Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fel kell készíteni arra is, hogy egy valódi ember nem feltétlenül talál élvezetet mindenben, amit egy-egy ilyen film felsorakoztat.
Nem hiszek a nagy liberális gyereknevelésben - legalábbis abban az eszmében nem, ami azt vallja, a gyereket szabadjára kell engedni, rá kell hagyni mindent, hadd fedezze fel a határokat. De nem hiszek a konzervatív nevelésben sem, ami leginkább az elfojtásokról szól, főleg, ha a szexualitásról van szó. Ezzel a témával kapcsolatban úgy vélem, nem kell szélsőségesen foglalkoztatni a gyerekeket: legyenek tisztában az alapdolgokkal, de egyszerre szabjuk is meg a határokat.
Konkrétan dobtam egy hátast, amikor nemrégiben az egyik ismerősöm azzal hencegett, hogy az ő 9-10 éves fia már pornófilmet néz. Részéről nem volt ebben semmi elszomorító, sőt, büszke volt arra, hogy a gyereket már ilyen korán, és ilyen szinten érdekli a szex.
Nem is szólt egy szót sem, a gyerek úgyis titokban csinálja, ő csak látta a böngésző előzményeiben, hogy a kölyök a szőke csajok maszturbálására bukik. Elkeserítő volt mindezt hallani, és nem csak azért, mert baromira korainak tartom, hogy egy 9-10 éves gyerek felnőtt filmeken szocializálódjon, hanem azért is, mert minden épeszű szülőnek tisztában kellene lennie azzal, mekkora frusztrációt okoznak a gyerekben a fel nem tett kérdések.
A téma kényes, és legtöbbször nem csak a szülő-gyerek közöt tabu, hanem a szülők egymás között sem beszélnek erről. Márpedig kijelenthetjük, hogy a kamaszkor nem telik el anélkül, hogy a gyerek ne nézzen meg legalább egy pornófilmet: vagy maga keres rá az interneten, vagy az orra elé nyomja valamelyik osztálytársa. Egy ideig óvhatjuk a kölköt ettől, telepíthetjük a legújabb szűrőprogramot a számítógépre, de a megelőző óvintézkedéseket előbb vagy utóbb fel kell hogy váltsa egy beszélgetés. De mit is várjuk egy szülői oktatástól, ha a felnőttek java sem tudja helyén kezelni a pornófilmben látottakat?
Az én fiam is néz már felnőtt filmeket. Szerencsére még csak most, tizenöt évesen kezdte érdekelni a téma, volt egyéb érdekes dolog a világban eddig, ami lekötötte. Szexuális felvilágosultságának köszönhetően tisztában van azzal, hogy a szex nem egy mocskos, természetellenes és elítélendő dolog, így egyáltalán nem tartotta cikinek, hogy elém álljon, és kérdezzen a pornóról is.
Nem kell a mellébeszélés. Nyugodtan fel lehet készíteni a gyereket arra, hogy konkrét, leplezetlen aktust fog látni, behatolást, közvetlen közelről. Hogy a főszereplők javarészt színészek, hogy az élvezet sokszor nem valós, hogy a pózok a kameraállások miatt vannak, és hogy mekkora felelőtlenség óvszer nélkül forgatni. Ebben még nincs is semmi.
De fel kell készíteni arra is, hogy nem csak olyan jelenetek kerülnek egy-egy ilyen filmbe, ami "normális", egymást iránt szerelmet és/vagy tiszteletet érző emberek között is történik. És ettől válik az egész sokszor mocskossá és természetellenessé. Vagyis visszafordítva: fel kell készíteni arra is, hogy teljesen normális, ha egy valódi ember nem vágyik mindarra, nem talál élvezetet mindenben, amit egy-egy ilyen film felsorakoztat.
Innentől kezdve már csak abban bízhatok, hogy a gyerek nem fog megnézni olyan filmet, amit undorítónak, visszataszítónak talál, csak olyat, ami izgatja. Mivel pedig egy tizenévesnek még elég alacsony az ingerküszöbe, reményeim szerint jó ideig nem fog nekiállni keresgélni az internet legsötétebb bugyraiban, kíváncsiságból sem.
