
Kérik vissza a szabad tankönyvválasztás jogát. A remek régi könyveket semmi értelme nem volt kísérletire cserélni, ami most nagyjából használhatatlan, de legalább sokkal több anyagot kell belőlük megtanítani.
Mindezek persze nem azt jelentik, hogy vissza kell lépni a régi, KLIK előtti rendszerbe, hanem átgondolt reformokra van szükség, majd pedig végre nyugalomra – vélekedik Pilz Olivér, aki azt is elmondta: amíg tart a társadalmi támogatottságuk (az első nyílt levél húszezres aláíró száma végül is tömegtámogatásnak nevezhető), addig kitartanak. Jelenleg a folyamat elején vagyunk, most léptünk csak be az alagútba, a fény még sehol sem látszik – tette hozzá.
Érdemi válaszok a rendszerszintű problémákra!
A megoldást szerintük a köznevelési kerekasztal létrehozása jelentené, amely rövid időn belül, szigorúan szakmai alapokon, a helyi viszonyokat ismerve képes a rendszerszintű problémákra érdemi válaszokat adni. A kerekasztal felállítását meg is ígérte azóta a miniszter, de a tagjairól máris vita van: többek szerint a kormány nagyjából önmagával fog leülni tárgyalni. Ahogy egy tanárfórumon valaki frappánsan megjegyezte, ha meg akarják javítani az oktatást, nem biztos, hogy azokkal kellene leülni, akik idejuttatták.
Miskolcon az oktatási rendszer reformjáért február 3-án tartanak demonstrációt „Fogadóóra” címmel. Mivel a tanároknak kötelezően bent kell lenniük az iskolában négy óráig, a megmozdulás fél ötkor kezdődik. A dolog tétje, hogy a résztvevők számát látva mennyire veszi komolyan a kormányzat a követeléseket. Legyint egyet, és ad három tabletet, vagy valóban leülnek gondolkodni, hogy hogyan lehet olyan oktatási rendszert létre hozni, amibe nem nyekken bele a gyerek és a tanár, és ahonnan végül versenyképes tudással bíró fiatalok kerülnek ki, nem pedig a jövő munkanélkülijei.
