INTIM

Véletlen volt, beleszaladtam a késbe, nem az ő hibája

2011. március 11., péntek 18:43

A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi. Nem hallunk róluk, mert nincsenek beszédes statisztikák. Feljelentést a nő ellen nem tesznek, segítséget nem kérnek. Nyomok sokszor csak lélekben vannak. Marad a bűntudat és a szégyenérzet. És hogy miért nem üt vissza a férfi?

"Az ismerősöm felesége igen indulatos és agresszív ember. Ez a jelleme a válás során még szélsőségesebbé vált. A nő a gyerekek előtt terrorizálja és üti az apjukat, aki soha sem ütött vissza, ezért most sem fog. A gyerekek rettegnek, és (lehetőség szerint) kerülik az anyjukat. Sajnos egy hatóság sincs, aki segítő szándékot mutatna."

"Az apát is nagyon sajnálom, mert kilátástalan a helyzete, hiszen csak az elköltözés lehetne egyedüli megoldás, de akkor elszakítaná a testvéreket egymástól. Ugyanis a nagyobbik már elmúlt 14 éves, és ő kijelentette, hogy az apjával megy, ha úgy adódik. A kicsi viszont még 8 éves, és az anyja fegyverként és a zsarolás eszközeként használja. A gyerekek előtt a feleség és annak szülei is fenyegetik az apát, és már gyilkossági szándék is elhangzott a szájukból. Mit tehet ebben a helyzetben egy gyerekeiért aggódó apa, barát vagy ismerős? Nincs gyermekvédelem?" -  kérdezi olvasónk levelében, aki szerint a társadalom, a közvélemény és a hatóságok álságos módon a nőt helyezik áldozati szerepbe, ha a családon belüli erőszak kérdése felmerül. Mert bár a nők elleni erőszak valós jelenség, olvasónk szerint sokan ennek álcája mögé bújnak.

Ez a levél egy korábbi cikkünkre adott reakció volt. Arra kerestük a választ, hogy van-e tipikus áldozatszerep, létezik-e férfi előjog, és miért nem lép ki a nő egy olyan kapcsolatból, amelyben nem egyszer porig alázták.

A Díványon kötelességünknek érezzük, hogy az utóbbi kérdést a másik nemre is kiterjesszük, és ne tegyünk úgy, mintha a férfiak elleni erőszak nem lenne hasonlóan komoly és valós probléma. A családon belüli erőszak tabu helyzete: amikor a férfi az áldozat.

Ha egy férfit bántanak, azt a szomszédtól vagy orvostól tudjuk meg

Mert tabu a férfinak, és tabu a társadalom számára. Ma már konzervatív társadalmi téveszmének számít a családon belüli erőszakban kizárólag a nőt megnevezni áldozatként. Hiszen, bár több nő, mint férfi hal meg a partnerkapcsolatokon belül elkövetett gyilkosságok áldozataként, a családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi (függetlenül az elkövető nemétől - a szerk. ) - olvasható Tamási Erzsébet a Férfiak sérelmére elkövetett családon belüli erőszak című tanulmányában.

Olyannyira tabu, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az ilyen témájú kutatások egyszerűen nem akartak tudomást venni a férfi áldozatokról, s az utóbbi évek csekély számú, sokszor bizonytalan, olykor ellentmondó statisztikái még ma is azt mutatják, a férfi erről nem beszél, nem kér segítséget. Tamási Erszébet kriminológus, férfikutató felméréséből kiderül, hogy amíg a nők a könnyű testi sértések esetében is megteszik a feljelentéseket, addig a férfiak nem élnek ezzel. A férfiakkal történt erőszakos bűncselekményeket általában a szomszéd vagy az orvos jelenti a hatóságoknak.

Nem panaszkodik, mert fél

Az 1997 és 2002 közötti rendőrségi és ügyészségi adatok szerint a férfi áldozatok aránya 61 százalék, a fiúgyerekek pedig kétszer gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává, mint a lányok. Itt felmerül a kérdés, hogy ilyen arányszámok mellett miért nem foglalkozik a média és általában a társadalom a férfiak áldozati szerepével, és miért hallani alig a nők férfiak elleni agressziójáról? Tamási szerint a kérdés addig nyitva marad, amíg a férfiak nem igénylik, hogy áldozatként foglalkozzanak velük (nem tesznek feljelentést, nem kérnek segítséget), és addig, amíg a nők a jobb érdekérvényesítők, a női fél lesz az, aki továbbra is "hallatszik a tudományban".

