Egyre több iskola a szülőktől kalapozza össze az új ablakra, babzsákra vagy éppen vécépapírra valót. Ön beszáll, ha pénz kell?
Jótékonysági bulit tartottak a gyerek iskolájában. A recept a következő: a szülők vásároljanak alapanyagot, készítsenek belőle valami gusztusosat és eladhatót, vagy álljanak elő egy programlehetőséggel, majd, miután már beletettek egy csomó pénzt és munkát, vásárolják meg egymás portékáját. „Elmés ötlet, nem? Az önmaga farkába harapó financiális kígyó” – mesélte az egyik barátnőm. A bevétel pedig az utolsó fillérig megy az iskolának, ebből fogják kicserélni a nyílászárókat.
Már maga az ötlet is remek szórakozást kínált a szülőknek,” hetekig röhögtünk rajta, hogy milyen kacifántos módszer találtak ki arra, hogy mindenki adjon be ötezer forintot gyerekenként” – mesélte az anyuka. Utólag persze kiderült, hogy a pénzgyűjtésnek ez a módja kiválóan működik: mindenki remekül érezte magát, sok program volt és finom ennivalók, és főleg senki sem sajnálta kinyitni a pénztárcáját, mivel minden csak 1-200 forintba került, ráadásul az iskolának ment a pénz.
"Természetesen voltak, akik egyáltalán nem lelkesedtek az ötletért, és tényleg nehéz vitába szállni azzal az érvvel, hogy ugyan miért a szülőknek kell egy iskola alapvető fenntartására összeadni a pénzt? Kevéssé győzte meg őket az a válasz, hogy azért, mert ebben a tanévben 80 millióval kevesebbet kapott az iskola az államtól, feladatból és gyerekből azonban nem lett kevesebb" - mesélte az egyik anyuka.
Az intézmény bevételei gyarapításának a másik bevett módja az iskola/óvodabál. „Én egyáltalán nem vagyok ellene az ilyesminek. Nem gondolom, hogy azért, mert a gyerek nappal az iskolában van, az állam dolga lenne őt színes ceruzával ellátni, és az sem olyan nagy baj, ha ki vannak rendesen festve a falak. Szerintem nem gond, ha az ilyesmihez hozzá kell járulni. Igyekszünk a bálba mindig elmenni, ha pedig nem érünk rá, akkor támogatói jegyet veszünk” – magyarázta az egyik szülő.
„Azon viszont már többünk szeme fennakadt, amikor az önkormányzati választás előtt a körzet képviselője azzal a szaletlivel kampányolt - mint általa összehozott fejlesztéssel - amire a szülők adták össze a pénzt. Azóta egy kicsit megcsappant az adakozó kedvem” – mesélte az egyik szülő.
Rögtönzött közvélemény-kutatásomat követően a véleményeknek két fő csoportja kristályosodott ki. Az egyik szerint, ha az összeadják az „ingyenes oktatás” költségeit, egész évre bizony így is sok tízezer forintra jön ki, hiszen a wc papírtól a babzsákig mindent a szülők vesznek meg – nehogy már a végén a tornatermet is ők parkettázzák le! Mások szerint viszont a saját gyerekeik körülményeiről van szó, és ez a lényeg, nem pedig az, hogy kinek a dolga lenne állni a költségeket.
