Mesterséges intelligenciával működő gyóntató Krisztust hoztak létre, amely nemcsak meghallgatja az istenfélő emberek bűnvallásait a Szent Péter-kápolnának nevezett luzerni katolikus templomban, hanem reagál is rájuk.
A Vierwaldstättersee Svájc negyedik legnagyobb tava, amely négy kantont köt össze, nevét is innen kapta. Ennek csücskében, a hegyek övezte festői környezetben fekszik Luzern, amelynek kilenc plébániája közül a tóparti Szent Péter-kápolna a legvarázslatosabb. Ha a tó fölött átívelő fából készült ódon kis hídon érkezünk, a víz felszínén az égbe törő templomtorony és a szomszédos középkori bástya tükörképe hullámzik. Magát a kápolnát is eredetileg a 12. században építették, miután egy ír vándorszerzetesnek a helyi borpiacon látomása volt: a legenda szerint Krisztus jelent meg előtte, és arra utasította, hogy emeljen templomot a falu számára.
Így került Krisztus a templomba
A Szent Péter-kápolna a legrégebbi templom Luzern egykori városfalain belül. Belépve a kapuján, a belső tér meghitt, barátságos hangulata azonnal magával ragad: a kétszintes karzat, a stukkómárványból készült főoltár, amelynek képei Krisztus életét ábrázolják, a falon pedig Mária mint koronás Mennykirálynő a kis Jézussal a karjában. Az oltárképtől balra és jobbra ketten állnak, nevezetesen a templom védőszentje, Péter kulcsokkal a kezében, valamint a pogányok apostolaként Pál könyvvel és karddal. A kápolna legősibb tárgya egyben a város legrégebbi nagyméretű szobra: egy életnagyságú feszület a 14. század közepéről. Az épület túlsó végében egy 1838-ból származó keresztelőmedence és egy gyóntatószékkel ellátott imafülke áll.
A templom mindig is Luzern óvárosának legnagyobb belső tereként szolgált, nemcsak a személyes ima és a közösségi istentisztelet helyeként, hanem az évszázadok során számos más módon is használták. A hivatalos találkozók és konzultációk mellett a késő középkorban itt tartották az úgynevezett fogadalmi napokat, amelyeken a polgárok ünnepélyes esküt tettek a város alkotmányára. A Tridenti Zsinat határozatainak eredményeként pedig a jezsuiták gyakorlatilag az egész 17. században itt oktatták a város fiataljait.
Most viszont valami egészen újszerű kezdeményezésnek adtak teret: a Deus in Machina névre keresztelt installáció afféle „Krisztus-hologram”, amely különleges lehetőséget kínál a látogatóknak arra, hogy interaktív beszélgetéseket folytassanak egy teológiailag kiművelt mesterséges intelligenciával (MI), amely egyfajta „digitális gyóntatóként” funkcionál.
A rendszer célja nem a hagyományos gyónás helyettesítése, hanem a hit, a technológia és a spiritualitás kapcsolatának feltárása
– mondta el a Wonderful Engineering tudományos portálnak Marco Schmid teológus, aki szerint azzal kísérleteznek, hogyan lehet a hagyományos vallást a mai technológiával ötvözni.
Így működik az MI-Krisztus
Az MI-Krisztus a „Béke veled” üdvözléssel fogadja a betérőket, majd bátorítja őket, hogy osszák meg érzéseiket, gondolataikat vagy éppen lelki nehézségeiket. Szembesült már olyan felvetéssel, hogy „Hogyan tudnám jobban kimutatni a szeretetemet?” vagy hogy „Elég jót tettem-e ahhoz, hogy a mennyországba kerüljek?”, de emellett a látogatók a magánnyal, a szenvedéssel és az élet értelmével kapcsolatos dilemmáikat is megosztották vele. Az MI válaszai a keresztény tanításokhoz igazodnak, hiszen bibliai szövegeket és teológiai forrásokat tápláltak bele. Ám nemcsak konkrét feleleteket ad, hanem kérdésekkel is inspirálja a látogatókat, hogy saját maguk találják meg a válaszokat belső problémáikra.
A projekt elindítása óta eltelt két hónap alatt több mint ezren, köztük kínai és vietnámi turisták, muszlimok, sőt nem egyistenhívők is kapcsolatba léptek a Krisztus-avatárral, amely nem mellékesen száz nyelven beszél.
Ezt a szolgáltatást csak a saját felelősségére használhatja. Kérem, nyomja meg a gombot, ha ezt tudomásul veszi
– indítja a beszélgetést a hosszú lobogó hajú Krisztus.
Innen jött a krisztusi avatár ötlete
Az ötlet az egyház és a Luzerni Alkalmazott Tudományok és Művészetek Egyeteme közötti együttműködésből származik. A virtuális és kiterjesztett valósággal folytatott kísérletek után döntött úgy az egyház, hogy a következő lépés egy avatár felépítése lesz.
Megvitattuk, milyen avatár lenne a legjobb: egy pap, egy teológus vagy szent. De aztán rájöttünk, hogy az ideális maga Krisztus lenne
– magyarázta el a Deutsche Wellének Peter Kirchschläger, az egyetem tanára.
Ilyenek voltak a reakciók
A résztvevők közül a legtöbben inspirálónak találták az élményt: körülbelül kétharmaduk spirituálisnak nevezte. Ugyanakkor kritikák is érkeztek.
A válaszai néha közhelyesek és ismétlődők, olyan általános bölcsességeket szajkóz, amelyek a kalendáriumok klisészerű aranyköpéseire emlékeztetnek
– panaszolta el a Swissinfóban Anna Jungen, akinek az MI a hangját felismerte, de a nemét nem: következetesen férfiként szólította.
A kísérlet megítélése az egyházban sem egységes: a katolikusok tiltakoztak a gyóntatószék ilyetén használata ellen, a protestánsok pedig felháborodtak Krisztus képmásának profán alkalmazása miatt. Attól is féltek, hogy a program tönkreteheti a gyónás szentségét, és puszta technológiai játszadozássá silányíthatja az egészet. De leginkább azon izgultak, hogy a mesterséges intelligencia olyan értelmezéseket vagy tanácsokat ad, amelyek ütköznek a hitbéli tanításokkal, hiszen az MI a valós idejű válaszokat az internetről szedte össze, ami hemzseg a szélsőséges és fundamentalista vallási nézetektől.
Végül is ezen aggodalmak miatt úgy döntöttek, hogy az avatárt meghagyják egyszeri próbálkozásnak, noha az eredeti terv az volt, hogy az MI bevonja azokat, akik távol érzik magukat az egyháztól, különösen a fiatalokat, akikhez könnyebben el lehet jutni a digitális interakciók útján.
Vannak, akik a mesterséges intelligencia segítségével már elhunyt szeretteikkel is beszélgetnek. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan, ide kattintva megtudhatod.