A férfi tehát nem panaszkodik, talán azért, mert fél. Fél kiszolgáltatottnak lenni és sérülékenynek mutatkozni. A férfi létbe pedig egyszerűen nem fér bele a félelem és gyengeség. Ezért van aztán az is, hogy a vizsgálatokban nem találják a férfiak igényét, a férfiak történetét. Részben pontos és átfogó közvéleménykutatások híján, és részben azért, mert a napi hírekből véletlenül vagy szándékosan kimaradnak, így mintha a társadalom nem tudna mit kezdeni az ilyen esetekkel, mert a nőket kizárólag áldozati szerepben képes elképzelni és minősíteni.

Már készül egy felmérés a férfiak elleni erőszakról

Az MTA Szociológiai KutatóIntézete 2009-ben egy 7 európai országra, köztük hazánkra is kiterjedő kutatásba kezdett a többek között férfiak ellen irányuló családon belüli erőszak témájában. A fő célja a családon belüli, intim partnerek közötti fizikai, szexuális és érzelmi erőszak előfordulási arányainak mérése, az agresszivitás testi-lelki előzményeinek és hatásainak feltárása. Ilyen vizsgálat európai összehasonlító szinten még nem volt eddig. 2012-re az ígéret szerint elkészül.

Konyhában, főzés közben, konyhakéssel

Az utóbbi években készült statisztikák kezdtek el foglalkozni velük, s bár jóval óvatosabban kezelik a kérdést, egyértelműen kimutatható az adatokból, hogy a nők által a férfiak sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmény igenis létezik. Az elkövetők, ezek alapján, a leggyakrabban a 40-50 év közötti nők. A "balesetek" általában konyhakéssel, vízzel vagy levessel való forrázással történnek.

"A bűncselekmények általában a közös lakásban történnek, döntően a konyhában, általában este, főzés közben. Az elkövetés eszköze pedig leggyakrabban a kézügyükben lévő 15-25 cm közötti konyhakés. [...] A kiérkező rendőröknek a nők tagadják a cselekedetet magát, azt mondják, hogy beleszaladt a férfi a késbe, véletlen volt, nem vette észre, azaz tagadják a bűnösségüket. Ugyanakkor az áldozatok, a férfiak bűnösnek érzik magukat, és úgy gondolják, hogy megérdemelték, amit kaptak, igenis jogos volt, és kérik a nő bocsánatát, aki meg is bocsát."

Tagadják, talán azért, mert azt gondolják, hogy a nővel szemben senki nem védi meg őket. Mert bántalmazás esetén a rendőrség a nőnek hisz, és a férfit tartóztatják le. Mert úgy érzik, nincs hely, ahonnan egy férfi segítséget kérhetne. És mert félnek, hogy a társadalom férfiatlannak tartja és elítéli őket. Ezért inkább tűrnek.

KSH : Nők és férfiak Magyarországon c. 2008-as tanulmánya

A családon belüli erőszakos bűncselekményt elkövetők száma és nemek szerinti megoszlása című táblázatából kiderül, hogy 2008-ban 1691 esetből személy elleni bűncselekményekben 249 esetben a , míg 1614 esetben a férfi volt az elkövető. Ezen adatok szerint 86,3 %-ban a férfiak az elkövetők emberölés, kényszerítés, szándékos testi sértés és személyes szabadság korlátozása bűntettében. Verbális és pszichológiai agresszióról semmilyen adat nincs.
Az azonban érdekes, ha vannak is adatok, hogy milyen arányban lesznek férfiak nők erőszakának áldozatai, azok kizárólag a fizikai bántalmazásról, súlyos testi sértésekről, gyilkosságokról szólnak, és csak ritkább esetben könnyű testi sértésről, és szinte soha nem a verbális vagy pszichológiai agresszióról.

Miért nem üt vissza a férfi?

(A cikk írása után elhunyt - a szerk.) Ranschburg Jenő A meghitt erőszak című könyvében következetesen próbálja megnyírbálni a közvéleményben sarkosan élő 'nem agreszív' nő és 'agresszióra termett' férfi mítoszát. Azt írja, hogy a családon belüli erőszak tanult viselkedés: akit gyerekkorában a szülei bántalmaztak, nagy az esély arra, hogy felnőtt korában az átlagosnál jóval gyakrabban bántalmazza saját gyermekeit és élettársát.

A pszichológus szerint, bár az erőszaknak nincs neme, legalább 10-12 olyan külföldi statisztikai táblázatot mutat be, amely az erőszakosságot az elkövető nemére hegyezi ki. A kutatások többségében arról szólnak, hogy a nők követnek el több és súlyosabb erőszakot. Ranschburg ezek részletes kifejtésével illusztrálja, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a nő biológiai felépítése kevésbé lenne agresszív, mint a férfié.

