Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Pont azokat a területeket érinti legsúlyosabban az alkoholfogyasztás, amelyek a tanulásért, a viselkedés kontrollálásáért és a cselekedetek következményeinek megítéléséért felelősek.
A kamaszkori alkoholfogyasztás jóval kevesebb vitát generál, mint a kamaszkori droghasználat, pedig jóval többeket érintő és meglehetősen súlyos problémáról van szó. Az alkohol hatásait hajlamosak vagyunk bagatellizálni, hiszen ki ne rúgott volna be kamaszkorában? Csakhogy nem mindegy, hogy hányszor és mennyire: egy friss kutatás szerint ugyanis a tinédzserkori ivászat tényleg gyilkolja az agysejteket, vagyis képalkotó vizsgálatokkal láthatóan csökkenti egyes agyterületek méretét.
Szerencsére a kamaszkori alkoholfogyasztás kockázati tényezőiről is egyre többet lehet tudni: genetikai hajlamosító tényezők mellett több ivásra indít például a szociális fóbia. Ez pedig azért érdekes, mert a szociális fóbia pszichoterápiával (súlyos esetekben esetleg gyógyszerrel) kezelhető betegség, a szociális készségek fejleszthetőek, így ezekben az esetekben például megelőzhető lenne az alkoholprobléma és annak káros következményei.
Károsítja az agyfejlődést
A San Diego-i egyetem kutatói 134 tinédzsert kísértek figyelemmel körülbelül nyolc évig. Ez alatt az időszak alatt rendszeresen értékelték ivási szokásaikat, és időnként (de minimum kétszer) MR-vizsgálattal megnézték az agyukat is. A kamaszok viszonylag nagy része, több mint a fele (75 fő) az alkoholfogyasztási szokásaik alapján a „nagyivó” csoportba sorolódott, míg a többiek (59 fő) kismértékű alkoholfogyasztók vagy absztinensek maradtak.
A nagymértékű alkoholfogyasztó csoportban megfigyelhető volt, hogy az évek során a gyerekek bizonyos agyterületei veszítettek a méretükből. A leginkább érintett agyterületek az oldalsó homloklebeny és a halántéklebeny kérgi területei voltak, de a két agyféltekét összekötő „híd”, a kérgestest is elmaradt a fejlődésben a nagyivó csoportban. Nemi különbségek nem voltak: az alkohol ugyanúgy rombolta a fiúk és a lányok agyát.
A túlzott italozás tehát károsan befolyásolja a kamasz agy fejlődését. A fenti, érintett agyterületek ráadásul részben épp a tanulásért, részben az impulzuskontrollért felelősek. Vagyis az alkohol azokat az agyterületeket károsítja, amelyek segítségével az ember képes lenne átgondolni cselekedeteinek következményeit és szabályozni saját viselkedését. Más kutatók nagyivó tinédzserek körében memória- és koncentrációzavarokat is találtak – ezek is összefügghetnek az agykérgi területek csökkenésével.
A félénkség ivásra ösztönöz?
A kamaszkori alkoholfogyasztásnak több kockázati tényezője is van, a szociális fóbia, vagyis a kóros félénkség egy viszonylag újonnan azonosított ilyen faktor. A kutatás eredményei szerint a félénkség alkoholfogyasztásra hajlamosít, de csak abban az esetben, ha a szociális fóbia az évek során súlyosbodik: az átmeneti félénkség még nem volt veszélyes ebből a szempontból. A kutatók először 11 éves korukban vizsgálták meg a részt vevő gyermekeket és ekkor tesztekkel értékelték, fennáll-e az esetükben kóros félénkség. Ezt követően öt évig figyelték őket, rendszeresen értékelve a félénkséget, illetve az alkoholfogyasztási szokásokat.
