Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy nagy álom vált valóra, amikor a homokos tengerparton futottam, majdnem naplementében – számol be floridai futóélményeiről Zsófi, aki az ideális terepet keresi Amerikában.
Ancsa is ugyanezt teszi, csak épp a pilisvörösvári patak mellett, vagy a Ligetben, ahol szerenádra fut. Három önkéntesünk készül a Félmaratonra, 2. hét.
Most először komolyan sportolnak
Három fiatal nő próbára szeretné tenni a kitartását. Elhatározták, szeptemberre felkészülnek arra, hogy a Nike Budapest Félmaraton 21 kilométeres távját lefussák. Mivel egyikük sem magabiztos futó, a posztjaikban időről-időre az aggályaikatis megosztják velünk, illetve minden apró sikerélményüket. Ancsa, Erika és Zsófi itt bővebben bemutatkozik.
Ancsa
Leltár: egy hét alatt négy alkalommal edzett, össz km: 14, zene: Belleruche - Clockwatching, illetve szerenád, hasznos oldal: futoterkep.hu.
Őszintén azt hittem, hogy a keményebb talaj rosszabb, nehezebb a futáshoz. Szanaszét akartam futni székesfővárosunkat, ezért próbáltam, s próbálok újabb helyszíneket felfedezni, s kipróbálni, mi a jó nekem a futáshoz.
Városliget, 3 km (aszfalt, földút) - szerenádra futok
A futás monoton sport, viszont nagyon szeretem Budapest épületeit, ezért indultam el a Kodály köröndtől a Városliget felé, s futottam könnyedén 20 percet anélkül, hogy előtte sosem futottam ennyit. Gyönyörű volt. Nőnek kísérővel sokkal biztonságosabb futni, ezért kértem barátnőmet, hogy tekerjen mellettem, s figyeljen az átkelőknél rám, s az autókra.
Hosszas készülődés előzi meg a futást, sokkal hosszabb, mint egy átlagos embernél. Ugyanis évek óta asztmával küszködöm, ezért mindig figyelnem kell a légzésem.
Azt javasolják a profi szakemberek, hogy aki komolyan szeretne futni, ne vigyen zenét magával, mert vagy rosszul határozza meg a futás ritmusát, vagy esetleg - ha nőről van szó - figyelmetlen lehet, s könnyen támadás áldozatává válhat. Nem vittem zenét, pedig a mindenem, előrevisz, felpörget. Kaptam viszont helyette mást. Messziről zeneszót hallottam, ismerős magyar népzene dallamait, a lábaim maguktól váltottak gyorsabb ütemre. Gyönyörűen játszó triót pillantottam meg a távolban, amint éppen egy lánynak adtak valamiféle szerenádot. Elismerően tapsoltam néhányat, ahogy lelassítottam mellettük, kaptam egy kedves mosolyt, s ez még több erőt adott.
A 15 percnél kezdtem érezni, hogy a kb. 10 éve műtött lábam Achilles-ín feletti része elkezd nyilallni. Kezdtem oldalasan futni, de nem voltam fáradt, hát mentem tovább. Nem kellett volna. Sosem szabad erőltetni a mozgást. A 20 perc után sétáltam egy keveset, és éreztem némi szédülést, ami a túlerőltetés jele lehetett, a pulzusom magasra kúszott a Körönd óta, s hirtelen esett le. Nyújtottam egy keveset ösztönösen, s éreztem, hogy ép a vádlim és a talpam.
Olvastam, hogy futás után nem árt pótolni az elveszett értékes anyagokat, ezért a Közlekedési Múzeum melletti vasúti kocsinál édes volt a pihenés a kacsamájas-zsíros kenyér és a sör mellett.
Margitsziget, 4 km, sík (aszfalt) - a harag
Dühből indultam. A nők sokszor túl nagy jelentőséget tulajdonítanak baráti vagy egyéb kapcsolataikban történő gubancoknak, én is. Olyan görccsel és bizonyítási vággyal mentem, hogy a villamoson bizonyára sokan megrökönyödtek az összeráncolt szemöldökömön.
