Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A karácsony a szeretet ünnepe, az év legszebb időszaka, néhány napnyi lelassulás, amit azok körében töltesz, akiket igazán szeretsz – legalábbis papíron. Vannak ugyanis olyan emberek, akik számára ez az ünnep az év legrosszabb időszaka.
Díszbe öltözik otthonunk és lelkünk, gondosan kiválasztott ajándékokat nyújtunk át a hozzánk legközelebb állóknak, találkozunk a rég nem látott rokonokkal is, és finomakat eszünk-iszunk: vannak, akiknek ez a felsorolás nemhogy nem vonzó program, de a rémálom maga. Ha te karácsonyrajongó vagy, talán nem érted, hogyan lehetséges ez, pedig lehet oka bőven annak, ha valaki nincs oda a téli ünnepekért.
Ősztől karácsony van az üzletekben
Közhely, hogy a karácsony elüzletiesedett, de nehéz vele vitatkozni. Az üzletekben már augusztus végén halloween, október elején pedig karácsony van:
az ünnepre az egyház is hosszan készült, az adventi koszorú négy gyertyáját a karácsonyt megelőző négy hétvégén gyújtják meg a keresztények otthonukban,
de ez az idén december elején kezdődő időszak is eltörpül a boltok karácsonyi készülődése mellett. Az első All I Want for Christmas vagy Last Christmas hónapokkal szenteste előtt felcsendül a boltokban, szaloncukrot már októberben vehetsz, sőt, lassan decemberre el is fogynak a legnépszerűbb ízek.
A tősgyökeres karácsonyrajongókat feltölti az ilyen készülődés, és boldogan nézelődnek már ősszel téli dekort keresve a boltokban, de akad, akiket ez végtelenül zavar.
„Nyomás alatt érzem magam attól, hogy már októberben az orrom alá dörgölik, hogy jön a karácsony, amire rengeteg dolgot kell vennem. Miért kell?
Szaloncukrot és ennivalót persze hogy veszek, ajándék is kerül a fa alá, de díszeket, terítőt, étkészletet, dekorációt biztosan nem fogok minden évben venni, sőt.
A fogyasztói társadalom nyomásgyakorlásának érzem azt, ami ilyenkor egy hipermarketben fogad, és nem vagyok hajlandó beállni a sorba, de mindez a karácsonnyal való viszonyomat is befolyásolja. Nehéz úgy szeretni egy ünnepet, hogy kötelező” - summázta egy háromgyermekes családanya, Judit.
Sok terhet hoz az ünnep
Érthető, hogy erre a nyomásra azok már főként nem vágynak, akik számára a karácsony önmagában stressz. Egy 2015-ös amerikai felmérés szerint az emberek 62 százalékánál valamelyest emelkedik a stressz szintje karácsony környékén, a válaszadóknak mindössze 10 százaléka nyilatkozott úgy, hogy stressz szempontjából ugyanolyan számára ez a nap, mint az összes többi.
Hogy min lehet ilyenkor idegeskedni? Egyik ok sem meglepő:
- az ünnep pénzügyi terhet ró a háztartásokra;
- a nagycsaládi összejövetelek során a felszín alatt megbúvó konfliktusok is feltörhetnek, tönkretéve az ünnepet: ettől sokan tartanak;
- ilyenkor felborul megszokott napirendünk, ami már önmagában belső feszültséget eredményez;
- a nőket pedig azáltal is nagymértékben érinti a stressz, hogy a legtöbb esetben ők a felelősek az ünnepi beszerzések nagy része mellett a menü elkészítéséért és szervezési feladatokért is.
Ilyenkor a szervezésnek, a jó időmenedzsmentnek nagy szerepe lehet abban, hogy saját magunk számára tegyük kevésbé stresszessé a nagy napot, de így sem feltétlenül tudunk célt érni.
