Tíz hét szünet a gyereknek, két hét szabadság a szülőnek, és az egyre fokozódó pánik: mit kezdünk a kölykökkel nyáron? Tippek, trükkök, tapasztalatok.
A legtöbb dolgozó szülőt először májusban fogja el a pánik: úristen, közeledik a nyári szünet. Amíg a gyerek óvodás, persze minden nyáron felháborodunk az egy hónapos intézménybezáráson. Ahol viszont már iskolás gyerek is van, ott többnyire inkább visszasírjuk a négy hetes oviszünetet. Onnantól kezdve nincs mit tenni, 10-11 egybefüggő héten át meg kell oldani a gyerekfelügyeletet, mert a szülők szabadsága, bárhogy csűrjük-csavarjuk, sehogy sem akar alkalmazkodni az iskolai szünet hosszához.
A nyári szünet tervezését fel lehet fogni egy stratégiai-logisztikai játéknak is, melyben az a cél, hogy úgy tudjuk mozgatni a figurák időbeosztását, hogy elkerüljük a települési önkormányzat által kötelezően fenntartott, nyári napközis tábort.
Ha nem sikerül, akkor se búsuljunk, a gyerek minden bizonnyal jól fogja érezni magát, mert vannak olyan pedagógusok, akik valódi tartalommal tudják megtölteni a tábori heteket, és nem csak hagyják eltelni az időt (ami azért lássuk be, otthon is előfordul). De azért mégsem ez az ideálisnak elképzelt nyár.
A tervezés központja természetesen a családi nyaralás (vagy legalábbis az az időszak, amikor szabadságra megyünk), ehhez igazítunk mindent. Szóba jön emellett:
- a szülőkkel otthon,
- tematikus táborok,
- helyben illetve távolabb élő rokonok,
- baráti körben rotálódó gyerekfelügyelet
- és a jolly joker: a fitt és korlátlan szabadidővel rendelkező nagyszülő.
Vegyük ezeket sorra:
Szülővel, otthon
A „szülőkkel otthon” opcióval semmivel sem lett kisebb a gond. Azt tapasztaltuk, egy-egy napot még könnyű színvonalasan megoldani, de ha hetekről beszélünk, egyre nagyobb lesz a feszültség, hogy semmire nem jut elég idő, energia, odafigyelés. Se a gyerekekkel nem tudunk annyit foglalkozni, amennyit szeretnénk, se a munkával, és ez az érzés minden nappal csak egyre fokozódik. Ilyenkor jön az a stratégia, hogy napközben csináljuk a jó programokat a kölykökkel (plusz reggeli, ebéd, vacsora), este meg nekilátunk a melónak, toljuk hajnalig, reggel pedig négy óra alvás után kezdődik minden előlről. Így egy idő után vagy dupla-lelkiismeretfurdalás, vagy totális végkimerülés a vége, esetleg mindkettő - állapította meg a porontyos anyacsapat a saját tapasztalataink alapján. Úgyhogy ugorhatunk is, ez egész nyárra nem kóser.
Tematikus tábor
A tematikus táborok, úgy is, mint úszótábor, lovas tábor, indiántábor, tánctábor és macskakedvelők nagy nyári összejövetele már sokkal jobban hangzik, a gyerek napközben jól mulat, mi tudunk dolgozni, ebédet sem kell főzni, és a délután jó esetben még mindig ott van a közös programokra. Táborokból ráadásul általában mindenhol bőséges a választék.
Akármilyen jól hangzik is a dolog, azért mindenképpen tájékozódjunk, mielőtt befizetjük, nehogy a szervezők úgy gondolkozzanak, hogy gyerekmegőrzésre szegődtek (plusz könnyű pénzkeresetre), és szabad rajzolás legyen a program egy héten át. A gyerek persze túléli, ha az egyik táborban éppen halálra unja magát „de legalább biztonságban van”, ám egy ilyen tapasztalat sajnos képes romba dönteni ennek a megoldásnak presztízsét, magyarul: soha többé nem hajlandó a közelébe se menni egy tematikus tábornak sem. És azt semmiképpen sem szeretnénk, ugye.
Ráadásul a táborozás nem éppen olcsó mulatság, heti 20-25 ezer forint/gyerek egyáltalán nem kirívó (sőt!), ha olyat szeretnénk, ahol valóban színvonalasan szórakoznak a gyerekekek, vagyis egy kétgyerekes családnál ez 40-50 ezer forint/hét - nem az az opció, amit könnyedén bevállalunk két hónapra.
Rokonok
A rokon jó megoldásnak tűnik, de csak akkor vegyük igénybe a vendégszeretetüket, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem lesz nekik teher a gyerekünk, és a körülmények is lehetőséget adnak némi szabadságra/gyerektársaságra/izgalomra/akármi érdekesre. Nehezen tudom elfelejteni azt az évtizedekkel ezelőtti nyarat, amit a kies Békásmegyer panelrengetegében töltöttem, mert a rokon néni pont ráért vigyázni rám.
Rotációs rendszer a baráti körben
Jó módszer az is, ha több szülő összeáll, és egy héten át mindig egyvalaki vállalja az összes gyerek felügyeletét. Ilyenkor minél többen vagyunk a körben, annál jobb. A kölykök is annál jobban érzik majd magukat, minél nagyobb a csapat, és nekünk is annál hosszabb időre meg van oldva a gyerekfelügyelet.
Hátulütője a dolognak az a hét, amikor mi vagyunk a soros táboroztatók: 8-10 gyerek már csak kenyérszeletelés szempontjából is faktor, az ebédhez valót pedig egyenesen raklappal kell hazahordani. De aki részt vett már ilyenben azt állítja, megéri, sőt, hatalmas buli.
Nagyszülő, kincs.
A legtutibb megoldás persze a nagyszülő, akinek az ideje, a kedve és az egészsége is engedi, hogy hosszabb időre bevállalja az unokákat. Ilyenkor szinte mindegy is, hogy a közelben lakik-e, vagy távolabb. Ráadásul a nagyik és nagypapák a legtöbb gyerek számára valahogy nagyon klassz időtöltést nyújtanak, még akkor is, ha közben ritkán történik bármi világrengető. Kolleganőnk legszebb gyerekkori emlékei között vannak a nagyszülőknél töltött hetek, amikor a nagymamája hajlandó volt reggel-délben-este az általa összeállított menüt megfőzni, a nagypapája pedig minden nem esős nap lesétált vele a közeli strandra - ahol a barátaival kártyázott (mármint a nagypapa). Nagy kincs, ha van lelkes nagyszülő a családban, becsüljük meg nagyon!
Önnek vannak jó ötletei a nyári gyerekfelügyeletre? Kommentelje ide!
