Így tudhatja meg, szekálják-e a gyerekét

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A gyerek magától általában nem mesél, de ha tudjuk, mit kérdezzünk, kiderülhet a zaklatás, és tudunk segíteni neki.

A felnőttkori depresszió rengeteg embert érintő, súlyos betegség, okai között genetikai és környezeti tényezők is szerepelnek. A környezeti tényezők közül most egy újabbra derített fényt a tudomány: kiderült, hogy azok a tinédzserek, akiket kortársaik bántanak, zaklatnak, felnőve jóval nagyobb eséllyel betegszenek meg klinikai depresszióban.

A depresszió tipikusan felnőttkori betegség: kisgyermekek körében még ritka, a kamaszkorban gyakorisága emelkedni kezd, és a tizennyolc évesek ebben a tekintetben már sajnos felnőttnek tekinthetőek: körükben a depresszió előfordulási gyakorisága már megegyezik a felnőttekével. A depressziós tünetek megjelenését környezetünk, tágabb életterünk is befolyásolja, a kiskamaszok és kamaszok pedig a kortársaikkal töltik a legtöbb időt, ráadásul ebben az életkorban kiemelten fontos számukra, hogy a kortárscsoport befogadja őket - magyarul az, hogy népszerűek-e vagy sem.

Kétszer olyan gyakori a depresszió

Az Oxford Egyetem kutatói majdnem négyezer gyereket kísértek figyelemmel 13 éves koruktól 18 éves korukig. A 13 évesek esetében felmérték, hogy milyen gyakran vannak kitéve kortársaik zaklatásának, szekálásnak, gúnyolódásnak, kiközösítésnek, esetleg fizikai bántalmazásnak (angol kifejezéssel bullying-nak nevezik ezek összességét).

A résztvevők közül több mint hatszáz kiskamasz jelölte meg, hogy rendszeresen, azaz legalább hetente egyszer áldozata a fent felsoroltaknak. Öt évvel később 14,8 százalékuk szenvedett depresszióban. Azoknak a gyerekeknek, akik sosem voltak bullying áldozatai, öt évvel később csupán 5,5 százalékuk volt depressziós. Fontos, hogy a depressziós tünetek alatt a kutatók nem csupán szomorúságot értettek, hanem a klinikai depresszió betegség szintjét elérő tüneteit. Ezek közé tartozik a lehangoltság, örömképtelenség, az étvágy és az alvás zavarai, értéktelenség és bűntudat érzése, önvádlás, koncentrációzavar, öngyilkossági gondolatok, esetleg tervek, kísérletek.

A kortárs bántalmazás nem csupán a depresszió megjelenését, de annak hosszát is befolyásolta. Azok a gyerekek, akik áldozatok voltak, 10 százalék eséllyel számoltak be két évet meghaladó hosszúságú depressziós időszakról, míg a nem áldozatok közül csak 4 százalékuknál szerepelt ilyen hosszú betegség. Az eredmények tekintetében a két nem között nem találtak különbséget: a fiúk ugyanúgy szenvedtek a bullying következményeitől, mint a lányok.

Összességében azok a gyerekek, akiket 13 éves korukban szekáltak a kortársaik, fiatal felnőtt korukra kétszer akkora eséllyel lettek depressziósak. Megfordítva ez azt jelenti, hogy a fiatal felnőttkori depressziós esetek egy jelentős részéért a kiskamaszkori kortárs zaklatás és szekálás tehető felelőssé.

A szülő gyakran nem is tud róla

A kutatásból az is ismételten kiderült, amit már eddig is tudtunk: kiskamasz korban a gyerekek túlnyomó többsége nem meséli el a szüleinek, ha kortársai bántják őket. A szakemberek szerint ezért az iskoláknak sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani ezeknek a dolgoknak a megelőzésére és a probléma kezelésére: léteznek már középiskolákra kidolgozott, hatékony megelőző programok, de ezeket nem minden iskola használja, és a már felmerülő problémával sem mindig tudnak vagy akarnak mit kezdeni.

A szakemberek szerint nem csak a szűkebb család, hanem a társadalom feladata is a kiskamaszok védelme - hiszen közös érdekünk, hogy ne depressziós felnőttekből álljon a következő generáció. A család mellett az iskolák és a gyermekorvosok feladata is, hogy tisztában legyenek a problémával és következményeivel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a gyerek nem számol be otthon vagy az orvosnál arról, hogy őt bántják az osztálytársai, erre a témára akkor is mindig rá kell kérdezni. Sok kamasz magától sose merne előhozakodni a témával, de ha a megfelelő személy feltesz nekik egy eldöntendő kérdést - szoktak-e szekálni a suliban, igen/nem - akkor sokkal nehezebben tagadják le a problémát. A megfelelő személy pedig lehet a szülő, nagyszülő, de lehet a szülő baráti körébe tartozó személy, gyermekorvos, védőnő, tanár vagy iskolapszichológus is.

De mire is kérdezzünk rá pontosan?

A kortárs bántalmazás vagy zaklatás, vagyis a bullying körébe többféle probléma is tartozhat. A fent idézett kutatásban az alábbi pontokat vették figyelembe, vagyis azt kérdezték a résztvevőktől, megtörtént-e vele az utóbbi hat hónapban az alábbiak közül valamelyik, és ha igen, milyen gyakran. Ezeket a kérdéseket a gyakorlatban is bátran használhatjuk, és időnként feltehetjük őket a gyereknek.