Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A fogamzási problémák, illetve a meddőség diagnózisa általában krízist jelent a kapcsolatban, hiszen sokszor teljesen felborítja a már jó előre eltervezett közös jövőképet. A nehézségek persze össze is kovácsolhatják a feleket, különösen ha végül megérkezik a baba, vagy úgy döntenek, hogy más megoldást keresnek.
Szinte mindig a nő érzi magát felelősnek
Ha a testi okokat nézzük, akkor a hazai adatok alapján a meddőség hátterében 35-40%-ban a nő, míg 35-40%-ban a férfi áll, 20%-ban pedig mindkét fél érintett a gyermekáldás elmaradásában. Az ismeretlen eredetű meddőség arányát 5-10%-ra becsülik. Azonban mint azt már előző, fogamzási problémákkal kapcsolatos cikkünkben is említettük, jellemzően a nők érzik magukat felelősnek, még akkor is, ha a férfinál mutattak ki mögöttes testi okot. Ez nem csoda, hiszen míg például a férfi terméketlenségnek nincsenek szemmel látható jelei, addig a női test minden hónapban küld egy emlékeztetőt arról, hogy még nincs útban a gyermek. Ilyenkor pedig minden alkalommal fel kell éleszteni a reményt.
A meddőség testi okai
A női meddőség testi okaiként tartják számon - többek között - a petevezetők betegségeit, az ovulációs problémákat, az endometriosist, valamint a méh anatómiai rendellenességeit. A férfiaknál a spermiumtermelés zavarait, varicocelet, spermiumtranszport zavarait, valamint az elzáródással járó állapotokat teszik felelőssé a fogamzás elmaradásáért. Emellett több kutatás is említi a külső tényezők testi hatásait is, mint például a táplálkozási és környezeti tényezőket, dohányzást és alkoholfogyasztást, valamint a krónikus betegségek fogamzásra káros hatását is. A kivizsgálás minden esetben nagyon fontos, hiszen sokszor testi kezeléssel viszonylag könnyen orvosolható a probléma. Például előfordulhat, hogy inzulin-rezisztencia áll a fogamzás elmaradásának hátterében, amelyet több helyen nem vizsgálnak, így fontos alaposan felkészülni a szükséges vizsgálatokról és felkeresni a megfelelő szakembert.
Az abortusz okozta bűntudat is közrejátszhat
Sok esetben egyik félnél sem találnak testi elváltozást, ilynekor beszélhetünk funkcionális meddőségről. Lehetetlen általánoságban meghatározni, mi vezet ennek az állapotnak a kialakulásához, hiszen a lelki okok legalább olyan változatosak, mint a testiek, és sokan képesek ugyanazzal a lelki problémával minden nehézség nélkül megfoganni, míg másoknak segítségre van szükségük. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek növelik a funkcionális meddőség kialakulásának esélyét. Funkcionális meddő férfiak esetében például kimutatták, hogy az esetek többségében másodszülött férfiaknál jelentkezik a probléma. Nőknél pedig azt találták, hogy a korai abúzus megnövelte a meddőség kialakulásának kockázatát, emellett azonban számtalan egyéb ok szerepel. Szerencsére évről évre egyre kevesebb az abortuszok száma, azonban egy ilyen – gyakran fiatalkori – döntés olyan erős és elfojtott bűntudattal járhat, amely szintén akadályozhatja a megfoganást. A gyermekkorról való rossz emlékek, teljesítménykényszer, párkapcsolati bizonytalanság és a jövőtől való szorongás csak néhány a lehetséges okok közül, azonban minden eset egyedi, hiszen mindenki máshogy küzd meg az életében elé gördülő akadályokkal.
Görcsös akarás csak ront a helyzeten
A legtöbb fogamzási problémával küzdő nő beszámol arról, hogy szinte egyáltalán nem képes más célokat kitűzni maga elé, és fél kihagyni akár egyetlen alkalmat is a közös együttlétre, amikor a naptár szerint a teste készen áll a megtermékenyülésre. A férfiak számára azonban ezek a biológiai óra szerint tervezett szexuális együttlétek nehéz kötelességgé válhatnak. Ebben a helyzetben a férfi és a nő is teljesítménykényszert érez, és a kölcsönös örömszerzés, vagyis maga az intimitás, mint a kapcsolat egyik legfontosabb támpillére szinte teljesen a háttérbe szorul. Fontos őszintén beszélni ezekről az érzésekről, és elfogadni a másik frusztrációját, hiszen a kapcsolat fenntartása is fontos cél. Sokan azért hibáztatják magukat, mert úgy érzik, nem tesznek meg mindent a gyermekáldás érdekében. A tapasztalat azonban az ellenkezőjét mutatja, hiszen általában gondolataik, vágyaik nagy része egyfolytában ekörül a téma körül mozog, ami egy idő után komoly megterhelést jelent, különösen ha nem következik be a kívánt terhesség.