Az eredmények elég egyértelműek: a 11 évesen több szociális fóbiás tünettel rendelkező gyerekek hamarabb kezdtek el inni. A tünetek súlyosbodása pedig egyenesen vezetett az alkoholfogyasztás növekedéséhez. Mindez persze évekbe telt: a vizsgált tinik körülbelül 15 éves korára alakult ki problematikus mértékű alkoholfogyasztás. Ez azt jelenti, hogy lenne idő a beavatkozásra, hiszen a 11 évesen félénk gyerekek csak nagyjából négy év múlva váltak nagyivóvá, négy év alatt pedig lenne lehetőség pszichoterápiás segítséget vagy készségfejlesztést találni.
Nem mindegy, milyen a család
A kamaszkori alkoholfogyasztás kockázati tényezői között találunk olyanokat is, amelyek megváltoztathatók, és olyanokat is, amelyek nem azok. A genetikai vizsgálatok alapján valamennyi örökletes hajlam is létezik, vagyis az alkoholista szülők gyerekei többet isznak kamaszkorban (akkor is, ha nem szüleik nevelik őket). Az örökletes tényezőkhöz társul természetesen a családi minta: ha a szülők örömükben, bánatukban, ünneplésre és problémamegoldásra is az alkoholt használják, akkor jó eséllyel a gyerek is hajlamosabb lesz minderre. Az alkoholista szülők gyerekei ugyan sokszor megfogadják, hogy ők nem fognak inni, de ez nagyon nehéz, ha nem látnak más mintát, nem tanulnak meg alternatív problémamegoldási módokat.
A kamaszok ivási szokásait a szülők alkoholhoz való hozzáállása is befolyásolja, és a kutatások szerint sajnos nem a lazaság a nyerő: az alkoholfogyasztást dicsérő, ahhoz pozitívan álló szülők gyerekei többet isznak kamaszkorban, korábban kezdik és felnőve több alkoholproblémával szembesülnek. Ezzel szemben azok a kamaszok, akiket szüleik rendszeresen figyelmeztetnek az ivás veszélyeire, később kezdik és kevesebbet isznak. De nem csak az alkoholhoz való viszonyunk számít, hanem a gyerekhez való viszonyunk is: a szüleikhez közel álló, támogató környezetben nevelkedő gyerekek ritkábban és kevesebbet isznak, az elutasító, elhanyagoló vagy bántalmazó családban felnövő gyerekek pedig többet.
Bántalmazás és trauma
A bántalmazás szerepét itt sem tudjuk eléggé kiemelni: a rendszeresen ivó vagy alkoholproblémával küzdő kamaszok sokkal gyakrabban számolnak be családon belüli erőszakról és/vagy szexuális bántalmazásról nem ivó kortársaikhoz képest. Nem csak az adott kamaszt érő verés vagy nemi erőszak növeli az alkoholfogyasztás mértékét, hanem az is, ha a kamasz szemtanúja ezeknek a dolgoknak, vagyis egyik szülője bántalmazza a másikat.
Felmerülhet bennünk, hogy vajon nem azért esnek-e bántalmazás áldozatául ezek a kamaszok, mert isznak? Mondjuk, részegek, és ezért megveri őket az apjuk vagy megerőszakolja őket egy idegen. A kutatások azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják: a vizsgált esetekben a bántalmazás(ok) szinte mindig megelőzték az alkoholproblémákat, vagyis előbb történt a gyerekekkel traumatikus esemény, és az ebből fakadó poszttraumás stressz vezetett iváshoz. Az akár áldozatként, akár szemtanúként megélt fizikai és/vagy szexuális bántalmazás poszttraumás stressz zavarhoz vezet, amelynek gyakorisága az alkoholfüggő tinik körében 13 százalék, míg a nem ivó tinik körében 1 százalék volt csupán. A kamaszkori alkoholfogyasztás (és a következményes agyfejlődési zavar) megelőzésében tehát a bántalmazás megelőzése, illetve ha már megtörtént, akkor a kialakult poszttraumás stressz zavar felismerése és gyógyítása is súlyponti kérdés lehet.
