ÉLETMÓD

Hogyan ne szokj le a cigiről?

2010. június 7., hétfő 11:01

cigi_mHa a cigisdobozra ez lenne írva: A dohányzásról lehetetlen leszokni, akkor kevesebben próbálnák ki, véli Selymes Orsolya, egykor aktív dohányos pszichológus.

Nyolc órás eseményén elmondta, elege van a haszontalan tanácsokból, ezért sajátos módon segít abban, hogyan szívd el az utolsó szál cigit, és hogyan ne.

 

Korunk új kirekesztettje a dohányos, akiről rengeteg tévhit él, többek közt az, hogy nincs akaratereje, vagy az, hogy ha leszokik, pocsék állapotba kerül.

Ahogy a droghasználót betegnek, vagy bűnözőnek tekinti a társadalom, úgy démonizáljuk az alkoholistát is, miközben ismeretlenül rémképeket gyártunk róla. Mostanra pedig, a legújabb „bűnelkövetők" a dohányosok lettek. Őket sem ismerjük pontosan, sőt maguk sem ismerik fel a dohányzók között önmagukat. Egy azonban biztos, a dohányosok rettegnek dohányosnak látszani, helyzetükről mismásolnak önmaguk előtt is, talán a megbélyegzés miatt. Ki a dohányos? Egyáltalán mikortól igazi dohányos egy dohányos? Van, aki csak alkalmanként szívja, és van, aki csak társaságban. Van, hogy csak napi 2-3 szálat, s van hogy csak 2-3 naponta. Ők valódi dohányosok?

Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról?

Négyen vitattuk ezt a kérdést egy fél napos eseményen, mondhatnám stílusosan, hogy a füstös belvárosi Bar Ladino pincehelyiségében, de füst nem volt, várakozásom ellenére mi sem csináltunk, maradt hát a kávé és a gyömbér. Nyilván élesben más, mi ezúttal csak imitáltuk a helyzetet.

Kiscsoportunk egyik tagja 8 év után az első „tiszta" hónapját tölti érthető bizonytalansággal, ám hősiesen küzdő nem dohányosként, míg egy másik kolléga, évek óta a cigaretta önkényesen és szerintem, örömmel vállalt rabja. Jómagam a beszélgetés kezdetén még nem tudtam hova besorolni. Nem mindig egyértelmű, ki a dohányos.

cigi3

Utálta, hogy látszik rajta

Csapatunk élén Selymes Orsolya pszichológus, maga is 13 évig masszív dohányos volt. Bőven volt ideje megélni, hogy a cigaretta a személyisége részévé vált. Életkörülményeit a dohányosság tudata határozta meg, s a legbanálisabb mindennapi kötelezettségeit is két szál közé igazította. Egy a kezdetére, egy a végére, naponta 20-30 alkalommal. Egy idő után észrevette, hogy utál dohányosnak lenni, és még jobban utálta azt, hogy mindez látszott is rajta. Ráadásul ekkor már maga is felismerte, hogy dohányos. Nem, ez nem megy elsőre. Van, akinek évekbe telik, s csak akkor ébred rá függőségére, amikor megpróbál nem elszívni még egy szálat, s persze nem sikerül. Neki sem ment. Az elhatározást, a módszeres leszoktatást ígérő próbálkozások követték.

A pszichológusnak a szakmájában eltöltött dohányos évei alatt elege lett a hasznavehetetlen tanácsokból, a meddő alternatív módszerekből, ezért a leszokásról tudományosan kezdett gondolkodni. Összegyűjtötte saját élményeit és megfigyeléseit, interjúzni kezdett dohányosokkal, s a leszokás és függőség kérdését vizsgálgatva sajátos technikát dolgozott ki. Erről könyvet írt Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról? címmel. Akkoriban még ő is az utolsó szál cigit akarta elszívni. Mint minden dohányos, a mindig utolsót. Két évvel ezelőtt pedig elszívta. A legutolsót.

Akaraterővel leszokni? Szó sincs róla...

...válaszolta. Azt mondja, a leszokás nem elhatározás vagy akaraterő kérdése. Nem egy átmenetileg megoldandó, hanem örökre szóló feladat. A cigarettázás csak egy tünet, amit egy időre ki lehet iktatni a mindennapokból ilyen-olyan módon, de a mögötte húzódó valós ok nem szűnik meg. Az ok, amiért rágyújtott. Számtalan van belőle, mindenkinek megvan a maga története.

Ezért soha nem az a cél, hogy segítséggel vagy a nélkül elérjük, hogy ne gyújtsunk rá, hanem az, hogy ne őrüljünk meg a tudattól, hogy nem gyújthatunk rá.

