Újabb fordulóponthoz érkezett a "lúgos orvos" esete. A mai tárgyaláson is sokan támogatták az áldozatot, Renner Erikát. A Dívány is ott járt.
Hamarosan lezárulhat a "lúgos orvosként" elhíresült B. Krisztián ügye. Másodfokon november 24-én kezdték el tárgyalni a budai orvos ügyét, és az akkori tárgyalás a vád számára kedvezően zárult. Ma a vádhatóság azt bizonyíthatta, hogy Renner Erika életveszélyben volt, és nem B. Krisztiánon múlt, hogy túlélte a támadást. Emlékeztetőül: ő volt az a férfi, aki Renner Erikát 2013 márciusában a saját otthonában megtámadta, elkábította, levetkőztette, megkötözte kezét-lábát, maró lúggal leöntötte a nemi szervét és az egész altestét, majd magára hagyta. Első fokon négy évet kapott az orvos, és akár öt év múlva újra praktizálhatna, ha Renner és ügyvédje nem ragaszkodik a súlyosabb ítélethez.
Az évtized egyik legbrutálisabb bűncselekménye körül egyébként évek óta nagy a sajtóvisszhang, és rég nem látott összefogás tapasztalható a civilek részéről is: a tárgyalásokon rendre tömegesen jelennek meg a Renner Erikával szolidaritást vállalók, és az igazságos büntetés végrehajtásért demonstrálók. Múlthéten a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldal alapítója, Mérő Vera tett közzé egy felhívást a Facebookon, arra kérve a támogatókat, hogy jelenjenek meg a tárgyaláson és fejezzék ki, hogy ragaszkodnak a törvény előtti egyenlőséghez, a bűnnel azonos súlyú büntetéshez. Mi is ott jártunk a helyszínen, és arról kérdeztük a jelenlévő civileket, miért tartják fontosnak, hogy aktívan fejezzék ki támogatásukat.
"Azért vagyok itt, hogy megmutassam, hogy ez nemcsak az áldozat ügye, hanem mindannyiunké."
- mondja egy fiatal lány, aki nem első alkalommal vesz részt Renner Erika tárgyalásán. Nincs ezzel egyedül. Fél kilenckor már folyamatosan engedték be a Markó utcai Fővárosi Ítélőtábla épületébe a sajtó munkatársait és a nyilvános tárgyalásra érkezőket. Ezúttal nem maradtak kint az újságírók és civilek sem, nem úgy mint a novemberben, A mai tárgyalást ugyanis - tanulva az őszi esetből - a díszteremben tartották, és erre szükség is volt, mivel most sem maradtak el a szolidaritásukat kifejezők, akik ugyan arcukat nem vállalták, de a Díványnak szívesen elmondták, miért érezték fontosnak, hogy részt vegyenek a tárgyaláson.
"Az egészségügyben dolgozom, és én is nő vagyok, érthető módon mélységesen felháborít az ügy. Az ezzel kapcsolatos együttérzésemnek és a felháborodásomnak szeretnék hangot adni" - mondja az egyik sorban álló nő.
Egy fiatalabb srác, András azt meséli, hogy ő az elejétől fogva követi az eseményeket és azt gondolja "Kurva gáz, hogy az igazságszolgáltatás olyan enyhe büntetést hoz egy ilyen súlyos sérüléseket okozó támadásért, mint amit az elsőfokú bíróság. Vajon akkor is így történt volna, ha nem Mikola Istvánnak az unokaöccse?" - kérdezi András.
A lépcső következő fokán Renner Erika barátnője áll, aki annyit mond: "Ez nem bosszúvágyról szól, hanem az igazságról, Az ember igazságérzetét bántja ez az ügy. Az nem lehet, hogy ilyet valaki megtegyen egy másik emberrel, méghozzá úgy, hogy nem kap ehhez mérten büntetést, legyen ő bárki is" - mondta Szilvia.
Egy nevét elhallgató hölgy pedig nagyon fontos aspektusát emeli ki az üggyel kapcsolatos összefogásnak:
"A nők elleni erőszakra ma Magyarországon nem figyelnek eléggé. Az, hogy egy ilyen dolog megtörténhetett, azt mutatja, mennyire magáról értetődőnek számít a nők bántalmazása. Ez az eset felháborodást keltett, de van egy olyan csomó eset, amire fel sem figyelnek az emberek, azt mondják, ugyan már, csak egyszer-kétszer megütötte, az még nem nagy gond. Bár ez a szörnyű eset felhívja a figyelmet erre a problémára, de azt is fontos lenne érzékeltetni, hogy nemcsak akkor kell kiállni a nők elleni erőszak ellen, amikor az ilyen durva formájában megjelenik, hanem a hétköznapokban sem szabad elmenni mellette. Hogy támogassuk azokat a saját környezetükben, akikről úgy tudjuk, hogy bántalmazás áldozatai. Most viszont csak annyit tudunk segíteni, hogy itt vagyunk és támogatjuk Renner Erikát a jelenlétünkkel. Abban reménykedem, hogy az eset hatására a közvélemény változni fog a nők elleni erőszak kapcsán" - mondja a névtelenséget kérő nő.
