Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit tegyünk, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek spórolni és adakozni is tudjon, azaz felnőttként tudjon majd bánni a pénzzel.
Minél hamarabb kezdi a szülő arra nevelni a gyereket, hogy értékelje saját és mások tulajdonát, annál könnyebb dolga lesz később a családnak, amikor a zsebpénz kérdése lesz porondon és a kisiskolásnak önálló döntéseket kell hoznia.
Szakértőt kérdeztünk arról, mit tegyünk, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek spórolni és adakozni is tudjon, azaz hosszú távon is tudatos fogyasztó (és befektető) váljon belőle.
Gyerekjáték?
Mivel a kisgyerekek megfigyelés, utasítások elfogadása és gyakorlat útján automatikusan elsajátítják azt, amit otthon látnak, így a pénzügyi szocializáció kérdése nem olyan nagy ördöngösség, de a szülőknek érdemes már egészen korán megismertetni a lurkókkal a materiális és az eszmei érték fogalmát.
Boltos kisasszony, pincér úr
3-5 éves korban a gyerekek szeretnek boltosat, éttermeset játszani, amit kihasználhatunk arra, hogy bevezessük otthon a cserekereskedelmet – ezzel jól szemléltethető és megvitatható a tárgyak értéke.
„Középső és nagycsoportos korban már kezd tudatosulni az enyém, tiéd kérdése, a gyerek különbséget tesz a saját és mások tulajdona közt. Ilyenkor leginkább az szokott problémát okozni, hogy nagyravágyóak, a játékboltban mindent meg akarnak kapni, hiszen azt még nem feltétlenül értik meg, hogy a családi kassza véges, és nem lehet minden az övék, amire vágynak. Éppen ezért nyugodtan beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy anya és apa mennyit dolgozik azért, hogy ruhákat, ételt és játékokat vehessenek a családnak. A kicsik egyébként is látják, hogy a szüleiknek sincs minden napra egy ruhakollekciója, ami párhuzamba vonható az ő saját életükkel és tulajdonaikkal, így az elvárásaik és extra kívánságaik is ahhoz fognak igazodni, amit maguk körül látnak” – magyarázza Bojti Andrea gyermekpszichológus.
Ugyanakkor, mivel az óvodások szeretik utánozni a nagyokat és sokszor találnak ki felnőttes játékokat, örömmel vesznek részt olyan tevékenységekben is, mint egy-egy nagybevásárlás előtti kupongyűjtés vagy bevásárlólista írása. Az üzletben is adhat olyan játékos feladatot a gyereknek, hogy segítsen megkeresni a kivágott kuponon látható terméket, így érezni fogja, hogy fontos szerepe van, és hogy ő már elég nagy ahhoz, hogy megbízzák fontos feladatokkal.
Amikor jön a zsebpénz
Amint a gyerekek elkezdenek számolni tanulni, fokozatosan be lehet vezetni a zsebpénzt is. Ilyenkor már azt is tisztázni lehet velük, hogy ha egyszer valamiért odaadtuk minden pénzünket, utána nem gondolhatjuk meg magunkat vagy kaphatunk belőle még. Így ha elfogy a cukor, nincs helye a „kérek még”-nek és a hisztinek.
6-10 éves korukban már heti rendszerességgel kaphatnak kisebb pénzösszeget, amivel önállóan gazdálkodhatnak; eldönthetik, hogy hogyan osztják be és mire költik azt.
„Értessük meg velük, hogy ha azonnal elköltik a zsebpénzüket, akkor is várniuk kell a következő pénzosztásig. Így nemcsak megtapasztalják, hogy milyen anyának meg apának, akik munkájukért havonta kapnak fizetést, de sokkal nagyobb felelősségtudatuk is lesz. Érdemes egyébként a zsebpénzt kisebb címletekben adni, így nagyobb az esélye, hogy egy részét a gyerek félreteszi. Ha például öt darab száz forintost ad, bátorítsa, hogy egy százast tegyen félre belőle. Fontos, hogy legyen egy meghatározott rendszer és szabályok, amelyeket mindenki tiszteletben tart.
Gyermekkoromban nálunk az volt a szokás, hogy első osztályban havonta 100 forintot kaptam, másodikban 200 forintot, harmadikban 300-at, és így tovább...” - mondta Bojti Andrea.
Azért választottam a sajátmárkás üdítőt, mert 50 forinttal olcsóbb, az íze mégis ugyanolyan, mint a drágábbaknak. Lehetőleg minél többször avassuk be a gyereket ehhez hasonló, mindennapos döntéshelyzetekbe, és az sem árt, ha időnként rákérdez, feltétlenül szükséges és elengedhetetlen-e számára az a plusz (pl. egy zacskó chips vagy az a harmadik focilabda), amire költeni vagy gyűjteni akarja a pénzét.
„Ugyanakkor adjuk meg nekik bizonyos kereteken belül a választás szabadságát, hiszen ha nem szólunk folyton bele a pénzügyeikbe, akkor saját bőrükön tapasztalják meg a döntéseik következményeit, azaz biztosan tanulni fognak az elkövetett hibákból” – fűzte hozzá a szakértő.