„A fa valakinek biztosan nem tetszik, hiába van többféle főétel, valaki biztosan húzza a száját a vacsora miatt, az ajándékok és a ki mikor érkezik kérdésén pedig szintén össze lehet veszni.
Nekem ez a nap is olyan, mint a többi: főzök ájulásig, mire itt a család, addigra túl fáradt vagyok ahhoz, hogy élvezni tudjak bármit, már ha nem vita lenne mindig a karácsonyozás vége is”
– mutatott rá egy többgenerációs karácsonyban érintett nagymama.
A rossz emlékek is fakíthatják a karácsony fényét
Ha mindez nem lenne elég, van, akit a régmúlt karácsonyainak emlékei taglóznak le függetlenül attól, hogy hány éve történt meg vele, aki pedig valamilyen mentális betegséggel küzd, az ilyenkor gyakran tapasztalja, hogy állapota romlik.
„Emlékszem arra a karácsonyra, amikor egy közeli hozzátartozóm életmentő kezelése kapcsán került nagyon rossz egészségi állapotba.
Riadalom közepette telt az ünnep, közel sem úgy, ahogyan korábban, megszokottan.
Emlékszem arra a karácsonyra is, amelyikről tudtuk, hogy az utolsó lesz együtt” – idézett fel érthetően meghatározó, a karácsonyhoz negatív érzelmeket kapcsoló emlékeket Péter.
A Covid-időszak 2020-as, oltások előtti karácsonya is volt, akit megviselt.
„Az idős, beteg nagyszülőkhöz és dédszülőkhöz ebben az évben nem mentünk, szűk, kiscsaládi körben ünnepeltünk. Egyszerre aggódtam azért, mert nem vagyunk ott, és azért, mert a családból mások elmentek.
Lelkiismeret-furdalásom volt a távollétünk miatt, és azért is, mert otthon meghitt volt az ünnep – és mert más, nem veszélyeztetett korú és állapotú családtagokkal megültük ezt a karácsonyt is.
Az ünnep kicsit arról szól azóta is, hogy nem tudok annyifelé szakadni, ahány helyen úgy érzem, hogy lennem kellene” – avatott be Szilvi a dilemmájába.
Mindezen túl a depresszió is súlyosbodhat ebben az időszakban, amikor látszólag mindenki boldog, és akik magányosan töltik az ünnepet, azok is okkal tartanak tőle és saját lelkiállapotuktól egyaránt – nem véletlenül esik a téli ünnepkörre kifejezetten sok önbántalmazási kísérlet.
A munka és a pénz is beleszól
A karácsonyutálók táborába tartoznak azok is, akik tisztában vannak azzal, mekkora, szinte viselhetetlen anyagi teher háztartásuknak az ünnep minden külsőségének finanszírozása: ahol már egy hó végi ebéd kigazdálkodása is nehézkes, ott az ünnepi menü és az ajándék csak elérhetetlen álom, a kisgyermekes szülőknek pedig ez hatalmas szomorúság lehet.
A túlköltekezés jellemző karácsony idején, ezt pedig a családi büdzsé nem mindig bírja.
Bár egészen más típusú nehézség, de azok karácsonya sem könnyű, akik munkakörükből eredő okokból nem tudják az ünnepet sem otthon, családjukkal, szeretteikkel vagy akár barátaikkal tölteni: miközben dolgoznak, a közösségi médiát elöntik a karácsonyfák, a púpozott tányérok, a feldíszített nappalik és gáláns ajándékok fotói, orruk alá dörgölve, hogy mások bezzeg ünnepelhetnek.
Egyszóval ezer oka lehet annak, hogy valaki nem lelkesedik a karácsonyért úgy, ahogyan ezt látszólag elvárja tőle a társadalom. Könnyű leírni ezeket az embereket azzal, hogy úgy viselkednek, mint egy valódi grincs, de az indokok ettől jóval színesebbek és érthetők is, ha az ember a mélyére ás karácsonyellenességük okainak.
