Tegyünk egymásnak egy szívességet! Ti nem erőltetitek tovább ezt a vasárnapi boltzárat. Cserében mi nem haragszunk, hanem elfelejtjük ezt az egészet.
Mindig azt gondoltam, hogy a sikeres ember tud alkalmazkodni. Jöhet bármi, az okosok - a furmányos magyarok meg aztán végképp - a jég hátán is megélnek.
A gyereknevelésnek úgyis ez a jelszava: "megoldod". Hogy odaérj a bölcsibe a munkából négyre, hogy lejuss az aluljáróba a tesóbabakocsival, hogy legyen a gyereknek másnapra tiszta, vasalt fehér blúza, holott ma is kellett.
Akkor is csak röhögtem a politikusok erőlködésén, amikor közölték ezt a vasárnapi zárva tartást, mivel a mi városunkban nincs se pláza, se hétvégi programnak bevethető áruház. Errefelé az emberek vasárnaponként a kertben bogarásznak vagy a szomszéddal isznak, a kisbolt meg, ahová eddig ugrottam el tejfölért, eztán is nyitva lesz délelőtt tízig. Igaz, az ikeázást elég nehéz csütörtökre beilleszteni vidékről, két dolgozó embernek. Úgyhogy nem is estem kétségbe. Majd megszokom, megoldom, én ne oldanám meg?
De azért Zsolt - ugye nem haragszol, hogy így szólítalak, annak idején, vagy tizenöt éve mi összetegeződtünk, bár nyilván nem emlékszel már rá. Szóval Zsolt, van itt egy szempont, ami nem hagy nyugodni. Engem ez a vasárnapi zárva tartás akadályoz a templomba járásban.
Azelőtt úgy volt, hogy vasárnap reggel elugrottam a közeli mindent áruló élelmiszerboltba, bevásároltam, feltettem főni az ebédet, tízre meg ott voltunk az istentiszteleten.
Ezzel szemben most a közeli, mindent áruló áruház zárva van, ezért kénytelen vagyok a távoli piacon bevásárolni. És ha már piacra megyek, akkor jó alaposan körülnézek, szóval az nem tíz perc, hanem legalább másfél óra. És akkor én már nem fogok odaérni a templomba, pedig arra nekem igényem van.
Azért finoman megérdeklődném, hogy ha már tébé szempontból olyan fontos, hogy mindenki leszülje a kellő számú gyereket a hazának, vajon miért nehezíti a politika pont azoknak az életét ilyen hülyeségekkel, akik engedelmesen megtették a magukét? (Na jó, én konkrétan nem a hazának szültem, hanem a magam örömére, de végül is ez mindegy, mivel attól még adófizetővé nőnek a gyerekeim, ugyebár.)
Mert ki az, aki mindig, minden körülmények között kaját fog előállítani hétvégén, és amihez be kell vásárolnia az alapanyagot? Hát nyilván az anyák. Tehát kinek vágtok alá a vasárnapi boltzárral legjobban? Akiket úgy szerettek, hogy szavak szintjén fáklyásmenetté akarjátok tenni a gyerekvállalást: csok, családi adókedvezmény, gyed extra, meg mifene. És akiknek amúgy is egy logisztikai bravúr megszervezni az életet.
Én tényleg azt gondoltam, hogy majd megszokom ezt a vasárnapi boltzárat. Hát nem sikerült megszokni.
Csak szólok, Zsolt, tehetnétek egy egyszerű dolgot azért, hogy szívesen szüljünk gyereket. Például ne nehezítsétek az életünket fölöslegesen. Például hagyjátok, hogy akkor vásároljunk be, amikor akarunk, vagy amikor tudunk. Vedd úgy, hogy azért, mert a jövő nyugdíjjárulék fizetőit etetjük, ruházzuk ilyenkor. Ha másképp nem megy.
Én például azért nem vásárolok be szombaton a vasárnapi ebédhez, mert szombaton élni szoktunk. Tudod, Zsolt, későn kelünk, mert az ágyban még sokáig viháncolunk a gyerekekkel, ahogy az egymást szerető családtagok szoktak, ha ráérnek. A hétköznapok ugye ebből a szempontból kilőve, a vasárnapok szintén. Marad a szombat. Azután meg csinálunk valami jó dolgot együtt, amit mindannyian szeretünk, és az nem a hentesnél sorban állás, ugye megérted?
A zárva tartással, Zsolt, nem a vasárnapot adtad oda, hanem a szombatot vetted el! És ha nem adom, annak ára van.
Azért egy előnye mégiscsak van ennek a boltzárnak: vasárnap esténként rend szerint finom, friss kenyérillat lengi be a házat. Ne nézz rám, tudom, tiltja a vallásom, hogy vasárnap kenyeret süssek, de nem én döntöttem így, hanem te: miattatok van, hogy vasárnap vagy kenyeret veszek, vagy pedig templomba megyek, akkor viszont süthetek én.
Ha engem kérdeznél, szívesebben szerezném be vasárnap a boltban, tíz perc alatt a gyerek másnapi tízóraijának valót, de már megint nem kérdeztetek. És ez baj, mert így vasárnap esténként, ahelyett, hogy a gyerekeimmel játszanék, a konyhában teljesítek szolgálatot. Hát, meglennék nélküle.
Szerintem új év, új élet. Felejtsük el ezt a butaságot, és szüntessük be ezt a vasárnapi boltzárat, jó? Tegyünk egymásnak egy szívességet, ti nem erőltetitek tovább, belátjátok, hogy nem jött be, mindenkinek csak a baja van vele. Cserében mi nem haragszunk, hanem elfelejtjük ezt az egészet. Alku?