Majd odáig megy, hogy valójában nem is az elkövető neme, hanem az áldozaté a fontos: egy férfi áldozattal a férfi és a nő is hajlamosabb durvábban és agresszívabban bánni, mint egy nővel. Ennek oka is a szocializációban keresendő. A fiú gyereket úgy nevelik, hogy a fiú (férfi) üthető, de a kislány (nő) soha. A lánygyereknek tiltják a verekedést, de egy őt sértő fiút (férfinak), ha kell, megüthet. A lányok tehát azt tanulják, hogy a fiú (férfi) fizikai bántalmazásában nincs kockázat, mert tudják, a fiú úgysem fog visszaütni. Felnőttkorban aztán kiderül, hogy ez a szocializációs gátlás megmarad-e a férfiban vagy sem, azaz tűr vagy visszaüt. (Vizsgálatok igazolják, hogy a nők gyakrabban bántalmazzák fizikailag fiúgyermeküket, mint lányukat.)

A nők azonban a legtöbbször (Ranschburg szerint) a fizikai agresszió helyett kerülőutat választanak. De akkor sem azért fél megütni a férfit, mert gyávább, hanem azért, mert a férfitól eltérő alkati adottságai arra készteti, hogy agresszív indulatait kerülőúton vezesse le. Innentől lesz aztán jelentősége a pszichikai, verbális agressziónak.

Így büntetnek a nemek

Férfiak ellen gyakrabban használnak kést, ütik vagy dobják meg őket tárgyakkal, és rúgásnak, harapásnak is többször áldozataik, mint a nők. A nőket többször verik meg partnereik, többször lökdösik, többször húzzák a hajukat, és fojtogatják őket, mint a férfiakat.

...és amiről nincsenek statisztikák

A verbális agresszióról, a férfi elleni pszichológiai hadviselésről azonban nincsenek pontos, összegyűjtött adatok. Talán azért sem, mert az ilyen típusú erőszaknak nincs nyoma a testen, bizonyítani is majdnem lehetetlen. Nem tudni, hány férfit és hogyan érint, ha párja mások előtt szidalmazza, fenyegeti vagy megfélemlíti. Nem tudni, hogyan éli meg a férfi, ha a nő felügyeli a programjait, megakadályozza, hogy találkozzon barátaival, rokonaival.

  • Nem tudni, az ilyen esetekben hány nő fenyegetőzött öngyilkossággal és a gyermek bántalmazásával, ha a férfi el akarta hagyni. Milyen gyakori az, amikor a nő egyetlen jól betalált mondattal provokálja ki a verést a mondattal, mint az 'olyan gyáva vagy, hogy még ütni sem bírsz'. Ahogy azt sem tudni, hány esetben fordult elő, hogy a nő tetszáldozatként viselkedve segítségért kiált, sérülést okoz magának vagy gyermekének, hogy felhívja magára a figyelmet. Amikor a gyerekeket a férfi ellen használja fel, amikor előttük becsmérli apjukat, miközben a gyerekeket elhanyagolja és velük fenyegetőzik.
  • A női pszichikai erőszakot tárgyaló írásokból kiderül, hogy egy nő válogatott módszerekkel képes a férfiban mindenért bűntudatot és szégyenérzetet kelteni. Majd ez a szégyenérzet testi tünetekben is megnyilvánul: rendszeres gyomorfájás, alkalmi pánikroham, állandó halálfélelem, végül öngyilkossági gondolatok. A férfi mégis marad. A gyerekek és talán a nőért érzett felelősség miatt. Pedig az esetek többségében az ilyen típusú erőszakot a kapcsolatból való kilépés szándéka motiválja. A kérdés az, el lehet-e valakivel hitetni, hogy ezek a felesleges játszmák elkerülhetők.

Távoltartás

  • A hazai büntető jogrendbe bevezett távoltartásról szóló törvénymódosítás 2006. júl.1-jén lépett életbe.
  • - A bántalmazóval szemben távoltartási kényszereljárást lehet alkalmazni, ha tette bűncselekménynek minősül és szabadságvesztéssel büntethető.
  • - A távoltartást csak bíróság rendelheti el, amelyet köteles soron kívüli eljárás keretében lefolytatni.
  • - A távoltartást a bíróság minimálisan 10, maximálisan 30 napig terjedő időtartamra állapíthatja meg.
  • - A bántalmazó köteles elhagyni a bántalmazott(akk)al közösen használt lakást, és oda, a törvényben meghatározott ideig nem térhet vissza. A bántalmazó köteles távol tartania magát a bántalmazott személy(ek)től, illetve a törvényben rögzített, bántalmazott által rendszeresen látogatott helyszínektől. (Lakó- és munkahelytől, oktatási-nevelési, vallási, egészségügyi intézmények, stb.)
  • - Ez idő alatt semmilyen formában nem veheti fel a kapcsolatot  az áldozattal: sem személyesen, sem más kommunikációs eszköz segítségével: levél, telefon, e-mail, sms, stb.
      • Ha a törvényi előírásokat a bántalmazó szándékosan megszegi, rendbírsággal sújtható vagy előzetes letartóztatásba helyezhető.
A családon belüli erőszak témájában általánosításoknak, előítéleteknek és sztereotipizálásnak nincs helye. A közhely itt különös módon él: segítséget kérni nem szégyen. A rendőrség honlapján megyékre bontva megtalálható, hova fordulhatnak az áldozatok szociális és jogi segítségért, és a civil segítő szervezetek elérhetőségei is megtalálhatók.