A következő barátnője azonnal teherbe esett
„Tíz évig éltünk együtt Robival. Az elején óriási volt a szerelem, de mivel fiatalok voltunk, természetes, hogy rengeteget változtunk, az érzések szelídültek, meg kell mondjam, néha untam az együttlétet. A kapcsolatunk hatodik évében kezdtem kampányolni egy gyerekért. Ha igazán őszinte akarok lenni, a magánytól féltem, magamban nem voltam biztos, és az állandó munkahelyi stresszből pedig ezt a kiugrási lehetőséget láttam, bevallom, menekülési útvonal is volt számomra a gyerekvállalás. Pontosabban lett volna, mert Robi nem akart belemenni, és kb egy évig halogatta ezt a kérdést. Amikor végre döntött, nagyon boldog voltam, de a gyerek csak nem jött össze. Orvosi vizsgálatokon is voltunk, semmiféle szervi elváltozás, vagy bármiféle baj nem indokolta, hogy ne tudjak teherbe esni. A nyomasztó beszélgetésekkel, sírásokkal, számonkérésekkel teli hónapokból évek lettek, mindketten megkönnyebbültünk, amikor szakítottunk. Nagyon furcsa és fájdalmas az élet, Robi utánam összejött egy lánnyal, akinek nem kellett már évekig várni arra, hogy a pasija akarjon tőle gyereket, néhány hónap alatt eldöntötték, és a lány máris teherbe esett. Nekem is van új párom, de én még nem dolgoztam fel lelkiekben a meddő időszakomat, még egy jó darabig nem merek próbálkozni, nehogy ismét ugyanabba a folyóba lépjek” – osztotta meg velünk történetét a 34 éves Andrea.
Másnak miért sikerül?
Szinte minden fogamzási problémával küzdő nő beszámol arról a jelenségről, hogy a környezetében még azok is gond nélkül megfogannak, akik egyáltalán nem terveztek gyermeket. Amikor az élet legfontosabb fókusza a gyermekáldás, akkor ezek az események nagy stresszt jelenthetnek. A legnehezebb, ha a várandós nő része a mindennapoknak, például rokon, vagy munkatárs. Ilyenkor a legtöbben lelkiismeretfurdalást éreznek amiatt, hogy nem tudnak együtt örülni vele, sőt, gyakran hatalmas dühöt és frusztrációt élnek át, amiért a „másiknak sikerült”. Ráadásul sokan már nem merik párjukkal megosztani ezeket a teljesen természetes érzéseket, egyrészt mert azok „nem illendőek”, másrészt mivel úgy érzik, hogy már másról se tudnak beszélni, és féltik a kapcsolatot. Nagy segítséget jelenthet ilyenkor egy barát, vagy egy lelki segítő, aki képes arra, hogy ítélkezés nélkül meghallgassa és fogadja ezeket az érzéseket.
A legfontosabb azt eldönteni, mi a következő lépés
A helyzet egyik legnagyobb nehézsége a bizonytalanság, hiszen egy fogamzási probléma esetében a sterilitástól eltérően van remény arra, hogy a párnak egészséges gyermeke szülessen. A kezdeti reménykedést általában kivizsgálások sora követi, azonban néha nincs egyértelmű oka a gyermekáldás elmaradásának. Bármi is áll a háttérben, nehéz meghozni a döntést arról, hogy mi legyen a következő lépés. A legfontosabb kérdések a következők: érdemes-e még természetes úton próbálkozni, vagy eljött az alternatív megoldások ideje? Ha az utóbbit választják, akkor melyek azok a lehetőségek, amelyek számba jöhetnek? Ha sikerül kitűzni egy közös célt, akkor az új lendületet adhat a párkapcsolatnak.
