„Valami olyat akartam csinálni a nyáron, amit eddig nem próbáltam, ami rendszeres, kemény felkészüléssel jár. Az első gondolatom az volt, hogy átúszom a Balatont, de aztán mégis a futás mellett döntöttem." Három, rendszertelenül sportoló lány elhatározta, hogy szeptemberben lefutják a Nike Budapest Félmaratont.
A felkészülésükről beszámolnak két hónapon át, és végül kiderül, sikerül-e valóra váltaniuk ezt a vágyukat. 1. rész.
A három lány próbára szeretné tenni a kitartását. Ennek első lépése, hogy elhatározták, őszre felkészülnek arra, hogy egy kezdők számára kimerítő, 21 kilométeres távot le tudjanak futni. Mivel egyikük sem venne rá mérget, hogy a távot sikerül teljesítenie, a posztjaikban időről-időre az aggályaikat és minden apró sikerélményeiket is megosztják majd velünk. Íme a három futógonzó.
A személyimet elkérik, de 40-nek érzem magam
Leltár: 31 éves alkalmazott (8-16), sportmúlt nélkül, bár már ketten is mondták neki, hogy biztosan sportol valamit. Törekvő, de nem törtető alkat.
„Futász" - többek között ez volt az Ausztriában élő unokaöcsém magyar szavai közül az első. Nagyon sokat rohangáltunk abban az időben utána. Azóta komoly focista, nyolc évével gyorsabb, mint én. Persze nem az ő legyőzése volt az elsődleges motiváció arra, hogy fussak. Nem is a fölösleges kilóim ledobálása, inkább az, hogy a személyimet ugyan elkérik a boltban, ha alkoholt vásárolok, de a fizikai állapotom alapján olyan 40 körülinek érzem magam.
Egyrészt azért is szerettem volna futni, mert többen kérdezték már fiatalabb koromban is, hogy mit sportolok, mert olyan sok energia volt bennem. Másrészt, a sok munka szellemi energiát szív el, viszont a fizikai energia, a feszültség marad. A mozgás pedig szellemileg is feltölt. Talán ez az egyetlen olyan tény a sporttörténelemben, amit még semmilyen orosz tudós nem cáfolt meg. Mindig volt valami sport az életemben: torna, néptánc, tájfutás, de egyiket sem vettem komolyan. Valamivel tovább is szeretnék élni, mint amennyit sport nélkül élhetnék, és szeretném élvezhetővé tenni a futást magam és mások számára is.
Átlagember 21 km-rel álmodik
Leltár: Erika 23 éves, lassan végző egyetemista, életében nem futott egy szigetkörnél többet, a
futást korábban ki nem állhatta.
Ez az első alkalom, amikor valódi olvasóknak írok. Küldetésem, amiért mégis megpróbálkozom ezzel, hogy szeptember 5-én le akarom futni aFélmaratont és felkészülésem ügyesbajos dolgait szeretném megosztani azokkal, akiket ez érdekel. Hátha valakit berántok egy ilyen kalandba. Soha életemben nem futottam egy szigetkörnél többet. Most pedig azt szeretném elérni, hogy az 5,3 km-es tűréshatáromat 21 km-essé varázsoljam.
Középiskolában nagyban fociztam, a futást ki nem állhattam. Pestre kerültem, itt meg lusta voltam utánajárni, hogyan lehetne csapattársakra szert tenni és játszani. Ezért elkezdtem kijárni a szigetre
futkosni, hiszen egyszerűen elérhető és nem igazán kell semmihez sem igazodnom.
Persze, ezt sem csináltam túl komolyan (nehogy megártson), leginkább akkor mentem, ha feszültségemet akartam levezetni vagy bebizonyítani magamnak, hogy kitartó vagyok. Legtömörebben átlagos kisember vagyok. Ezek után jön a kérdés, de akkor most miért?
A válasz: akartam valami olyat csinálni a nyáron, amit eddig nem próbáltam. Ami rendszeres, kemény felkészüléssel jár, és ha megcsinálom, azzal bizonyíthatok önmagamnak, hogy igen, erős vagyok. Első gondolatom az volt, hogy átúszom a Balatont. Még eddig mindig tervezgettem, aztán soha nem lett belőle semmi.
Aztán jött ez az alkalom, hogy írjak naplót a felkészülésről. Beleugrottam, mert így tutira végigcsinálom. Azért így már nehezebb elsunnyogni az edzéseket. Nem mintha ez lenne a célom, de azért az ember gyenge, és ezt talán így könnyebb átlépni. Olyan jó az edzés szót leírni. Most komoly, sportos embernek érezhetem magam. Ezek után jöhet a visszaszámlálás.
A barátommal párbanfutom le a félmaratont
Leltár: 22 éves, budapesti egyetemista, nyara nagy részét az Egyesült Államokban tölti, ezért a szeptemberi futóeseményre a tengerparton, a homokban fog felkészülni.
Korábban, főleg középiskola alatt sokat sportoltam: röplabdáztam, és egy rövid ideig tájfutottam is. A tájfutás csodás volt, kint a természetben térkép segítségével megkeresni az ellenőrzési pontokat igazi kikapcsolódás, mindenkinek csak ajánlani tudom. Sajnos mostanában az egyetemi kötelező testnevelés órákon kívül nem sok időm jut mozogni, bár olykor nagy lelkesedésből veszek egy kondibérletet és elmegyek aerobikozni. Most viszont elhatároztam, hogy kitűzök magam elé egy célt, hogy egy nyári felkészülés után lefutom a félmaratont a barátommal párban.
A cél tehát, hogy szeptember 5-én teljesítsem a 7,6 km-es távot, ami nem tűnik túl soknak, de a következő közel 10 hétben egy kifejezetten nekem összeállított edzéstervet fogok követni, amiért köszönet Vajda Zsuzsinak, a Margitszigeti Atlétikai Centrum munkatársának. A nyaram nagy részét az Egyesült Államokban, Floridában töltöm, így ha minden jól megy, szebbnél szebb helyeken tudok majd futni, akár a tengerparton is. Első néhány héten heti kétszer, majd később, már heti háromszor járok futni, eleinte 20 perceket, majd később már 50 perceket is fogok futni remélhetőleg.
Folytatjuk.