Játékszabályok
- Önmagában a zsebpénz nagyon jó eszköz arra, hogy a gyermek megtanulja az anyagi javakat értékelni. A zsebpénz rendszere viszont csak akkor működik jól, ha előre meghatározzuk, milyen kiadásokat kell az adott összegből fedeznie. Természetesen a napi megélhetéshez szükséges dolgokat (pl. ruha, élelmiszerek, iskolai felszerelés) a szülő fizeti, de ha a gyermeknek extra igényei vannak, azokat egy idő után önmaga finanszírozhatja. Lehet ez egy matricagyűjtő hobbi vagy a kedvenc magazin megvásárlása. A lényeg, hogy egyértelműen legyen meghatározva annak a köre, mire szánja a költőpénzt.
- Fontos, hogy ne vonjuk meg a gyerektől a zsebpénzt büntetésként, hiszen azzal mi magunk is szabályt sértünk, változtatni pedig ezzel nem tudunk a megtörténteken. Másrészt ne is jutalmazzuk a gyereket plusz összeggel, ha valamiben kiemelkedően teljesít - csak nagyon indokolt esetben –, hiszen a pénz mint jutalom csökkenti a belső motivációt.
- Nem kell nagy összegekre gondolni, a lényeg, hogy a család a saját anyagi helyzetének megfelelően meghatározzon egy heti vagy havi keretet, amihez mindenki alkalmazkodik. Az sem megoldás, hogy mindent megadunk a gyerekeknek, és az sem, hogy semmit, ugyanis mindkét esetben idővel túlságosan függeni fognak a szüleiktől.
- Húsz-harminc évvel ezelőtt sokkal szűkebb volt a kínálat, ezért sok család igen szerény körülmények között élt. Ma gyakran előfordul, hogy a szülők erőn felül mindent meg akarnak adni a gyerekeknek, így például az apuka hétvégi munkát is elvállal azért, hogy a kölyök külföldre mehessen kirándulni. Ilyenkor ne csodálkozzunk, ha követelőző fiatal lesz belőle! Tapasztalataim szerint sok szülő normálisnak tartja ezt a helyzetet, és sajnos nem beszélgetnek otthon eleget a pénzről. Márpedig ha egyetlen játékszabályt nem veszünk figyelembe, akkor már borul az egész rendszer – figyelmeztet a gyermekpszichológus.
Amikor kezdhetünk takarékoskodni
11-13 éves korban a kölykök maguktól nem igazán raknak félre, inkább arra törekednek, hogy minél hamarabb megszerezzék a vágyott tárgyakat, ezért fontos, hogy elkezdjünk beszélgetni hosszabb távú célokról is. Nyugodtan ismertesse meg a kamasszal a megtakarítás és a kamatos kamat fogalmát, közös vásárlások során ellenőrizzék és hasonlítsák össze a termékek árát, mennyiségét és persze a minőséget se hagyják figyelmen kívül. Vitassák meg, hogy a márkanév megéri-e az extra költséget. A mérlegeléshez mindig jól jöhet a krumpli szósszal hasonlat, ahol a krumpli az alapszükségleteket, vagyis a túlélést szolgálja, míg a szósz csak ízesítőként funkcionál. Ezzel a stratégiával végigmehetünk a család szükségletein, a plusz igényeken és a fölösleges kiadásokon.
Elég ritkán elégszik meg azonban egy kamasz a szósz nélküli krumplival, legtöbbjüknek mindenképpen kell az újabb telefon vagy valamilyen menő kütyü, mert nem akarnak kilógni a sorból. „Ha a gyerek kinézett magának valamilyen drágább holmit, akkor a zsebpénz mellett plusz keresetért vállalhat olyan otthoni munkát, ami nem megszokott és kötelező feladata, mint a rendrakás vagy a mosogatás. Ha például lemossa az autót, lenyírja a füvet vagy besegít a szobafestésbe, akkor jár neki a jutalom” – javasolja a szakértő.
Befektetés, felelősség, célok
14-18 éves korban általában a továbbtanulás és az önálló élet megalapozása válik központi témává, ezért amikor összeül a családi kupaktanács, azt is tisztázzák, hogy melyik iskolánál milyen további költségekre lehet számítani a tandíj fizetése mellett. Járjanak utána együtt minden fontos pénzügyi tudnivalónak (diákhitel, ösztöndíj, kollégium stb.), de ne hagyja, hogy a piszkos anyagiak elvegyék a gyerek kedvét a továbbtanulástól! Hangoztassa, hogy mennyire jó befektetés a főiskola vagy az egyetem, hiszen diploma és gyakorlat nélkül később nehezebben fog munkát találni és boldogulni.
„A közösségért vállalt felelősség, a másoknak való önzetlen segítés, azaz a felnőttkorra jellemző empátia is a kora ifjúkorban alakul ki, amit a szülők hozzáállása nagyban befolyásol: ha a család szokott némi pénzt adni utcai kéregetőknek, vagy befogadtak és sajátjukként gondoznak egy kóbor állatot, esetleg egy jótékonysági szervezetet támogatnak, akkor esélyes, hogy a gyerekeknél is megmarad ez az értékes és becsülendő tulajdonság.
Az odaadó gyerekekből ráadásul valószínűleg megfontolt felnőtt válik, aki nem fogja haszontalan holmikra elherdálni a pénzt...” – fűzte hozzá Bojti Andrea.