Ha egész nap azon jár az agyunk, hogy uralkodjunk vágyunkon, akkor állandó kontrollhelyzetben élünk, amihez állandó stresszhelyzet társul. A vége pedig egy újabb feszültség hullám, és újabb szál cigaretta lesz. Akarattal nem lehet elfelejteni azt, amit valójában egész nap akarunk. Pláne nem, ha folyamatosan azt szajkózzák nekünk jó tanácsként, hogy ne gondoljunk rá. Ezért nem működik sokáig az önmegtartóztatás.

cigi2Függőségoldás csoportban

A legtöbb ember számára a dohányosság egy csapda, amibe akkor esik bele valaki, amikor először rágyújt. Orsi az ilyen csapdába esett dohányosoknak működtet sajátos módszerével egy függőségoldó kurzust. Itt minden mondat a cigarettáról, az öngyújtóról, az illúziónak hitt mozdulatról, és hol a következő, hol a legutolsó slukkról szól. Szó sincs kínzó önmegtartóztatásról. Hiszen egy dohányosnak még a leszokáshoz is szüksége van a cigarettára.

A nyolc órás foglalkozás alatt egy olyan utat járnak be a résztvevők, amelynek végén ők is a legutolsó szálat szívják el. Van, akinek ez már a nap felénél sikerül, van, aki az óránként tartott szünetek legutolsó alkalmáig húzza. Aznap tehát még közösen dohányoznak, elmesélik egymásnak ki, miért szív, beszélnek félelmeikről, miközben közelebb jutva önmagukhoz megkezdődik az oldódás. Fokozatosan oldják a feszültséget és a nikotinfüggőséget. Kiderítik azt is, hogy miért nem sikerült eddig kimászniuk a csapdából. Közösen, nem egyedül. Ahogy a rászokás is társaságban történt, csak ezt már sokan elfelejtik.

Mi ezúttal csak három órás ízelítőt kaptunk a témából. Beszéltünk még nem, már nem dohányzókról, és önmagukat nem dohányosnak nevező dohányosokról. A végére még az is kiderült, hova sorolhatom magam.

Tévhitek a dohányosokról:
A dohányos embernek nincs akaratereje, ezért nem tud leszokni.
A káros hatások miatt akar leszokni.
A dohányzás felesleges dolog.
Kutyából soha nem lesz szalonna. Dohányosból pedig nem dohányzó.
Leszokás után szükségszerű a pocsék állapot érzete.

Selymes Orsolya könyve többek között ezeket a tévhiteket cáfolja meg, és segít megkeresni a tényleges választ arra a kérdésre, hogy kinek, miért nem sikerült még elszívni azt az utolsó szálat. A könyv egy állandó kérdés-felelet, mentális ping-pong a fejben, különösebb függőségoldó trenírozás nélkül. Leszokást ugyan nem, de komoly felismeréseket ígér önmagunkról.

 

Fotó: Kováts Dániel

 

KOMMENTEK

  • 2010.06.07 14:13:53Nűnű

    Édesanyám 30 évig dohányzott, majd letette. (Ráijesztettek a tüdőgondozóban, hogy rákos, de kiderült, hogy mégsem, Ő meg úgygondolta, hogy akkor már ne is legyen.)
    Nos, ő után gyorsan fdölszedett 20 kilót, cukorbeteg lett, megfájdult a gerince, vagyis nem csinált jó üzletet.
    Senkit sem akarok lebeszélni a dohányzás abbahagyásáról, de utána följavul az emésztés, vagyis ugyanaz az adag étel jobban felszívódik, jobban hizlal. Ráadásul a pénztárcában maradt pénzt hajlamosabbak édességre költeni, hogy javítsák a kedélyüket (vajon az édességekről, a csokiról mikor mondják már ki, hogy addiktív drog?), emiatt piszok gyorsan meg lehet hízni. Nagyon oda kell figyelni, hogy az egyik egészégkárosító szokást ne váltsa fel a másik.
    (Nekem szermély szerint jobb, ha sütivel tömöd MAGAD, mint hogy az ÉN orrom alá füstölsz. De NEKED nem mindegy, hogy ténleg egészségesebb leszel vagy nem.)
    Letetted a cigit, irány sportolni. Ráadásul a mozgás is könnyebb lesz, ha nem nehezíted a dolgodat füsttel. És a plusz édességet lemozgod, akkor nem okoz kárt.

  • 2010.06.07 14:47:12balgos

    A cikk tetszik, de hogy a cigarettások kirekesztve lennének. Maximum egy új bugyuta divathóbortról van szó (amit épp a törvényhozás is követ). Munkahelyen kifejezetten passzív dohányossá váltam, mert sokaknak ez a módja annak, hogy kizökkentsék magukat a munkából (de ha már függőség, meglehetne említeni a net függőséget is: facebook, farmozás...) és "társadalmi életet" éljenek.

    Speciál szerintem minden hóbortnak, lehet élni csak nem mindegy annak mértéke, szokássá válása. Szóval,ha nem egy pohár bor mellett akarsz leülni a barátokkal,üzletfelekkel, hanem egy szivarral, cigarettával tedd, de ha napod minden mozzanatát az határozza meg....