Haragból futottam, zenével a fülemen, széthajtottam a testem, futottam 32 percet és 4 km-t.
A lelkemnek jót tett, nagyon, viszont napokig fájt a lábam. Okosabban, több alapozással kell futni. Lehet dühből, csak ne edzetlenül.
Pilisvörösvár, 3 km, terep - a szépség
Az új terepen hagytam magam vezetni. Este indultunk, 7 körül a patak felé. Alföldi lány vagyok, vizet csak csapból folyni, hegyet pedig tévében láttam utoljára. A terep megterhelő volt, de ezt is ki akartam próbálni: aszfalt; néhol egyenetlen díszkő; murva; szikes, autók által meghatározott talaj. A kerékpáros kísérőm is leszállt egy idő után, én sem tudtam többé a helyes légzésre, az ízületek helyes terhelhetőségére figyelni. Ugráltam jobbra balra 3 km-en keresztül. A gyönyörű dombok és a végcél, a kis patak elvették az eszemet.
Este bekentem a lábam lóbalzsammal, mert nem szerettem volna másnap mérhetetlen fájdalmat, egy kicsi mégis jutott.
Margitsziget, budai oldal, 4 km, sík - az irányítás
Egész délelőtt alig bírtam az irodában ülni, annyira émelyegtem a melegtől. Erőm végét éreztem, amikor hazaértem a munkából. Viszont néhány (elfoglaltság és rosszullét miatti) sikertelen kísérlet után úgy éreztem, muszáj felkeresnem a Margitszigeten a Futóklub edzőjét, akivel már korábban találkoztam, amikor a divány.hu főszerkesztője bemutatott neki. Vajda Zsuzsa rugalmas edzéstervet állított össze nekem, megvan ugyan a konkrét cél, de nincs kényszer, hanem pusztán a testem fölötti „egyeduralom", ami a szemem előtt lebeg. Hazafelé könnyű volt a járásom. Már ismerem a futás előtti és utáni helyes nyújtást, és azt is, hogy hőségben is lehet futni, sőt.
Zsófi
Leltár: helyszín Sarasota, Florida, beton, majd tengerpart, egy hét alatt két alkalommal futott, a futás ideje: 2x20 perc, zene: Oasis, levezető edzés: tenisz.
Floridai betonon, mókusok mellett
Az e heti adagom kétszer 20 perc futás volt. A környéken, ahol lakunk Sarasotában, Floridában, egy nagy körben helyezkednek el a házak, aminek a kerülete 700-800 méter. Futásra tökéletes a terep, még ha beton is: nincsen forgalom, olykor lehet találkozni néhány szomszéddal, de akár egy-egy mókus is előkerül. Itt korán reggel vagy pedig este 8 körül lehet futni, hiszen egész nap nagy meleg van.
Hétfőn itt, ebben a körben futottunk a barátommal. Az edzésterv szerint 20 percet kellett futnom. Feltettem az iPodot, és ennyi idő alatt kb. 4 kört sikerült lefutnom, ami nem túl nagy teljesítmény, de ez még csak a kezdet. Kíváncsi voltam, hogy hogyan bánok majd el a 20 perccel, mert mielőtt elkezdtem volna a saját 7,4 km-emre készülni, előtte még itthon, Budapesten a Petőfi híd és a MüPa közötti távolsággal próbálkoztam egyszer kétszer, ami rövidebb volt, mint 20 perc, így ez is kihívás volt nekem. Az első 10 perccel nem is volt gond, a második 10 perc már nehezebben ment, de a zene nagyon sokat jelentett, hogy le tudtam futni. Nekem Nelly Furtado ugyancsak bejött, de korábban AC/DC-re is futottam, a lényeg, hogy lendületes legyen, és az ember gondolatait elterelje.