Megegyeztünk: ha nem jön össze a gyerek, elválunk
"Jól működő, közel 7 évig tartó párkapcsolatomnak vetettem véget Zsolt miatt. Nagy szerelem volt, alig egy év múlva össze is házasodtunk, és nem is merült fel, hogy akarunk-e gyereket. Természetes volt, hogy azonnal belevágunk - meséli Anita. Eleinte féltem egy kicsit, hogy talán nem vagyok még felkészülve gyermekvállalásra, de minél jobban beleéltem magam a kismama szerepbe, annál jobban tetszett. Eltelt néhány hónap, és aggódni kezdtem, hogy miért negatív mindig a teszt. A nőgyógyászom azonban megnyugtatott, hogy 1-2 év próbálkozás természetesnek mondható, bár a tervezett terhesség az esetek többségében az első évben meg is valósul. Újult erővel vágtunk hát bele, és úgy igazán csak másfél évvel később keseredtünk el. Nem értettük az okát, egészségügyi akadály nem volt, és sok átbeszélgetett óra után arra jutottunk, hogy ha esetleg lelki oka van, az nagyon mélyen lehet, hiszen nem görcsösen kezdtünk neki, egymást őszintén szerettük, és a családi háttér is mindkettőnknél jó volt. Aztán valahogy elkezdtünk nem beszélgetni erről. Ő is, én is elkezdtünk kifelé tekintgetni, és bár nem csaltam meg (és remélem, ő sem), többször is randiztam másokkal. Idővel fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy ha valóban Zsoltot szeretem, miért keresem más férfiak társaságát. Idén lesz négy éve, hogy próbálkozunk. Muszáj volt megbeszélni, hogy mi legyen, és már bánom, hogy nem kezdeményeztem előbb. Eleinte mindketten a szakítás felé hajlottunk, de ahogy megtudtuk, hogy mindketten ugyanazt műveltük, rájöttünk: az ösztöneinknek engedelmeskedtünk. Gyereket akartunk, és tudattalanul is elkezdtünk olyan párt keresni, akitől ezt megkaphatjuk. Abban maradtunk, hogy együtt maradunk, és elengedjük a sok stresszt, a nyomást, a szomorúságot, nem görcsölünk tovább. Ha összejön, összejön, ha nem, és már nem bírjuk tovább, elválunk. Hiszek benne, hogy előbb-utóbb teherbe esek, de ha újra válságot okoz a probléma a házasságunkban, jobb, ha szétválunk. Ez lett az egyezségünk lényege."
A mesterséges megtermékenyítés reményt ad egy időre
Ha semmilyen más alternatív gyógymód nem segít, akkor a legtöbben végül leteszik a voksukat a mesterséges megtermékenyítés mellett. Ez új lendületet adhat a pár számára, különösen amikor az orvosok szép reményekkel kecsegtetnek a beavatkozást illetően. A párok a nehezebb időszakok után ismét közelebb kerülnek egymáshoz, és újra bizakodva nézhetnek a jövőbe. A nőkre ebben a helyzetben is jellemzőbb a szorongás, míg a férfiak általában sokkal optimistábban élik meg az új lehetőséget. Szerencsére a beavatkozások sokszor beváltják a hozzá fűzött reményeket, azonban minden egyes újabb sikertelen kísérlet egyre nagyobb feszültséggel jár.
Mi jelentheti a kiutat?
A testi okokkal természetesen foglalkozni kell, hiszen a beavatkozások sokszor meghozzák a kívánt eredményt. Azonban a lelki okok feltárása – különösen funkcionális meddőség esetében – szintén nagy segítséget jelenthet a reménybeli kismama számára. Erre annál is inkább szükség van, hiszen ezt a terhet idővel egyre nehezebb cipelni. A párkapcsolat megóvása szintén fontos szempont, így hasznos, ha a párnak van más közös témája és elfoglaltsága a „gyermektervezési projekten” kívül. Egy közös hobbi, vagy sport segíthet enyhíteni a stresszt. Nem baj, sőt teljesen érthető, ha még ezalatt is átsuhan egy-egy babával kapcsolatos gondolat.
Összességében tehát a várakozás egy lelkileg megterhelő időszak, amihez sokszor rengeteg türelem szükséges, így minden párnak meg kell találnia azt az örömforrást, ami átsegíti őket ezen a nehéz perióduson. Ez annál is fontosabb, mivel a kutatások szerint a meddőség hosszú távon klinikai depresszió kialakulásához is vezethet. Fontos, hogy legyen kivel megosztani a nehézségeket, és a gyermektervezés mellett legyenek más közös célok és örömforrások is az életben. Végül pedig azt se feledjük, hogy elöregedő társadalmunkban közös érdekünk, hogy minél hatékonyabb segítséget kapjanak azok a párok, akik gyermeket szeretnének.
Szakértőnk elérhetősége:
Higi Vera
pszichológus, fókusz tréner
