Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit veszel karácsonyra a gyerekednek? Mit kap a nagyszülőktől, nagybácsiktól, távolabbi rokonoktól, barátoktól? Mindennapos kérdések decemberben, az ajándékhegyek pedig csak gyűlnek. No de tényleg ez tesz boldoggá?
Agyonhasznált közhely, hogy nem a tárgyakban találjuk meg a boldogságunkat, karácsonykor meg aztán pláne nem. Ám magyarázd el ezt egy ötévesnek, aki számolja vissza a napokat, mikor kaphatja meg végre álmai autóépítő készletét. Neki nagyon is fontos, mit hoz a Jézuska, és el kell telnie jó pár évnek, mire értékelni kezdi a békét, a hangulatot, a terített asztalt, a jó társaságot, a boldogság nem tárgyi összetevőit. Addig viszont játékboltokban mászkálunk, vég nélkül csomagolunk, és vért izzadunk, hogy megtaláljuk az öt tökéletes ajándékot – mert egy, az ugye már hogy nézne ki a fa alatt. Kettő már talán, de akkor hova tegyük a nagyszülők és barátok csomagjait? Hát persze hogy a fa alá, ahol eddigre csinos kis kupac gyűlik össze.
Miért ragaszkodunk a nagybevásárláshoz?
Az ajándékhegy azonban csak addig melengeti az ember szívét, amíg jól megnézi és lefotózza. Mert hiába örül a gyerek, hiába olyan izgatott a sok csomag láttán, a hatodikat már nem azzal az örömmel bontja ki, sőt egy idő után unalmassá is válhat az egész procedúra. Maga a játék pedig öt kerek percig érdekes, aztán a tárolóban végzi az ágy alatt. Tényleg ez kell nekünk idén karácsonykor? Valóban ezt igényli a gyerek? Vagy csak úgy érezzük szülőként, hogy ez a szokás, és nem mutatjuk ki megfelelően a szeretetünket, ha nem vásárolunk? Vagy a többi szülővel, esetleg a nagyszülőkkel versenyzünk?
Mit jelent a minőségi játék fogalma?
Szögezzük le: játékot ajándékozni jó. A gyerekek a játékon keresztül tanulják meg értelmezni a körülöttük lévő világot, közben fejlődnek a kognitív, érzelmi, társadalmi és fizikai képességeik is. A játékalapú tanulás kifejezetten eredményes. Ez tény. A kérdés inkább a mennyiségen van.
Az ohiói Toledo Egyetemen végzett vizsgálat eredménye szerint egy nagy halomnyi játék nem segíti elő a gyerek fejlődését, sőt, inkább hátráltatja azt. Az is kiderült, hogy a kevesebb több szemlélet abszolút igaz a gyereket körülvevő tárgyak tekintetében. A vizsgálat során 36 kisgyereket figyeltek meg, akiket két csoportra osztottak: az egyik csapat fejenként négy játékot kapott, a másik tizenhatot. Az utóbbi csoportba tartozó gyerekek kevesebb időt töltöttek az egyes játékokkal, sokkal gyakrabban váltottak egyikről a másikra. Figyelmük nem tudott fókuszálni, állandóan elterelődött. A négy játékkal játszó gyerekek viszont kétszer annyi időt töltöttek egy-egy eszközzel, kreatívabbnak bizonyultak, és összepontosításukat sem zavarta meg semmi.
Nem lesz boldog felnőtt az, aki mindent IS megkap
Ez azonban még nem elég meggyőző ahhoz, hogy féken tartsuk magunkat az akciós játékoknál, vagy eltűnjön a gyomrunkból az a rossz érzés, hogy az idei karanténkarácsony jóval szerényebb lesz a szokásosnál. A most következő kutatási eredmény azonban végképp megoldja a lelkiismereti problémánkat.
A Missouri Egyetemen végzett vizsgálat eredménye szerint a nagy mennyiségű, drága játékra számító gyerekek negatív szociális és érzelmi következményeket szenvednek el, amik ráadásul túlmutathatnak a gyerekkorukon. Felnőttként hajlamosabbak a szerencsejátékra, a kényszeres vásárlásra, a hiteltúllépésekre, az adóssághalmozásokra. Kielégítetlen éhségük gyakran sodorja őket függőségekbe. Tehát hiába „kaptak meg mindent” gyerekkorukban, ettől nemhogy boldogabbá váltak volna, de még több veszélyes viselkedésmintával kell megbirkózniuk.
Az óvodások is elvannak játék nélkül
Annak érdekében, hogy megfigyelhessék a gyerekek viselkedését játékoktól mentes környezetben, német kutatók létrehozták a Der Spielzugfreie Kindergarten programot, aminek keretében bizonyos óvodákból kihordták a játékokat. Az óvónők hagyták a maguk szándékai szerint játszani a gyerekeket. Mivel nem irányították őket, az óvodások kénytelenek voltak új módszereket kitalálni saját szórakoztatásukra. Talán nem meglepő eredmény, hogy a gyerekek sokkal kreatívabbak és találékonyabbak lettek és jóval többet játszottak társaikkal: előadásokat szerveztek, úgy tettek, mintha cirkuszban ülnének, vagy vonatoznának, és nagyszerűen érezték magukat a maguk kitalálta játékokkal. Koncentrációs képességük jelentősen javult a rajzolás és a festés terén, ráadásul nem pazarolták a papírt, mint korábban.
A kevesebb játékkal ellátott játszószobák elősegítették a kreativitást, a szociális készségek fejlődését (kevesebbet vitatkoztak egymással, gördülékenyebben alkottak csapatokat és működtek együtt), a figyelem fokozását, és megtanította a gyerekeket az adott játék értékelésére. Több idejük maradt olvasásra, írásra, kreatív vagy művészi tevékenységre, a szabadban töltött játékra, ráadásul kitartóbbnak is bizonyultak. Az eredményeket két neves kutató, Claire Lerner gyermekkori fejlődéssel foglalkozó kutató és a hasonló témakörben kutató egyetemi professzor, Michael Malone is megerősítette. Érdemes hát átgondolni, hogy nincs-e több értelme egyetlen játéknak a fa alatt egy egész áruház helyett...
Amikor csak szabadidőt szeretnél vásárolni magadnak
Ugyanakkor szót kell ejtenünk még az ajándékvásárlás egyik olyan szempontjáról, amit nagyon nem szeretünk bevallani magunknak. Igen, elüzletiesedett a karácsony, igen, nehéz ellenállni, de sok szülő emellett azért pakol a fa alá játékokat, mert arra az időre is letudta a gyerekkel való terheket. A játéktól, mint egyfajta varázsdoboztól azt várjuk – s persze ugyanezt tesszük a tabletekkel és más képernyőkkel –, hogy órákig lekösse a csemetét, aki végre csendben, egyedül, a szülő nyaggatása nélkül eljátszik. Ezek a nyugodt órák pedig kincset érnek.
Ám a kutatásokból az derül ki, hogy a szülői jelenlét, a közös játék magasan kenterbe ver bármilyen kütyüt vagy ajándékot – legalábbis a gyerek fejlődése és jóléte szempontjából. A játékiparnak persze az az érdeke, hogy a gyerekszoba zsúfolásig tele legyen mindenféle kacattal, de ez csak és kizárólag nekik hasznos. A gyerekeknek – karácsonykor és egyébként is – figyelemre, minőségi időre, élményekre, pozitív kapcsolatokra, családi történetekre van szükségük, tapasztalatokra, amelyek emlékei sokkal tovább elkísérik őket, mint a sokadik karácsonyi ajándéké, amire jövőre már nem is emlékeznek.
