Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tömörített munkarend a gyakorlatban nem olyan kedvező, mint ahogy azt gondoljuk. Van jobb megoldás is, de kérdés, hogy a munkáltatók hajlanának-e rá
Valószínűleg egyetlen dolgozónak sem lenne kifogása a négynapos munkahét ellen, hiszen több ideje jutna a családra, a barátokra és a szabadidős elfoglaltságokra, a hatóságok szerint pedig a gyerek- és idősgondozásban is nagy segítséget nyújtana a tömörített munkarend. Több amerikai államban bevezették már az opcionális négynapos munkahetet - egyrészt a termelékenységnövelés és a költségmegtakarítás (kisebb energiafogyasztás, kevesebb ingázás a munkahely és az otthon között stb.), másrészt a dolgozói elégedettség érdekében és az eddigi kísérletek egy része ígéretesnek is tűnik.
Allard Dembe, az Ohioi Állami Egyetem Közegészségügyi Karának oktatója szerint azonban a sűrített munkarendnek is megvannak a hátulütői, hiszen az csak az egyes munkanapok hosszát növeli, és a krónikus fáradtság, a stressz és a koncentrációhiány ugye nem ritka a túlórázók körében. A szakértő a The Conversation oldalon fejtette ki, hosszú távon miért nem olyan jó megoldás a négynapos munkahét.
Allard Dembe mintegy harminc éve kutatja a hosszú munkanapok egészségügyi hatásait és valamennyi vizsgálata igazolja, hogy egy bizonyos időhatáron túl a munka veszélyekkel jár, ezeknek a veszélyeknek pedig a napi 12 vagy a heti 60 (vagy annál több) munkaóra mellett van a legnagyobb kockázata. Több európai országban gyakori a legalább 50 órás munkahét, márpedig egy tavaly publikált, 600 ezer fő részvételével folytatott kutatás során kiderült, hogy a heti 55 órát dolgozók 33 százalékkal nagyobb eséllyel szenvednek szívrohamot azokhoz képest, akik heti 35-40 órát dolgoznak.
Jól hangzik, de a gyakorlatban kemény
A négynapos munkahét nem új ötlet; a munkaügyi szakértők már az 1970-es évektől tanulmányozzák annak hatásait. Egy 1989-ben készült tanulmány is igazolja, hogy a négynapos munkahét összefügg a dolgozók és feletteseik elégedettségi szintjével. 2008-ban pedig a Brigham Young Egyetem kutatói végeztek vizsgálatokat munkavállalók és egy-egy közösség tagjainak bevonásával, és azt találták, hogy a dolgozók négyötöde számára jelentett pozitív változást a sűrített munkarend. Mindezen felbuzdulva Utah állam kormányzója be is vezette a kötelező négynapos munkahetet, hogy ezzel energiatakarékos munkahelyeket teremtsenek, javítsák a levegő minőségét és növeljék az állami alkalmazottak számát, miközben a mindennapos szolgáltatások (szemétgyűjtés) a megszokott rendben működhetnek tovább. 2011-ben azonban a kormány visszaállította a korábbi rendet, mivel az eltervezett megtakarításokból semmi nem valósult meg.
Rejtett veszélyek
„Számos nagyvállalat (Amazon, Google, Deloitte) és kisebb cégek is tesztelték, illetve tesztelik már a négynapos munkarend hatásait, én azonban a lelkes hozzáállás ellenére sem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a módszer a dolgozók vagy a vállalatok javára válna” – vallja a szakértő. „Az elsődleges probléma az, hogy a munkavállalóknak ugyanannyi időt alatt kell elvégezniük a teendőket mint korábban. Márpedig egy nap még mindig csak 24 órából áll és az ötször nyolc óra helyett a négyszer tíz órás beosztásnak komoly egészségügyi következményei lehetnek, hiszen egy hosszabb munkanap során a fáradtság mellett rengeteg stressz halmozódik fel a dolgozókban, ami komoly betegségek kialakulásának forrása” – magyarázza Dembe.
A szakértő egyik kutatásának eredményei szerint 37 százalékkal nő a munkahelyi baleset kockázata egy 12 órás munkanap során, és ez az arány túlórázás esetén 61 százalékra nő. Egy több mint hatvan órás munkahét pedig további 23 százalékkal növeli a sérülések kockázatát. A munkaórák számának növekedésével tehát arányosan nő a balesetek kockázata.