Az elmúlt héten szinte minden nap mozogtunk valamit. Ha nem futottunk, akkor teniszeztünk. Még most tanulgatom az ütéseket, de mozgásnak nagyon jó, főleg, ha utána az ember meg tud mártózni egy medencében, és úszik egy kicsit.
A nagy álom valóra vált
Csütörtök volt a másik nap, amikor futottam. Egy nagy álom vált valóra, ugyanis sikerült a homokos tengerparton futni, majdnem naplementében. Az adagom 2x10 perc volt, az első 10 percnek könnyednek, míg a második 10 percnek erősebbnek kellett lenni. Az első 10 perc nagyon nehéz volt, mert nem mindig sikerült jól felmérni, hogy pontosan hol érdemes futni, hogy az ember ne süllyedjen bele a homokba, de ne is lépjen bele a semmibe, hiszen mezítláb futottam, így volt, amikor meg is kellett állnom. A második 10 perc már sokkal jobban ment, éreztem a napsugarakat a hátamon, élveztem a homokot, ami egyáltalán nem volt meleg, nagyon kellemesen hűvös. A táj és a zene hatalmas erőt adtak, most Oasis dübörgött a fülhallgatóból. Alapvetően vicces látvány lehettem kék fürdőruhámban a hófehér combjaimmal a naplementében, de néhány alkalom, és már kevésbé leszek kirívó a tájból. Többen is futottak a parton, fiatalok, idősebbek, közvetlenül a part mellett, szinte a vízben. A homokban való futást mindenkinek tudom ajánlani, azért is, mert 30%-kal több kalóriát fogyaszt.
Erika
Leltár: Egy hét alatt két alkalommal futott, helyszín: hajdüböszörményi, salakos futópálya, illetve a város körútja, zene: nem volt.
Hajdúböszörményi salak: hörcsög a kerékben
A Margit szigeten tettem meg az első lépést a szeptemberi 21 km felé. Cipőket próbáltam, mivel nem volt megfelelő lábbelim egy ilyen túrához. A keményebb talpú futócipők jöttek be, és azok közül is az, amelynek nincs semmilyen oldali, erősebb megtámasztása. Cipőválasztáskor - nem gondoltam volna először, de - tényleg fontos, hogy fusson benne pár lépést az ember, mert teljesen más érzés viselni, és pár lépést megtenni benne, mint futni.
Ezt követően edzéstervet is kértem a szigeten működő Futóklubból. Vajda Zsuzsa a trénerem, akivel átbeszéltük az edzések menetét. Heti kétszer futok azóta, de jövő héttől már három alkalommal próbálkozom. Annyiban speciális a helyzetem, hogy itthon, Hajdúböszörményben futok, ami azért is nehéz, mert egy 400 m-es pályával küzdök (olyan, mint egy hörcsög a kerekében), illetve nehéz az időkorlátaimat betartani, rendszeresen elfelejtem az órámat nézegetni. Pénteken is futottam a salakpályán, 100 m-es sessionöket. Itt tudom legjobban lemérni, mennyi is az a 100m-es táv.
Keddenként, amikor a hosszú, osztatlan futások vannak, a város körútját szántom, ami felettébb nagy élmény, mert eddig csak a biciklis társadalmat ismertem meg, most már a futókkal is lassan megismerkedem. A körutunk hosszáról eddig eltérő információkat hallottam, 7-8 km között lehet.
Eddig az edzések nem jelentettek nagy problémát, mert a megtett távok még az 5 km-es határon belül voltak, úgyhogy még nem jutottam el addig, hogy fájjon. Hasznos lenyújtó gyakorlatokat tanultam Vajda Zsuzsától, amiket ha következetesen végigcsinálok, másnap semmit nem érzek, mondjuk a futás utáni éjszakák mindig nagyon mélyek, teljesen kiüt aznapra, a legjobb esti mese. A futás után érzem a lábaimat és olyan jó felpolcolni, és úgy feküdni egy picit.
|
Folytatjuk.