A következő cikkünkben egy férfi olvasónk személyes történetét mutatjuk be, akinek a témában még a napokban is tart egy hónapok óta folyó bírósági pere.  

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.11 19:06:03Shellagh

    Végre erről is van szó, most örülök :)

  • 2011.03.11 19:09:58különvélemény

    "Verbális és pszichológiai agresszióról semmilyen adat nincs."

    Pedig ebben a nők világbajnokok.

  • 2011.03.11 19:29:59bloggerman77

    Hát igen, a nők olyannyira nem áldozattípusok, hogy vizsgálatok kimutatták,, hogy összezárva - kollégium, börtön - sokkal durvább erőszakos cselekményeket követnek el, mint a férfiak.

    Ez a vizsgálat is azt mondta, mint amit Ranschburg is írt: a nőkbe egyszerűen nem nevelik bele, hogy leálljon az erőszak közben, így pl. nők képesek szó szerint széttépni a másikat, nem állnak le pár ütés után.

    (Olaszliszkán is nők voltak a gyilkosok...)

  • 2011.03.11 19:51:52sourcerror

    HOW CAN SHE SLAP!
    [link]

  • 2011.03.11 20:15:56waszabi

    Igen, a férfiak viselkedésében ez tetten érhető. Tűrnek, amig el nem pattan a húr, aztán amikor megelégelik, lelépnek - a többség. Utána meg hallgathatod a sok megnemértett, elhagyott nő panaszkodását, hogy milyen gonoszak a férfiak. Tanulságos cikk.

  • 2011.03.11 20:48:04Spiritmonger

    a verbális és pszichés agressziót el kell tudni viselnie mindenkinek, ez már a 21-ik század, aki erre nem képes, az alkalmatlan az életre magára

    gyereket soha, nőt alapvetően nem ütök meg, férfiakat se nagyon, mert szerintem undorító, hogy visszaéljek a fizikai-technikai-küzdelmi mentális fölényemmel
    ugyanakkor önvédelem, vagy jogos védelem során soha nem érdekelt, hogy az agresszor milyen nemű, ott nincs mérlegelés, aki engem vagy a szeretteimet fizikailag támadja, az örüljön, hogy nem verem nyomorékká, és tört végtagokkal és fogakkal megússza, és akkor az sem számít, hogy öreg, nő, gyerek, marslakó, stb

    ha a nő agresszív, ott kell hagyni a picsába, és nem lesz probléma többet

  • 2011.03.11 20:57:22antiszociális exlúzer

    bloggerman77

    Igen, a nők agresszívak, kegyetlenek tudnak lenni, de azért ne feledkezzünk meg az arányokról.

    waszabi

    Pontosan ugyanezt csinálod te is - azaz sugallod, hogy mindig a nő a hibás, még akkor is, ha nem tűnik annak.

  • 2011.03.11 20:59:02mükkemakk

    A munkahelyemen a kolleganőim abban versenyeznek ki, hogy szekálja az "urát". Azok meg tűrnek....

    A nők nagy túlélők, lemakarenkózva is.

  • 2011.03.11 21:20:25te-h-én

    Végre nyilvánosan téma a női agresszió!!
    Tanúja voltam, hogy a verbális és pszichés agresszióban a nő milyen "hatásos"(szörnyű depresszió)
    Egy este, öt késszúrással megölte a férjét,de a bíróság felmentette.

  • 2011.03.11 21:24:05armelle

    És melyik az a pont, amikor a nők elkezdik gyilkolni a családjukat, és miért? Nekem is volt nagyon agresszív (30 alatti) kolléganőm, akinek a férjéről sokat pusmogtunk, és aki egy sérelem okán éppen engem kezdett el gyilkolni: tényleg képtelen volt leállni. De ha igaz, hogy az elkövető nők nagy része 40-50 év között van, akkor... Aki nálunk a családban agresszív (férfi nővel, többnyire tárgyakat hajigál, vasvillát is akár), annak nem a nevelésével volt baj, és szexuálisan erősen frusztrált. Minél idősebb lesz, annál kétségbeesettebben. Gondolom, a frusztráció a nőknél is erős motiváció lehet. Sőt magyarázhatja azt is, hogy a férfi miért fogadja el, hogy ő a bűnös.