Fontos az összefogás, de a mai tárgyalás még annál is fontosabb
Már csak azért is, mert a "lúgos orvos" története majdnem úgy tűnt el a süllyesztőben, mint sok egyéb súlyosan bántalmazott – és Rennerrel ellentétben kevésbé kitartó – nőnek az esete. Már maga a büntetőper is csak majdnem 3 évvel a támadás után kezdődött el, ugyanis az ügyészség először megszüntette a nyomozást B. Krisztián ellen, mivel úgy ítélték meg, nincs elegendő bizonyíték rá, hogy ő követte el a támadást. Az áldozat azonban a tendenciákkal ellentétben nem nyugodott bele az ítéletbe, ügyvédjével fellebbeztek, és végül 2015 nyarán sikerült vádat emeltetniük az orvos ellen. Ekkorra már a sajtó is kiemelt figyelemmel foglalkozott az üggyel.
Az elsőfokú ítélethirdetés 2016 májusában volt, amely ismét közfelháborodást keltett, hiszen a bírói döntés szerint a férfi 4 év börtönt kapott és 5 évre eltiltották az orvosi hivatástól. Az eljárás módja, és a szigorúnak nem mondható ítélet egyébként sajnos szépen egybecseng a Bíróságfigyelő Projekt lehangoló eredményeivel, vagyis azzal, hogy a tárgyalások során gyakori az előítéletes, a bántalmazás fölött szemet hunyó, bagatellizáló attitűd.
A novemberben megtartott másodfokú tárgyaláson Renner ügyét elnapolták, és új bírónak, Máziné Szepesi Erzsébetnek adták át az ügyet. Ma a védelemnek lehetősége nyílt arra, hogy bebizonyosodjon, amit Renner Erikáék állítanak, miszerint az áldozat:
- életveszélyben volt,
- nem B. Krisztiánon múlt, hogy nem halt bele a sérüléseibe,
- és hogy B. Krisztián orvosként tökéletesen átlátta a veszélyeket, és pontosan tudta, hogy áldozata akár meg is halhat, de ebbe belenyugodott.
A bírónő azt ígérte, hogy pontosabban utánajár a kérdéseknek, és kiegészítő szakvéleményt készíttet az ügyben korábban dolgozó igazságügyi orvosszakértőkkel. B. Krisztiánék, Renner Erikáék december 12-ig adhatták le, milyen kérdéseket akarnak feltenni a szakértőknek. Ma meg is történt a szakértői vélemények ismertetése, és ha minden jól megy, akkor március 10-én pedig megtörténik az ítélethirdetés.
A tárgyalás szünetében Mérő Vera a Díványnak telefonon elmondta, hogy dr. Zacher Gábor, dr. Molnár Miklós és dr. Halmy Csaba ezredes egybehangzó szakértői véleménye az volt, hogy bár közvetlen életveszélyben nem volt az áldozat, a közvetett életveszély lehetősége fent állt.
Dr. Zacher Gábor a bírónő kérdésére azt válaszolta, hogy az altatás még kórházi körülmények között is kockázattal jár, így egyszerűen csak a véletlen szerencséje, hogy az elbódított áldozat nem halt bele az otthoni körülmények között végzett altatásban, kórházi felszerelés nélkül ugyanis csak a fizikai lehetőség van az életfunkciók ellenőrzésére. "Ha még eközben ki is megy a konyhába, könnyen elfordulhat, hogy végleg elszuszókálhat az áldozat" - magyarázza dr. Zacher Gábor.
B. Krisztán pedig továbbra is magát tartja áldozatnak: "Meghurcoltak, közellenséggé váltam" -fogalmazott a férfi.
Renner Erika ügyvédje arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy az első fokú minősítés, a "maradandó károsodást okozó testi sértés" túl enyhe.
A büntetési tételek között pedig óriási különbségek vannak. Ahogy aVelvet is megírta, a a maradandó károsodásos verzióért négy évet kapott B. Krisztián első fokon, ha viszont megáll az életveszély okozása, az már inkább nyolc év börtön, ha az emberölés kísérlete, az minimum 10 év, de akár életfogytiglan is lehet.
A Fővárosi Ítélőtábla csak a következő tárgyalási napon, március 10-én hirdet ítéletet.
