A mángorlótól a négykomponensű intelligens mosógélig nagyot változott a világ, de az ünnep azon ritka pillanatok egyike lehet, amikor megáll az idő, és valami nagyon hasonlót élhetünk át, mint századokkal előbb élt elődeink. Már ha nem lőjük le idejekorán a mesés misztikumot, amit nem is annyira könnyű megőrizni, amikor gyerekünk például olyan kérdésekkel bombáz, hogy a bevásárlóközpontos Mikulás miért nem emlékszik arra, hogy az oviban már adott csokit?
Egyszer egy barátom négyéves kishúga bizalmasan félrehívott, és megsúgta nekem: „Te, úgy látom, Anyáékkal valami nincs rendben, rájöttem, hogy valamit rosszul tudnak a Mikulásról, de nyugi, nem mondom el nekik.” Megkönnyebbültem, hogy a szülők illúziója fennmaradhat.
A gyerekek értik is és élik is a misztériumot
Azóta már engem is támadnak éleslátó kérdésekkel, sőt, tapasztalom, ahogy a hatodik éve felé haladó gyerek egyre több gyanús részletre érez rá, de viszonylag természetesen veszi tudomásul mindazt, amire rájön, és közben ösztönösen vigyáz arra, hogy ne leplezze le kisebb testvére előtt, a számára már nyilvánvalót.
Az idáig vezető úton azért el kellett hajolni egy-két beugratós kérdés elől:
- Anya, hova lett az a fenyőfa az erkélyről?
- De hát hogy lehet, hogy délelőtt az óvodában nem ebben a ruhában volt a Mikulás, és soványabb is volt?
- Te is észrevetted, hogy műszakálla volt a Mikulásnak?
- A Jézuska ugyanabba a játékboltba jár, mint mi?
- Hogy van ideje a Mikulásnak és a Jézuskának egy este alatt az összes gyerekhez ellátogatni?
- Hol parkolnak addig a szarvasok, amíg a Mikulás kipakol?
- A Mikulás átlát a falon?
Az illúzió megóvása
A szülők általában igyekeznek fenntartani a látszatot, az ünnep körüli misztikumot, mert az a pszichológia szerint is gazdagítja a gyermek képzeletét és érzelmi világát. A szakemberek egybehangzó véleménye, hogy semmi nem indokolja, hogy bizonyos korhoz érkezve a szülő felvilágosítsa csemetéjét, amíg azt tapasztalja rajta, hogy az álomvilág megtartása biztonságérzetet ad a gyereknek, akik a szülőnél leginkább csak megerősítést keresnek, például a kortársak kijózanító felvilágosításaival szemben.
Nem vagyunk egyedül
A sok külső impulzus mellett a szülőnek nincs könnyű dolga lavírozni illúzió és valóság között, de szerencsére nincs egyedül sem törekvéseiben. Lovass Éva óvodapedagógustól megtudtuk, hogyan segíti a misztikum fenntartásában a szülőt és gyereket egyaránt az óvoda, valamint a lelkes és elhivatott pedagógusok:
„Az ünnepek az óvodában is egy különleges, sokkal személyesebb időszakot jelentenek. Ilyenkor a gyermekek és mi, pedagógusok is más szemmel nézzük a világot. Amikor megkezdődik a készülődés, mindenki arra törekszik, hogy a gyermekeknek az álomvilág a leghihetőbb legyen. Személy szerint igyekszem ezt az időszakot egy varázsvilágba csomagolni: érkezik Manfréd Manó a Mikulás gyárából, aki azért jön, hogy megfigyelje a gyerekek viselkedését, és mindennap hoz valami apróságot az adventi kalendáriumba. A gyerekek nagyon élvezik, hiszik is, bár sok kérdést kapunk Manfréd kilétéről, »munkaköréről« és a Mikulás többi manójáról.”
Lovass Éva óvodapedagógus azt is hozzátette:
meggyőződése, hogy a gyermeki őszinteség és jó értelemben vett naivsága addig tart, amíg mi, felnőttek ezt meghagyjuk nekik.
„A nagycsoportos korú gyermekeknél ez már igen sok munkába kerül, de sok »varázslattal« még elérhető. A mai szülőknek rengeteg lehetősége van ezt az időszakot izgalmasabbá varázsolni akár Elf on the shelf játékkal, a Mikuláshoz írott levéllel vagy utazással. A gyermekeknek leginkább az a fontos, hogy mi, felnőttek is higgyünk a varázslatban, de úgy vélem, ha kapnak választ – még ha mi azt is hisszük, hogy az nem volt a legjobb –, a gyermekek el akarják hinni, és sokáig nem engedik maguknak észrevenni a leleplező ellenmondásokat” – fogalmazott Lovass Éva.