  • 2011.03.11 21:45:13Catoo

    Nem igazán értem, miért tárgyalják úgy a témát, mint amit most fedeztek fel???

    '90es évek környékén jelent meg egy könyv. Szerzőjét nem tudom, de a címe sokat mondó:
    A Nők elsárkányosodása

    Vajon a férfiak, miért hivják már évszázadok óta a Nőket házisárkánynak.
    Nem hiszem, hogy alaptalanul jött ez az elnevezés.

    Sok Nő, a házasság vagy hosszú kapcsolat alatt teljesen megváltozik és uralkodó, parancsoló szerepre tör. Kifordul önmagából és egy házi smasszer lesz belőle.

    Ezeken nagyon érdemes elgondolkodni!

  • 2011.03.11 21:46:27Catoo

    v

  • 2011.03.11 21:53:04Catoo

    Még valami:
    A női viselkedésre általában ráfogják, azért csinálja, azért olyan amilyen, mert
    - most menstruál
    - most van a klimax időszakában van.

    A kérdés már csak az, valóban ráfogható ezekre a biológiai életciklusokra mindaz, amit eközben a nő elkövet?

  • 2011.03.11 22:43:15Bambano

    Spiritmonger: hülye vagy, mint a seggem. És ezt a hozzászólásod első paragrafusa értelmében el kell tűrnöd!

  • 2011.03.11 23:12:14Nat_

    "A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi"

    WTF???

  • 2011.03.11 23:19:38Advanced Flight

    A cikk és TE "tanulmánya" iskolapéldája a csúsztatásnak, mellébeszélésnek és tudománytalanságnak.
    Nézzük a konkrétumokat.
    "Az 1997 és 2002 közötti rendőrségi és ügyészségi adatok szerint a férfi áldozatok aránya 61 százalék, a fiúgyerekek pedig kétszer gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává, mint a lányok."

    Csak éppen az nincs odaírva, hogy ez egy általános statisztika, vagyis a 61 % nem a családon belüli erőszak, hanem általában a bűncselekmények viszonylatában értendő. Magyarul, a bcs-k áldozatai inkább férfiak. Na de az elkövetői is, b*ssza meg!

    Fenti csúsztatást egyértelműen leleplezi az alábbi, szintén a cikkben szereplő adat:
    "A családon belüli erőszakos bűncselekményt elkövetők száma és nemek szerinti megoszlása című táblázatából kiderül, hogy 2008-ban 1691 esetből személy elleni bűncselekményekben 249 esetben a nő, míg 1614 esetben a férfi volt az elkövető. Ezen adatok szerint 86,3 %-ban a férfiak az elkövetők emberölés, kényszerítés, szándékos testi sértés és személyes szabadság korlátozása bűntettében. Verbális és pszichológiai agresszióról semmilyen adat nincs."

    Tehát igenis a családi belüli erőszak elkövetői elsősorban a férfiak.
    A verbális agresszió pedig nem bűncselekmény, hahó! Ja, és mivel adat sincs róla a cikk szerint, ezért marha tudományos a nők nyakába varrni...Előbb talán csináljanak róla megbízható felmérést. Még a végén kiderülne, hogy verbális és pszichikai agresszió terén is a pasik vezetnek?

    Ranschburgról pedig csak azért nem írom le a véleményem, mert most halt meg és ugyebár de mortuis nil nisi bonum.

  • 2011.03.11 23:55:44Bambano

    Advanced Flight: látom, nem sikerült megértened a cikk lényegét. A cikk arról szól, hogy gyakorlatilag minden eddig felmérés hamis a családon belüli erőszakkal kapcsolatban.

    Lásd a "Verbális és pszichológiai agresszióról semmilyen adat nincs." mondatot.

    Ha már statisztikákkal dobálózol, összehasonlítani csak azonos alapon készült statisztikákat lehet. SEMMIT nem mond egy 2008-as egy évi adat arról, hogy a másik statisztikában szereplő 1997-2002 6 évnyi időszakban mi is történt. Legfeljebb csak annyit, hogy mindkét adatsor rossz, és mivel ezen közlendő domborítása volt a cikk célja, ezért ez az alátámasztás helyes.

