Két és fél hónap tapasztalatai alapján az otthontanulás logisztikai bravúr, viszont remek dolog. Viszlát túlterheltség, helló élet!
Két év próbálkozás után Éváék búcsút mondtak a közoktatásnak és úgy döntöttek, hogy szeptembertől otthontanulók lesznek a lányok. A feladatot Éva vállalta magára, a négy gyermeke és a vállalkozása mellett ezentúl a második és harmadik osztályos lányait is nap mint nap tanítja, akik ugyan mindketten kitűnő tanulók voltak, mégsem érezték sikernek az iskolai működésüket. Azt már leírtuk, hogy miért döntöttek így, az első hónapok tapasztalatai pedig most következnek.
Az alapötlet az volt, hogy a tananyagot a mindennapi életen keresztül fogják elsajátítani a gyerekek, nem pedig elvontan, könyvek fölött ülve. Ahol két gyerek van és nem harminc, persze megy minden, mint a karikacsapás, nem kell kivárni, míg harmincan elmesélik az élményeiket vagy kikanyarítják a betűket, idejük tehát bőven lesz – gondolta Éva. Beépítették a tananyagba például a mindennapi ebédfőzést (halmazállapot változások) vagy az okmányirodai ügyintézést is (szintén egyfajta környezetismeret óra).
Nem egy rossz elgondolás ez: ahelyett, hogy bezárják a gyerekeket egy tanterembe, hogy megtanítsák nekik a világot, Éva úgy döntött, hogy nem zárja be a lányait sehova, hanem inkább megmutatja nekik a világot.
Az első megzuhanás viszont így is már az első hét végén eljött. Éva rájött, hogy ő ezt egyedül nem fogja bírni. Mert lehet, hogy csak két gyerek van vele mindig, és nem harminc, de az éppen kettővel több, mint ahányan eddig voltak. Márpedig a vállalkozását, a négy gyerek különóráinak logisztikáját, a családi életet és a háztartást továbbra is vinnie kell. Összeült tehát a család, és napról napra, óráról órára beosztották az idejüket. Fontos szerepet kapott a nyugdíjas nagymama, aki a hétfőket fogja levezényelni, ami egyfajta házi feladat megoldós, gyakorlós nap lett.
Péntekenként pedig bevezették az angol napot. Egy ismerős angoltanár, aki éppen GYED-en van, péntekenként reggel nyolctól délután kettőig van a lányokkal (és velük van a baba is, mivel ő is az élet része, ugyebár), és mindenfélét csinálnak együtt. Bevásárolnak, főznek, játszótereznek, teszik a dolgukat, közben csak angolul beszélnek, délután pedig az angoltanár leszállítja a lányokat a szolfézsórára. Mindketten tanulnak zenét, a kisebb furulyázni, a nagyobb pedig zongorázni, és máris nagy móka a közös muzsikálás.
Szeptember, ismétlés
A szeptemberi tanulás ismétléssel indult. A matek egészen jól ment, az olvasás viszont nagyon nehezen. Éva azt találta ki, hogy inkább hagyják a tankönyv szövegeit, és elkezdenek olyan témákról olvasni, ami érdekli is a lányokat. Reggelente ezért Éva a lányok kezébe nyomja a napi programot, amit előző este állít össze, így egyrészt mindig képben vannak, másrészt rögtön olvasással indul a nap. Sietni ugyebár nem kell többé, nincs hová, így a reggelek békésen telnek, nincs kiabálás, veszekedés, rohanás, és a nyugalom azzal, hogy megszűnt a legfőbb stresszfaktor, ki is szokott tartani egész nap.
A másik érdekes olvasmány pedig az a blog lett, amit régebben Éva írt a lányokról, mivel a gyerekek imádják a kicsi korukról szóló sztorikat. Az elgondolás pár hét alatt beért, a lányok ma már önszántukból vesznek könyvet a kezükbe, és olvasnak.
A matektanulást szintén a gyakorlat felől közelítették meg. Amikor jó idő van, kimennek, kalandoznak. Fagyizás közben például megnézik, hogy mi, mennyibe kerül, kiszámolják, hogy mennyit kell fizetni, és mennyi pénzt fognak visszakapni. Volt olyan is, hogy görkorcsolyázni mentek, Éva mondott két számot, a harmadikos lánynak a számok szorzatát, a másodikosnak pedig az összegét kellett lekorcsolyáznia, azután bonyolódott a dolog, a szorzatot ki kellett vonni, mondjuk 32-ből. Nem is olyan egyszerű. Sőt kiderült, hogy a strandon, a medence partján ülve is simán lehet az összeadást, kivonást, szorzást gyakorolni.
Év elején Éva letöltötte a másodikos és harmadikos tanmenetet, nagyjából ez alapján kellene haladni, hogy félévkor a lányok sikeres vizsgát tudjanak tenni. A tankönyveket nem használják, legfőbb segítségük a Tantaki oktatócsomagok, ezeknek is a számítógépen végezhető feladatai: úgy rákattantak, hogy már a nagycsoportos ovis lányuk is 95 százalékosra oldja meg az elsős feladatokat.
Tematikus hetek
Most pedig azt találták ki, hogy felhagynak a minden nap másik tantárgy beosztással, és egész héten át csak egy témát vesznek, például csak a matekkal, vagy csak az írással foglalkoznak. Persze az életben nem igazán vannak ilyen vegytiszta dolgok, ezért nyilván mindig bejön a többi „tantárgy” is. A lányok például élénk levelezésben állnak a barátnőjükkel, így közben gyakorolják a fogalmazást, a helyesírást, és a számítógép-használatot is – és persze ápolják a kapcsolataikat.
Nyilván a sport sem maradhat ki, úszáson és lovagláson kívül ritmikus sportgimnasztikára is járnak, egyszerűen azért, mert élvezik. Ezek egyben közösségi élményként is funkcionálnak, ahogy például a szolfézs, vagy a vasárnapi, gyülekezeti hittanóra is, ahol általában 10-12 gyerek gyűlik össze.
Viszlát túlterheltég, helló élet!
Nemcsak Éva, de a lányok is egyértelműen jól érzik magukat az új felállásban, életük egyik legjobb döntésének tartják, hogy bevállalták az otthontanulást. Kétszer annyi különórára jut idő, és még így sem fáradnak el a lányok, holott tavaly még feleennyi is sok volt. A túlterheltség miatt nem jutott idő olyan dolgokra, amit „csak” szerettek volna, például az úszásra és a lovaglásra, ami azért, lássuk be, elég rosszul hangzik 6-7 éves gyerekeknél.
Most pedig már senki sem szorong, még a körömrágás is abbamaradt, és sokkal kevesebb a nyafogás és a hiszti, amit régebben a figyelem megszerzéséért vetettek be időnként a gyerekek. A lányok ugyan egy kicsit sajnálják, hogy kevesebbet találkozhatnak a régi osztálytársaikkal, de „nem baj, szolfézson úgyis mindig együtt vagyunk, és akkor megbeszéljük, amit szeretnénk” – mesélte a harmadikos kislány. A tesók pedig szemmel láthatóan remekül összeszoktak, jól együtt tudnak működni, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, és mindig megvédik egymást.