  • 2010.06.07 14:47:32eternity

    Valójában nem arról van szó, hogy "feljavul az emésztés", hanem hogy kevesebb kalóriát égetsz el. Egy szál cigi elszívása mínusz 16 kcal. Könnyű kiszámolni, hogy ha valaki egy dobozzal szív, akkor napi 320 kcal-át eléget, ami egy átlagos,könnyű étkezésnek fele meg.
    Ha abbahagyja a cigit, és pontosan ugyanúgy étkezik, akkor nyilván hízás a vége, hiszen "rajta ragad" az a 320 kcal, amit korábban elpöfékelt.

  • 2010.06.07 14:52:29Simon

    És a dohányosok egy nagy csoportjával, a nikotinistákkal mi lesz?

  • 2010.06.07 14:53:31eternity

    Egyébként pedig sajnos nem tudok egyet érteni tanult kollégámmal. A pszichológia sok mindenre jó, de a cigiről való leszokáshoz felesleges habverés a 8 órás köldöknézés. Bár biztos jól hoz a konyhára. :)
    Én speciel csak amúgy parasztosan, ostobán és öntudatlanul szoktam le a cigiről: egyszer csak elkezdtem NEM dohányozni. :)
    Valahogy elég volt. Röhejesnek és feleslegesnek éreztem, nem kellett már.
    Szerintem érdemes innen megközelíteni. Nem észérvek, egészség, anyagi okok kellenek ide, hanem - ha már pszichologizálunk - a nevetségesség felismerése, egyfajta öntudatra ébredés. Most komolyan, nem végtelenül röhejes, szánalmas és ostoba dolog egy füstölgő rudacskát szívogatni? Nekem ez egyszer csak bekattant, és annyi volt a két évtizedes dohányzásomnak.

  • 2010.06.07 15:19:35vodal2

    Orsi módszerével szoktam le több, mint egy éve. Azóta egyetlen cigit nem szívtam el, egyetlen kilót nem szedtem fel és semmi egyéb elvonási tünetem vagy pótcselekvésem nem alakult ki. Igy nagyon úgy néz ki, hogy a módszer működik!

  • 2010.06.07 16:33:03boszme

    Én is ezt a "parasztos" módszert követem, egyszerűen nem gyújtok rá.. :)
    Eddig működik, 15 év dohányzás után 4 hónapja szívtam el az utolsó szál cigit. Nem állítom, hogy már sikerült leszoknom, de úgy érzem jó úton haladok, szerencsére nagyon ritkán gondolok rá és a "de jó lenne rágyújtani" érzést sem érzem.
    Sőt néha egyenesen zavar a füst amivel a dohányos barátaimat egyenesen kikészítem! :D

  • 2010.06.07 17:15:00eternity

    Egészségedre!
    De elfelejtetted kirakni a "fizetett reklám" (x) jelet. :))))
    Nem baj.
    Végül is, biztos van, akinek pont ez kell. Csoportos köldöknézés 8 órában, sok pénzért. Nem vagyunk egyformák.

  • 2010.06.07 17:43:23nothing.at.all

    "A dohányzás felesleges dolog."
    Ez nem tévhit?
    Esetleg megcáfolhatnátok.
    "Korunk új kirekesztettje" - Miért kéne megérteni, elfogadni, szánni egy felnőtt embert, aki szabad akaratából úgy dönt, elkezdi mások (enyém) és saját egészségét is rombolni?
    Én érzem magam kirekesztettnek, mert nem mehetek el úgy szórakozni, hogy ne bűzölögjek másnap a bagótól. Meg én vagyok rákényszerítve, hogy a megállóban, utcán, épületbejáratoknál áthaladjak a füstön. Én nem dönthetek úgy szabad akaratomból, hogy egyáltalán nem akarok semennyi cigifüstöt a tüdőmbe. Akkor ki van kirekesztve? Szánalmas...

  • 2010.06.07 18:18:30balgos

    Nincs mindenkinek "kattanása" és mennyivel jobb a "fizetett antireklám".

    Mint tanult ember ön szerint mire használhatóak fel tanulmányai,ha erre nem?

  • 2010.06.08 13:07:11Yume

    Az a lényeg, hogy ha le akar szokni akkor sikerüljön neki, semmi más nem számít. Nem vagyunk egyformák, van aki le tudja tenni (pl.: láncdohányos szüleim akkor tették le végleg mikor gyereket akartak vállalni, és soha többé nem is gyújtottak rá újra.) van akinek egy ilyen csoportos foglalkozás fog segíteni, vagy a nikotin tapasz, vagy a fokozatos leszokás. Lenézni, vagy degradálni, hogy ki melyikkel tudja elhagyni ezt szokást, szerintem nem szép dolog. Olyan mintha úgy gondolná, maga kiemelkedőbb, mert "köldöknézés" nélkül le tudta tenni a cigit. Hát én meg el se kezdtem sosem, ezek szerint én még kiemelkedőbb vagyok. (Aligha, mert napi egy édesség nálam a minimum:) )
    Különben meg arról is szól ez a cikk, hogy az erős függőség hátterében más komolyabb lelki gond állhat, ami ha megoldódik, akkor nem lesz szükség a cigarettára, vagy a túlevésre, vagy egyéb már pótcselekvésre.