Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tanuljon, sportoljon, zenéljen, az a gyerek dolga? Vagy pont akkor lesz lúzer, ha nem tanul a feladatok megosztásáról?
Amikor 20 éves koromban elköltöztem otthonról albérletbe, úgy éreztem, fel vagyok készülve. 12 éves korom óta én takarítottam a házunk felét (másik felét a testvérem), segítettem anyámnak főzni, imádtam tortát sütni, dolgoztam is már, úgyhogy volt róla némi fogalmam róla, hogy mennyit ér a pénz – mesélte Réka.
Hárman béreltünk egy lakást az egyetem közelében – folytatta a történetet Réka. Vidáman elvoltunk, a főtt ételt otthonról hordtuk, a szennyest hazavittük, az albérletben felmerülő feladatokat, mint mosogatás, vécétakarítás, kádsúrolás, csípőből megoldottuk. Ketten. A harmadik lánynak, Ernának valahogy soha nem jutott eszébe, hogy a lakás nem takarítja ki magát önként. Aztán az egyik nap, 19 és fél éves korában Erna megsütötte élete első tükörtojását. Nagyon megdicsértük érte, aztán elmosogattunk utána.
Réka azt mondja, Erna nem volt rosszindulatú vagy lusta, őt egyszerűen így nevelték. Neki mindig azt mondták a szülei, hogy ne foglalkozzon a háztartással, sőt egyáltalán ne törődjön semmivel, tanuljon, sportoljon, zenéljen, az a siker kulcsa. A többit hagyja a szüleire.
„Mivel a másik lánnyal nem éreztük túlságosan kiegyensúlyozottnak ezt a helyzetet, elkezdtünk először finoman utalni rá, hogy ez így nem jó (nem fogta), majd kerek perec megmondtuk Ernának, hogy be kell szállnia a házimunkába, de ez sem hatott. Végül sztrájkba léptünk, mostantól Erna takarít, és kész. Amikor elkezdett minket megenni a kosz, feladtuk. Erna is: elköltözött, mert így nem lehet élni”.
Azóta sokat gondolkozom rajta, hogy kinek volt igaza – töprengett Réka. Az én szüleimnek-e, akik úgy neveltek, hogy önállóan el tudjam intézni a dolgaimat, ne legyek másra utalva? Vagy Erna szüleinek? Hiszen Ernáról hónapokig önként gondoskodtunk, elvégeztük helyette a házimunkát, ő meg addig csinálhatta, amihez kedve volt?
Vajon ajándékot adok a gyerekemnek azzal, hogy megtanítom ellátni magát, vagy pont egy lúzert nevelek, aki természetesnek tartja, hogy elvégzi a házimunkát, miközben simán átpasszolhatná azt másnak? Pénz és pofabőr kérdése az egész.
A mostani feladatai miatt nem lesz háztartási robot később
Nagyon másképp gondolja a dolgot Erika. Szerinte igenis be kell vonni a gyereket minden tennivalóba. Kicsi korában segítsen elpakolni a játékait, később próbálkozhat a száraz ruhák hajtogatásával. Lehet, hogy elsőre nem lesz olyan szép, nem baj, majd huszadszor már az lesz.
De Erika egészen más megfontolásból gondolja így. „Ez is egyfajta példamutatás. Az anyaszerephez mindenképpen hozzátartozik a gondoskodás és a házimunka. Persze, jó, hogy a lányom megtanulja ellátni magát és a háztartást, de ennél sokkal fontosabb, hogy azt látja, hogy mindenkinek van feladata, a felnőtteknek és a gyerekeknek is. Ha én csinálnék itthon mindent, akkor a lányom ebbe nőne fel, ezt venné természetesnek. Később pedig, amikor neki lesznek gyerekei, ez könnyen odavezethet, hogy egy háztartási robot lesz belőle, aki azért él, hogy kiszolgálja a családját. Most lehet, hogy többet várok el tőle, de hosszú távon ezzel őt védem” – vélekedik Erika.
Nincs ráírva a vasalóra, hogy csak nőnek való
Krisztának fiai vannak. Egyszer nagyon frappánsan megfogalmazta az álláspontját: Anyák, neveljétek úgy a fiaitokat, hogy azzal ne szúrjatok ki a jövőbeli unokáitok anyjával! Kriszta ezért a fiaitól is elvárja, hogy elmosogassanak, vagy kivasalják az ingjüket, „nincs ráírva a vasalóra, hogy csak nőknek, ugye?” – vélekedik. Szerencsére a férje sem egy basáskodó alkat, nem várja el, hogy kiszolgálják, így hitelesen és jól együttműködve tudják keresztülvinni ezt az elképzelést.
„Tökmindegy, hogy neveljük a gyereket, végül úgyis az lesz, amire az élet ráviszi”. Tünde elmondása szerint soha nem látta otthon sütni az édesanyját, neki pedig lett egy édesszájú férje és két sütiimádó gyereke, így most hetente többször is készít süteményt. Ha muszáj, megtanulja az ember - mondta. Persze egyszerűbb lett volna, ha nem a habverővel való ismerkedéssel kezdődik a dolog 30 éves korában, de valahogy csak megoldotta.
Ezzel az erővel lehetett volna üveges vállalkozó férje is, azt ugyanúgy az elejéről kellett volna kezdeni, megtanulni, hogy segíteni tudjon. Az ember megteszi, amit tud, de mindenre úgysem lehet felkészíteni a gyerekeket – vélekedik a kétgyermekes anyuka.
Ön szerint kinek van igaza?
