5 egyszerű és hatékony önvédelmi technika nőknek

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Ahhoz, hogy ne fagyjunk le egy-egy váratlan utcai támadás során, nem árt elsajátítani néhány hasznos fogást.

A női érdekvédelmi szervezetek adatai alapján ma Magyarországon minden ötödik nő verbálisan vagy fizikailag bántalmazott. A családon belüli erőszak a legtöbb esetben rejtve marad, hiszen a megfélemlített áldozatok sokszor nem mernek segítséget kérni, az utcai támadásokra pedig nem vagyunk kellőképpen felkészülve, mert addig nem félünk, amíg velünk vagy egy ismerősünkkel nem történik meg a baj. Ihletet meríthetünk menő bunyós filmekből is, ám ahhoz, hogy ne fagyjunk le egy-egy váratlan helyzetben, érdemes a gyakorlatban is elsajátítani néhány hasznos fogást – amik akár életet is menthetnek. Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor segítségével bemutatunk öt egyszerű és hatékony technikát. Íme:

1. A Jolly Joker kisujj 

Amikor megragadják az egyik vállunkat, a legegyszerűbb módja az azonnali védekezésnek, ha az ellentétes karral, testünk előtt átnyúlva ráfogunk a támadó kisujjára. „Egyetlen rándítással könnyen lefejthetjük magunkról a támadó kézfejét, ha a a kisujjat a kéz és csukló irányába visszatörve irányítjuk az ellenfelet. Borzalmasan fájdalmas tud lenni, ha a kézhát felé hajlítjuk a kisujjat, így szinte térdre ereszkedik előttünk a támadó. Miután kibillenthettük egyensúlyából, meg is rúghatjuk térddel. Ha viszont nem ereszkedik le a támadó (mert nem sikerül időben megragadnunk a kisujját), akkor könyékcsapást vagy kalapácsütést is alkalmazhatunk” – magyarázza Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu oktató. 

2. Hajtépés, ahogyan nem szeretnénk 

Mivel ezt a mozdulatot általában az áldozat megállítása vagy a hátrahúzása céljából alkalmazzák, először a támadó irányába mozdulunk. Ahhoz hogy időt nyerjünk – és a hajhúzásból se legyen hajtépés – lesüllyedünk és megfordulunk. Úgy, hogy minél közelebb kerüljünk a támadóhoz, de közben ügyeljünk arra, hogy stabilan meg tudjunk állni. (A súlypontsüllyesztés a stabilitás megőrzése miatt is fontos, és persze a meglepetés ereje is hasznunkra válik.) Ezután felemelkedünk és kihasználva testünk lendületét, alulról felfelé ívelő könyékütést mérünk a támadó állára.

„Az áll több pontja is vitális, de az egyszerűség kedvéért az állcsúcsot célozzuk meg. Ebben az ütésben benne van a testünk, a lábunk munkája, a súlypontunk felemelése és a kar mozgása, de a testünk fordítása is jelentős erőt ad a csapáshoz. Az ütést végző karon a fej irányába álljon a tenyerünk. Hölgyeknek azért célszerűbb a könyék használata, mivel csuklójuk és öklük gyengébb, sérülékenyebb. Ugyanakkor a támadások jellegéből fakadóan gyakran nagyon közel kerül hozzánk a támadó, így a rövidebb távolság miatt jobban kihasználható a könyék és a térd. Figyelmünket lehetőleg tartsuk folyamatosan a támadón, és amennyiben hatásos a technika, eltávolodhatunk tőle, ha viszont nem, megismételhetjük az ütést orra vagy állra, de bevethetjük a térdrúgást is” – javasolja Zsigrai Zoltán. 

3. Ölelkezés, akivel nem szeretnénk 

Amikor a támadó hátulról karol át, több tényező is nehezíti a helyzetünket. Egyrészt váratlanul ér minket ez a mozdulat, másrészt sokszor az áldozat karjai is a fogásba kerülnek, így nehéz azokat használni. Ráadásul a támadó szorítása olyan erős lehet, hogy azonnal kifáraszt minket. Ahhoz, hogy enyhítsünk a szorításon, először sarokkal tapossuk meg a támadó lábfejét, a lábhát és a lábujjak ugyanis meglehetősen érzékenyek. (Természetesen megismételhetjük a taposást, ha elsőre nem találjuk el.)