  • 2011.03.12 00:09:40kilgore trout

    Az Index ezo-pszi női rovata már megint a szokott alapossággal járja körbe a témáját. Az idézett kutató pár éve már kavart egy botrányt azzal a kijelentésével, hogy a családon belüli erőszak áldozatai többnyire férfiak. A kutatás, amire hivatkozik ugyanis nem reprezentatív, mivel az ilyen esetek többsége látenciában marad. Vagyis fogalmunk sincs arról, hány ilyen eset van, és hogy az áldozatok többsége férfi-e vagy nő, gyerek-e vagy idős ember.[link]

  • 2011.03.12 00:27:20Intizar

    Én azért kíváncsi volnék, hogy az említett 61 százalék áldozat esetében mekkora százalék az, ahol nő a tettes? És nem mondjuk apuka a fiát, fia az apukát, fivér a fivért, esetleg akárki a roggyant nagypapát kalapálja el. Mert ez azért nem mindegy. És még a szűk családi körben maradtam.

  • 2011.03.12 00:28:45Intizar

    És bocsánat, de akármilyen csúnyákat mond egy nő, szerintem akkor sem szabad megütni (férfit sem). Tessék otthagyni, bmeg.

  • 2011.03.12 01:16:58Johnny Tinenbalm

    jó cikk, végre erről is esik szó.

  • 2011.03.12 01:18:12WinG

    "A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi."

    Én férfi vagyok, de ez kurvára nem igaz, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyet le tudtok írni.

  • 2011.03.12 05:33:43Tepi

    Örülök ennek a cikknek. Én 2004-ben váltam el, ezek miatt az indokok miatt. Férfiként nem tudtam elviselni a fizikai/lelki bántalmazást, amit a rossz családi háttérrel rendelkező nejem okozott. A gyomor és depi panaszokat én is produkáltam, és ő is menstruálással magyarázta a bíróságon. A bírónő azonban kemény volt: "kérem, én is menstruálok, de mégsem verem meg miatta a férjemet". Az ügyvédem már akkor is mondta, hogy a családon belüli erőszak többségét nők követik el, csak a fent emlitett okok miatt nem derül ki. A cikk minden szava igaz, átéltem.

  • 2011.03.12 05:44:21Toll

    En egy olyan csaladi legkorben nottem fel, ahol az anyam lelkileg/fizikailag terrorizalta az apamat. Apam nem lepett le, ellenben alkesz lett. Utaltam azert, mert keptelen volt felulkerekedni a helyzeten... Irtozatos emlekeim vannak azokbol az idokbol, es hat, sajnos nem modhatom el azt hogy a hatasa elmult mara.

  • 2011.03.12 06:41:49Dr. Eher

    "Pontosan ugyanezt csinálod te is - azaz sugallod, hogy mindig a nő a hibás, még akkor is, ha nem tűnik annak."

    Benne van a bibliában is. :D

  • 2011.03.12 06:45:13Dr. Eher

    Ha a női erőszakra lehet magyarázat a menstruáció, akkor a férfierőszakra is lehet az hogy mert ma még nem vertem ki a faszom? :D

  • 2011.03.12 07:03:16max val birca man

    Valójában a családi erőszak messze legtöbb áldozata férfi. De a feminista fasiszták nem engedik ezt az információt széleskörben publikálni.

  • 2011.03.12 08:18:54mickómaci

    Nőt megütni szégyen, rugdosni dicsőség . . .

    ;)

  • 2011.03.12 08:40:26Slaydo

    Egyik barátnőm volt ilyen (nem volt teljesen komplett a csaj, viszont fullos), pszichés terror és hisztizés alap, de aztán rászokott, hogy apróbb nagyobb dolgokért verekedjen és pofozkodjon. Ezt még elviseltem, mert a női csépelést nem olyan nehéz hárítani. Aztán egy nap egy kb. 25 centis rambókéssel(késgyűjtő volt lol!) próbált megvágni. Kicsavartam a kezét és kapott egy tisztességes gyomorszájast. Több agresszió nem volt az elkövetkezendő egy évben amíg együtt voltunk. A lelki terror persze ment, hogy nézzem meg a lila csuklóját, mekkora agresszív szemét állat vagyok stb, másfelől meg azt láttam rajta, hogy igazából pont ezt akarta kiprovokálni... Tanulság nincs, remélem több nőt nem kell bántanom életemben.

  • 2011.03.12 09:06:45Mrs. Jackman

    Ez a mondat komoly?:

    A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi.

  • 2011.03.12 09:14:43Advanced Flight

    Bambano: te mijafaszról beszélsz, már bocs? Pont a cikk hivatkozik ezekre a statisztikákra, nem én dobálózom velük. És azt honnan olvastad ki, hogy a cikk szerint minden statisztika hamis? Mutass már rá erre a megállapításra!

