Amikor a karácsonyhoz kapcsolódó hagyományok meghitt képeire gondolunk – a Csendes éj ünnepélyes dallamaira, a karácsonyfa csillogó díszeire, a betlehemre –, nehéz elképzelni, hogy mindezeket egy ideológia szolgálatába állították. Pedig Hitler náci rezsimje pontosan ezt tette: módszeresen próbálta kiirtani az ünnep zsidó-keresztény gyökereit.
Adolf Hitler 1889-ben született az Osztrák–Magyar Monarchia területén apja második házasságából. Katolikusnak keresztelték meg, és fiatal éveiben keresztényi nevelést kapott. Apja az 1903-as új év beköszönte után két nappal épp a lambachi fogadóba ment, hogy megigya szokásos reggeli borát, amikor összeesett, és mire az orvos kiért hozzá, meghalt. Az akkor 14 éves fiút nem viselte meg különösebben az eset, mert nem igazán kedvelte apját, aki többi gyerekével és a feleségével sem ápolt jó kapcsolatot. Amikor viszont négy évvel később édesanyja, Klara betegedett meg mellrákban, az sokkal rosszabbul érintette. Hozzá rendkívül erős érzelmi kötelék fűzte, így miután 1907. december 21-én az operációját levezető orvos azt közölte vele, hogy anyja már a karácsonyt sem fogja megérni, az éppen csak nagykorúvá vált fiú teljesen összeomlott.
Ettől fogva a család és a hagyományos ünnepek elvesztették számára a jelentőségüket, és élete hátralévő részében soha nem tartotta meg a karácsonyt.
Így alakította át Hitler a karácsonyt
Nem tudni, hogy Hitler fiatalkori évei mennyire befolyásolták későbbi tetteit és nézeteit, de a megélt tragédiák is hozzájárulhattak torz világképének kialakulásához. Bűnbakokat keresett, és ezeket a zsidóságban találta meg. Mivel maga Jézus is zsidónak született, ő sem kerülhette el a gyűlöletét. Így aztán a náci rezsim kiterjedt propagandagépezete a karácsonyt sem hagyta érintetlenül, megpróbálta átalakítani azt egy germán-pogány ünneppé. Ennek eredetét a téli napfordulóhoz kötötték, így át is akarták dátumozni az időpontját. A zsidó–keresztény gyökerek helyett pedig az árja faj mitikus öröksége került középpontba. A karácsonyfát a germán világ kőrisfahajtásának tekintették, a fa csúcsdíszeként használt csillagot a Dávid-csillag zsidó eredete miatt lecserélték a svasztikára, a karácsonyfadíszeket pedig a napkerékre.
A náci ünnep nemcsak vizuális, hanem érzelmi manipuláció is volt. Az egészet a „faji tisztaság” megünnepléseként állították be. Az adventi koszorút viking motívumokkal díszített napforduló-koszorúra, a betlehemi jászolt „karácsonyi kertre” cserélték, ahol fából készült apró szarvasok és nyulak foglaltak helyet. A karácsonyi énekek szövegét átírták, hogy eltüntessék belőlük a keresztény utalásokat. Még a Csendes éj, a világ egyik legismertebb zenéje is átalakult a nácik keze alatt. Kitörölték belőle mindazt, ami a messiás eljövetelét hirdeti, és helyette a német nép és a természet tisztaságát helyezték a fókuszba. Ugyanígy Händel Messiás című művébe is bele akartak nyúlni.
Új értelmet nyertek a karácsonyi kellékek
A hagyományos karácsonyi elemeket is újraértelmezték: az ünnep fényét szimbolizáló gyertyák „pogány démoni mágiát” idéztek, miközben a német anyákat úgy mutatták be, mint a „német otthon szellemének őrzőit”. A német női magazinok germán rúnákat és horogkeresztet formázó sütemények receptjeit osztották meg, és arra biztatták az anyákat, hogy az új generáció nevelésébe már a konyhában kezdjenek bele. Az üzletek polcain pedig csokimikulások helyett SS-katonákat formázó csokoládéfigurák sorakoztak, amelyek az árja férfiasságot voltak hivatottak dicsőíteni.
Még a Mikulás alakját is átalakították: Szent Miklóshelyett a germán mitológiából ismert Odin alakját használták, aki fehér lován hozta el a tél örömét. Az adventi naptárakat pedig náci harci és propagandajelvényekkel árulták. A háború előrehaladtával azután a karácsonyi ünneplés egyre inkább a fronton harcoló katonáknak szánt ajándékcsomagok készítésére korlátozódott, bár a propaganda továbbra is próbálta Hitler személyét a „megváltóként” pozicionálni.
Ki miben hitt a náci pártban?
A náci párt tagjai között persze egyaránt voltak hívők és ateisták, meg olyanok is, akik azt vallották, hogy Jézus nem zsidó volt, hanem árja. De még többen voltak, akik le akarták rombolni a katolikus egyház erejét. Az NSDAP főideológusa, Alfred Rosenberg könyvében fő témaként tárgyalta a kereszténység mint nem árja jelenség kártékonyságát. 1934-ben a Gestapo meggyilkolta a német politikai katolicizmus egyik vezető képviselőjét, Erich Klausenert, ami után XI. Piusz pápa kiadta a nemzetiszocializmust elítélő enciklikáját. Ez persze nem állította meg a Führert, aki 1941-től nagyszabású támadást indított a német szerzetes- és apácarendek ellen: több mint 200 kolostort és száz egyéb egyházi létesítményt zártak be és államosítottak, és ebben az időben már számos pap is a koncentrációs táborokban volt.
Az SS tagjainak különleges karácsonyi ajándékok dukáltak, például a dachaui láger foglyaival gyertyatartókat készíttettek, amelyeket a legjobban szolgáló, vagyis legtöbb embert likvidáló tisztek kaptak jutalmul. Az utolsó háborús karácsony idején pedig – amikor már mindent a haditermelésnek rendeltek alá – a német gyerekek is többnyire töltényhüvelyekből vagy elhasznált lőszerekből készített ajándékokat kaptak. Ezek a tárgyak egyszerre szolgálták az ideológiai lojalitás kialakítását és a karácsony militarizálását.
A nácik minden igyekezete ellenére azonban a hagyományos karácsony szelleme nem tűnt el teljesen, a tradíciók megtartása egyfajta ellenállássá,tüntetéssé vált a fasizmus ellen. Az emberek a fronton és otthonaikban is próbálták megőrizni az ünnep családi, meleg hangulatát – még akkor is, ha a szimbólumok egy másik, sötétebb jelentést is hordoztak.
Ha arról a faluról is olvasnál, amelynek a lakói teljesen ártatlanul haltak meg a második világháborúban, ide kattintva megteheted.