Dembe és dr. Xiaoxi Yao, a Mayo Klinika egyik orvosa 32 évre visszamenőleg vizsgáltak meg adatokat, hogy kiderítsék, van-e valamilyen összefüggés a munkaidő hossza és a krónikus betegségek kialakulása között. Az eredmények alapján egyértelműen van, és különösen a nőket fenyegeti ez a veszély; a heti 60 órát (vagyis napi 12 órát) dolgozó nőknek háromszor nagyobb az esélye arra, hogy idővel szívbetegség, daganatos megbetegedés, ízületi gyulladás vagy cukorbetegség alakuljon ki náluk, valamint kétszer olyan valószínű, hogy krónikus tüdőbetegségben fognak szenvedni vagy asztmások lesznek – azokkal a nőkkel szemben, akik a hagyományos, heti negyven órás munkarendben dolgoznak.
Hosszú távon a 41-50 órás munkahét is növeli a betegségek kialakulásának kockázatát, de a vizsgálatok szerint nem minden munkaóra számít egyformának és a kár egy bizonyos ponton túl történik. Azok számára tehát, akik eleve hajlamosak a napi szintű túlórázásra, a további terhek kimerítőek lehetnek – figyelmeztet a szakember.
Megéri?
A fizikai egészség mellett a munkaadóknak és munkavállalóknak a sűrített, négynapos munkarendnek a mentális jólétre és a stressz-szintre tett hatását is figyelembe kellene venniük. Valószínűleg ön is megtapasztalta már, hogy fáradtan és idegesen az agya sem működik olyan jól mint kipihent és nyugodt állapotban, ami idősebbeknél még gyakoribb probléma. A heti negyven óra négy napba tömörítése miatt ráadásul a rutinszerű közös családi programok is elmaradhatnak. Ha például a szülők reggel 8-tól este 6-7 óráig dolgoznak, akkor esélyes, hogy elmulasztják a fő műsoridőnek, annak a 2-3 órának a nagy részét, amikor a gyerekek otthon tartózkodnak és még ébren vannak. Nem biztos tehát, hogy három nyugodtabb napért cserébe megéri káosszá varázsolni a hét négy napját.
Akkor mi lenne a jó megoldás?
Az Amazon augusztus végén jelentette be, hogy egy 30 órás munkahetet vezet be, ami a munkavállalók számára szabadon választható lehetőség, és az eddigi eredmények ígéretesnek tűnnek. Svédországban pedig a vállalatok országszerte elkezdtek a hatórás munkanapra átállni, aminek koncepciója, hogy a dolgozók a hatórás munkanap alatt a szüneteket a minimálisra csökkentik, és nem használják az időrabló hírében álló közösségi oldalakat sem.
"Úgy gondolom, hogy a napi nyolc óra munka nem olyan hatékony, mint azt sokan gondolják. Egy bizonyos feladatra koncentrálni napi nyolc órán keresztül óriási kihívást jelent az agynak, ezért rendszeres szüneteket és egyéb, nem a konkrét munkához kapcsolódó időrabló tevékenységeket vagyunk kénytelenek beiktatni, amelyekkel felhígítjuk a munkanapot. A dolog iróniája, hogy mindeközben nehezünkre esik a munkán kívüli életünket menedzselni, mert arra már nem marad megfelelő idő és energia" - nyilatkozta Linus Feldt, a Filimundus nevű, stockholmi székhelyű applikáció-fejlesztő cég igazgatója a Science Alertnek.
A Filimundus csak egy a több száz cég közül, amely nemrég állt át a hatórás munkanapra. A Toyota göteborgi szervizközpontja már 13 éve dolgozik hatórás munkarendben és szintén pozitív tapasztalatai vannak. A profit 25 százalékot emelkedett, csökkent a hiányzások száma, a gépek kihasználtsága hatékonyabb és csökkent a rezsiköltség is.
A munkaidővel kapcsolatos lassú szemléletváltásban az Oxford Egyetem Idegtudományi Intézetének elemzése is szerepet játszhat, ami szerint a társadalom kialvatlansági krízisben szenved, mert a 9-17 óráig tartó munkaidő nem áll összhangban a test belső, biológiai órájával. A kutatás alapján, ha az emberi szervezet igényeire tekintettel lennénk, akkor délelőtt tíznél előbb nem lenne érdemes elkezdeni a munkát.
„Fontos tehát, hogy már a munkakeresésnél számításba vegyük a munkáltató feltételeit, hogy megegyezzünk a túlórák kapcsán, és lehetőleg minél rugalmasabb beosztásban dolgozzunk. Így is elég nehéz befejezni a heti munkát és megállni, hogy ne nézzünk rá az e-mailjeinkre otthon is, ezért sokkal több értelme lenne, ha inkább egységesen a napi munkaórák számát csökkentenék vagy négyszer nyolc órát dolgoznánk, esetleg péntekenként délben végeznénk, hogy meghosszabbítsuk a hétvégét. A lényeg, hogy mindenki számára a leghasznosabb az lenne, ha egy nem túl hosszú és nem túl rövid munkahetet vezetnének be mindenhol, ami növelné a termelékenységet, miközben a dolgozók egészségének és jólétének is kedvez” – összegez Dembe.