    Jó, persze, próbálod menteni a menthetőt, de hiába: ez a cikk egy bullshit.
    Tamási Erzsébet pedig azért irkál ilyeneket (ha valaki esetleg nem jött rá), mert a férfiak ezt akarják hallani. Azok a férfiak is, akik az egyetemen döntési pozícióban vannak. És így lesz a mezei falukutatóból kriminológiai szakember, egyetemi docens. Ügyes, mondaná Kohn bácsi.

  • 2011.03.12 09:18:19max val birca man

    Advanced Flight fideszes feminista bérkommentelő, szava nem ér semmit.

  • 2011.03.12 09:21:14Advanced Flight

    max val birca man: de kis majom vagy te :-)

  • 2011.03.12 09:57:59Mrs. Jackman

    Ez a cikk egyébként remekül alkalmas arra, hogy egymásnak ugrasszon mindenkit, pedig sztem nem lehet összehasonlítani a két problémát, amikor férfiak, illetve nők az elkövetők, illetve áldozatok. Nagyon más a helyzet.

    És lehet, hogy én is beállok a sorba, de sajnos nem tudom egyenértékűnek tekinteni az állandó lelki nyomást és a fizikai terrort.

    Azt se értem, hogy mi alapján indít a cikk az általam fent említett mondattal, ha nincs róla statisztika, és ez a második mondatban szerepel is.

    Az pedig egészen elszomorító, hogy egy hasonló cikknél, ha férfi elkövetőkről lenne szó, akkor már megjelent volna néhány, a nő kiprovokálja, megérdemli komment.
    Ne értsétek félre, sztem megengedhetetlen mindkettő, de azért a társadalmi megítélés szempontjából ez igen érdekes.

  • 2011.03.12 10:01:19Mrs. Jackman

    Slaydo, és miért maradtál vele?

  • 2011.03.12 11:57:08Slaydo

    Intelligens volt(lehetett értelmes témákról vele beszélgetni), csinos, jó bulikba jártunk, soha nem unatkoztam mellette, összeillettünk a szexben, ezért a drámáit egy ideig elnéztem neki.

  • 2011.03.12 11:58:42AntiChrist™

    "A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi."

    Van egy-két olyan felmérés, ami ezt támasztja alá - illetve ez az arány úgy jön ki, hogy a 18 év alatti bántalmazottak többsége fiú. Állítólag. Ezzel együtt az elkövetők többsége viszont férfi. Állítólag.

    Az a baj, hogy csak nagy, reprezentatív mintavétel esetén lenne igazán értelme ilyen vizsgálatnak - és csak akkor, ha a válaszolók őszinték lennének. És ezen a téren bizony férfiak és nők egyaránt hajlamosak kamuzni, elhallgatni a dolgokat. Mondjuk azért, mert szégyellik.

    2011.03.11 20:48:04 Spiritmonger
    "a verbális és pszichés agressziót el kell tudni viselnie mindenkinek, ez már a 21-ik század, aki erre nem képes, az alkalmatlan az életre magára"

    Hm. Szóval ha egy szülő lelkileg-verbálisan terrorizálja az ötéves gyerekét, akkor annak el kell tudni viselnie, oszt kész? Vagy egyik házastárs a másikat? Vagy egyik kolléga a másikat?

    "gyereket soha, nőt alapvetően nem ütök meg, férfiakat se nagyon"

    Mi az, hogy "férfiakat se nagyon"?
    Ugyanúgy semmi jogod nincs megütni egy férfit (mondjuk egy vadidegen szembejövőt az utcán), mint egy nőt vagy gyereket.

    2011.03.12 08:40:26 Slaydo
    "Egyik barátnőm volt ilyen ... pszichés terror és hisztizés alap ... rászokott, hogy apróbb nagyobb dolgokért verekedjen és pofozkodjon. Ezt még elviseltem, mert a női csépelést nem olyan nehéz hárítani. Aztán egy nap egy kb. 25 centis rambókéssel(késgyűjtő volt lol!) próbált megvágni. ... Több agresszió nem volt az elkövetkezendő egy évben amíg együtt voltunk."

    Ezek után még egy évig vele maradtál?
    Ez azért elég kemény, öregem :)

    Vannak durván érdekes kommentek, az az egy biztos :))

  • 2011.03.12 12:02:41AntiChrist™

    Na, ez jellemző. Mire elküldöm a hozzászólást, megjön a válasz :)

    2011.03.12 11:57:08 Slaydo
    Én ezt azért kicsit többnek nevezném, mint "drámának". Ilyen ember mellé hogy lehet lefeküdni? Úgy vágja át a torkodat álmodban, hogy már csak azt veszed észre, hogy az örök vadászmezőn vagy.

    Több, mint tíz éve vagyunk együtt a feleségemmel, de kicsit nehezen tolerálnám, ha kést rántana rám. Főleg, hogy nem adtam rá okot. Főleg, hogy van egy hatéves kislányunk is.