„Amint a kezünk eléri a támadó kézfejét, valamelyik bütyökkel vagy az éppen a kezünk ügyében lévő eszközzel, például kulcscsomóval ráüthetünk a kézhátra. Ahhoz pedig, hogy ki tudjunk bújni a szorításból, ellazítjuk felső testünket és vállainkat, lesüllyesztjük súlypontunkat és megindítjuk fenekünket hátrafelé. Amelyik irányba mozdulunk, azzal a lábunkkal kilépünk hátra és oldalirányba. Ugyanezen oldalon lévő kezünk megfogja a támadó alkarját, így biztosítjuk, hogy ne tudjon visszafogni. A másik karunkkal alulról felfelé határozott könyékütést mérünk a támadó testére, megcélozva az alsó és lengőbordákat. A kezünk ilyenkor egy csavaró mozdulatot tesz, először kinyújtva lefelé néz a tenyér, majd amikor becsapódik, már felfelé. A könyékütés természetesen más felületre is mehet, helyzettől függően, nem kell minden esetben egy bizonyos testrészhez ragaszkodni” – teszi hozzá a szakember.

4. Szabadulás csuklószorításból

Gyakori eset, amikor a csuklót, kezet, vagy kart ragadják meg. Ez történhet szemből, oldalról vagy hátulról és sokszor rántással együtt jár, hiszen a támadó vissza akar tartani, megakadályozni, hogy elmeneküljünk. Fontos, hogy a megragadott kezünk és könyökünk közel legyen a testünkhöz, így rövidebb lesz az erőkar és könnyebben tudjuk mozgatni a támadót – még akkor is, ha erősebb nálunk. Ezután felemeljük a kézfejünket, hüvelykujjunk felfelé néz, majd az ellentétes kezünk átnyúl a kézfejek alatt és megragadja a támadó hüvelykujja alatti párnás részt. Azért előnyös, ha ezt a pontot célozzuk meg, mert akkor stabil lesz a fogás és az egész kézfejet tudjuk irányítani. A szorításban lévő karunkat fentről lefelé mozdítjuk a támadó karjának másik oldalára, miközben megragadjuk az alkarját.

„Nem kell megijedni attól, hogy a támadó karja a fogásban marad; a technika erőssége, hogy már két kézzel dolgozunk az ellenfél egy karja ellen. A fogást követően kilépünk - a támadó oldala felé, amitől egyrészt nagyobb biztonságban leszünk, mivel a másik kezével nem ér el minket, másrészt jobb pozícióba kerülünk,mert innen könnyebb lesz a folytatás. A kilépést és fogást követően a támadó könyökét mi irányítjuk, így az alkarját megcsavarva instabil helyzetbe kerül a teste. Amikor a kézfejét a térde irányába kezdjük tolni, már teljesen elveszti az egyensúlyát és elesik, vagy olyan helyzetben marad, ami nem csak fájdalmas, de megakadályozza a további támadást is. A földre vitel közben vigyázzunk arra, hogy megőrizzük stabilitásunkat, nehogy mi is a földre kerüljünk, hiszen akkor a támadó felhasználhatja ellenünk helyzeti és testi fölényét. Az a legjobb, ha úgy helyezkedünk, hogy a támadó fejével egy vonalba kerüljünk, mert akkor a szemöldökcsontja miatt nem lát minket, ráadásul ebben a helyzetben nehezen tud további támadást indítani. A földre vitel után taposhatunk is, de a támadó karját addig ne engedjük el, amíg el nem kezdünk hátrálni tőle” – figyelmeztet Zsigrai Zoltán.

5. Ruharáncigálásból földre vitel

Ha a felsőnket vagy a ruhánk gallérját ragadja meg a támadó az egyik kezével, az első mozdulat az, hogy a külső oldalon lévő kézfejünk élét a támadó csuklójára nyomjuk és magunkhoz szorítjuk úgy, hogy a könyökünk végig a testünk mellett marad. Az ellentétes kézfejünk kézéle ezt követően ugyanúgy a támadó csuklójára kerül, a külső karunk kézfeje alá. A szorítás célja, hogy a támadó csuklója betörjön, így a kar elveszti erejét. A külső lábunkkal hátralépve, testünkhöz szorított kézfejekkel elkezdjük fordítani a testüket a külső kar irányába, miközben süllyesztjük a súlypontunkat. Mivel az egész testünk dolgozik az ellenfél karja ellen, viszonylag könnyedén a földre tudjuk vinni a támadót, ha figyelünk egyensúlyunk megőrzésére. A legjobb, ha a támadó nekünk háttal kerül a földre. Ezután, ha szükséges, meg is taposhatjuk, majd mielőbb távolodjunk el tőle.