Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mindjárt itt a karácsony, amikor – vitatható, hogy jól vagy rosszul van-e így – sokat bíbelődünk az ajándékozással. De egyáltalán, miért adunk ajándékot? És milyen a jó ajándék? És megéri ennyit törni a fejünket, hogy kinek mit ajándékozzunk?
Elöljáróban annyit, hogy nagy híve vagyok az ajándékoknak, és tudom, hogy ezzel nincs mindenki így. A magam részéről bármilyen ajándéknak nagyon örülök, és az is kellemes elfoglaltságom, hogy azon törjem a fejem, kinek mit adjak. De van az ajándékokról tudományosabb állítás is, azon a nem elhanyagolható szemponton kívül, hogy én szeretem őket, bármilyen irányból is nézzük?
Alain Samson viselkedés-közgazdász a Psychology Todayen összegyűjtött néhány olyan kutatást, amelyek más megvilágításba helyezik az ajándékozási szokásainkat. Abban is segít, hogy jobban dönthessünk.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
#1 Taktikai ajándék – ebben különböznek a nők és a férfiak
Ez ugye azt jelenti, hogy nem maga az ajándékozás a cél, hanem ez egy eszköz valami más, nagyobb ívű elgondolás érdekében. Nem kell itt gaz manipulátorokra meg machiavellizmusra gondolni, egyszerű evolúciós magyarázatot is tudunk erre adni: az ajándék (értéke) kifejezheti a jól eleresztettségünket, vagyis hogy jó parti vagyunk, lehet az udvarlás egy eszköze, illetve igyekezhetünk vele jó benyomást kelteni.
Egy kutatásban azt találták, hogy a férfiak gyakrabban élnek a taktikai ajándékozással, mint a nők. Ugyanakkor, és az eredményességét mégsem rontva, a nők átlátnak a szitán, tisztában vannak azzal, hogy a férfiak gyakran vetnek be taktikai ajándékot. Ezzel szemben a férfiak mindenkiről, tehát a nőkről is azt feltételezik, hogy ugyanolyan szándékok vezérlik őket az ajándékozáskor, vagyis egy nagy cél érdekében adnak ajándékot, nem pedig csak úgy. (Itt statisztikáról van szó! Nem minden nőre és férfira igaz ez, rengeteg kivétel van.)
#2 Nem fogadhatom el
A „nem fogadhatom el” mondat gyakran akkor hangzik el, ha az ajándékozás fogalmához hozzákapcsolódik a viszonzás gondolata, vagyis az, hogy hasonló volumenű dologgal illik viszonozni a kapott ajándékot. Hivatalos kapcsolatokban ezért is tiltott az ajándék elfogadása.
Cross-kulturális (összehasonlító) kutatások azt mutatják, hogy ezen a téren jelentős különbség van a keleti kultúrák és például az amerikaiak között. Keleten az emberek erősebben egy közösség szövetében látják magukat, énjüket a másokkal való relációban értelmezik, szemben a nyugati individualizmussal. Így a keleti kultúrákban jellemzőbb, hogy egy távolabbi kapcsolatuk által kínált ajándékot visszautasítanak, mert nem akarnak adósa maradni a másiknak, nem szeretnének lekötelezettek lenni. Ezzel szemben Amerikában ez kevésbé szempont, ott inkább az ajándék kívánatossága alapján döntenek az elfogadásról.
#3 Értékvesztés – a közgazdasági szempont
1993-ban Joel Waldfogel közgazdász azt vizsgálta, hogy hatékonynak tekinthető-e a karácsony. Akkor lenne az, ha az ajándék beszerzése és elkészítése ugyanannyiba kerülne, mint amennyi értéket jelent annak, aki kapja. Sajnos ez nem így van, ahogy azt sejthetjük. Azt találta, hogy az ajándékok átlagosan értékük harmadát elveszítik a fa alatt – vagyis az ajándékozottak szemében csupán kétharmad annyit érnek, mint amennyibe az ajándékozónak kerültek. Ezt a karácsony holtteherveszteségének nevezte. Ebből az következne, hogy mindenki jobban járna, ha az ajándék árát készpénzben kapná meg az ajándékozott – mint ahogy ezt rengeteg nagyszülő látja jó megoldásnak cseperedő unokái számára. Ugyanakkor más közgazdászok felhívták a figyelmet az ajándékok nehezen pénzre fordítható érzelmi értékére.
#4 Pont erre vágytam!
Az ajándékokra pont nem igaz az a mondás, hogy azt add, amit kapni szeretnél. (Egyébként meglepően sok esetben nem igaz ez a bölcsesség, így megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán bölcsességről van-e itt szó.) Az ajándékozók is tudják, hogy jól át kell gondolni, kinek mit adunk: a személyre szabott ajándéknak jobban örül mindenki. Amikor adjuk az ajándékot, azt hisszük, hogy ha valakinek jól átgondolt ajándékot veszünk, akkor mindegy is, mondjuk egy esküvőnél, hogy megadott listából választunk-e, vagy a saját kreativitásunkra bízzuk magunkat. Nos, egy vizsgálat azt mutatja, hogy ez nem így van: az emberek bizony jobban örülnek azoknak az ajándékoknak, amiket ők előzetesen felsoroltak, hogy kapni szeretnének. Jó, jó a meglepetés, de még jobb, ha éppen azzal lepnek meg, amire vágyunk.
#5 És a csomagolás?
Hát az sokat dob az ajándékon. Kár, mert minden alkalommal, amikor összegyűlik két köbméter csomagolópapír december 25-ére, arra gondolok, hogy gyerekkoromban nem voltak becsomagolva az ajándékok, mi is leszokhatnánk róla. De azt mutatják a vizsgálatok, hogy a csomagolás sokat dob az ajándék szerethetőségén és a felette érzett örömön.
És hogy milyen legyen a csomagolás? Szép-e vagy csúnya? Itt nem az evidensnek tűnő válasz jött be: az emberek jobban örülnek annak az ajándéknak, amit kicsit slendriánul csomagolt formában kapnak, mint a szépen csomagoltnak. A kutatók azzal magyarázták ezt, hogy a csúnya csomagolás lejjebb viszi az elvárásokat, és ezek után nagyobb öröm és meglepetés egy szuper ajándék. Szerintem ennél a magyarázatnál megint nem vették figyelembe a korábban is elfelejtett érzelmi értéket. Arra gondolok, hogy jobban esik, ha látjuk, hogy szerettünk, barátunk a saját kezével igyekezett becsomagolni az ajándékot, és gyakorlatlan ujjai között kicsit csúnyább lett, mintha a boltban valaki profi csomagolta volna be. A csúnyább csomag talán személyességet és törődést, az ajándékunkba fektetett időt jelképezi, aminek igenis van érzelmi értéke.
Ha tehát nagy vonalakban gondolkozunk a karácsonyi ajándékokról, irányelvként szem előtt tarthatjuk, hogy valami olyan legyen, amire az ajándékozott kifejezte, hogy vágyik, ne izguljunk a kicsit csúnyább csomagoláson, és azon sem feltétlenül, hogy mennyibe kerül, az érzelmi értéke nehezen lehetne ugyanis mérhető.