    Na mindegy. Te tudod :)

  • 2011.03.12 13:00:22ikri

    Most már tényleg engedélyezni kellene az azonos neműek házasságát, így a nők marhatnák, szipolyozhatnák egymást kedvükre, aztán meg válópereskedhetnének is egy jót közösen, nekünk meg nyugtunk lenne végre, s járhatnánk nyugodtan meccsre meg sörözni.

  • 2011.03.12 14:45:39zZz

    Mrs. Jackman
    És lehet, hogy én is beállok a sorba, de sajnos nem tudom egyenértékűnek tekinteni az állandó lelki nyomást és a fizikai terrort.


    Ezzel a saját értelmi képességeidet jellemezted.

  • 2011.03.12 17:21:00Mrs. Jackman

    zZz, lehet, mindenesetre nem hiszem, h az állandó hiszti meg ordibálás egy kategóriába esne az állandó veréssel.

  • 2011.03.12 17:50:10max val birca man

    A jellemző családi eset, ezt még egy feminista műsorba betelefonálva is elmondtam:
    - a nő becsmérli, sértegeti a férjét hónapokig, majd meg is üti őt, sőt veri, a férfi meg lovagiasan csak verbálisan válaszol,
    - aztán hónapok múlva a férfi nem bírja tovább, s egyszer visszaüt.

    Ilyenkor trombitaszó, harsona hallatszik, kijönnek a médiák, a feministák tüntetnek, a rendőrség vizsgálódik, s megállapítást nyer, hogy a rohadék - biztosan ittas is! - állat majdnem agyonverte az ártatlan, jóravaló feleséget.

    Kb. ez a valóság az esetek 99 %-ában, amikor nő elleni erőszak a téma.

  • 2011.03.13 06:04:53KoborMacska

    max val birca man es a tobbi fogalmatlan kommentelo:

    lathatolag kejesen elvezitek, hogy most aztan kiderult es meg is irtak, hogy az igazi agresszorok a nok... ezzel csak az a baj, hogy kurvara nem igaz.
    Termeszetesen vannak agressziv nok, en szemelyesen ismerek harmat. Agressziv ferfit viszont sokkal tobbet ismerek, nyilvan azert mert sokkal tobb van. Ennek foleg tarsadalmi es kulturalis okai vannak, de nem tul nehez a biologiai okot sem megerteni es belatni: Nagyobbak es erosebbek, bmeg! Aki annyit sem kepes felfogni, hogy a kisebbik leny jobb esellyel befogja es engedelmeskedik mint a nagyobbik, az nem lehet tul buszke az IQ-jara.

  • 2011.03.14 16:44:39Dean

    Végre egy normális cikk, kissé csodálkozok is hogy meg merték jelentetni. A feministák meg persze sopánkodnak, hogy hát ez nem is igaz. Pedig de. Csak nem egyezik a femi propagandával.

    KoborMacska: abból hogy valaki nagyobb és erősebb, még egyáltalán nem következik, hogy meg is üt téged. Ha ezt nem érted meg, fölösleges a témával foglalkoznod.
    "a kisebbik leny jobb esellyel befogja es engedelmeskedik"
    Ez a nőkre (sajnos) egyáltalán nem jellemző, nagyrészt azért, mert a legtöbb nő biztos benne hogy a pasi nem fog visszaütni (vagyis tetű módon visszaél a másik jólneveltségével).

    deansdale.blogter.hu

  • 2011.03.14 21:24:34KoborMacska

    Dean: Nagyon nem erted amit irtam, megegyszer megprobalom, es most mar azokba a trivialis reszletekbe is belemegyek amikbe nem gondoltam, hogy ep felfogo kepessegu felnott emberek kedveert szukseges lehet.

    Nem minden nagyobb uti meg a kisebbet: Igaz.
    Nem minden kisebb fel olyat mondani/tenni ami a nagyobbat varhatoan felduhiti: Igaz.
    Tobbszor ut meg nagyobb kisebbet mint forditva: Igaz.

    Most nem a populacio azon bekes hanyadarol ertekezunk akik nem itnek meg se kisebbet se nagyobbat, hanem az agressziv emberekrol beszelunk akik ettol nem riadnak vissza es megutnek masokat. Ezek tobbsegukben nagyobbak es erosebbek a megutott felnel, ezt a jozan paraszti esszel konnyen belathato korulmenyt remelhetoleg te sem vonod ketsegbe. Ahhoz megint nem fer ketseg, a ferfiak atlagosan nagyobbak es erosebbek mint a nok atlagban. Na, szerinted melyik nemu egyedek fognak legnagyobb valoszinuseggel megutni melyik nemu egyedeket?

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta