Viszlát pattanások, hello pihentető alvás - és ez csak kettő példa. Emellett összeszedtünk pár hasznos információt a szénhidrátokról.
A finomított cukornak elég rossz a PR-ja, az Elite Daily videója szerint túlzott fogyasztása például depresszióhoz, szorongáshoz és rákos, valamint szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. Ha ez nem győzte meg, akkor itt van még pár érv, amit érdemes fontolóra venni:
- Jobban tud majd aludni. Ha ugyanis lefekvés előtt valami édeset eszik, megemelkedik a vércukorszint, felpörög, és nem tud majd olyan könnyen álomba szenderülni.
- A cukorkómát is kihúzhatja a listáról. A cukor állítólag megzavarja az agysejtek kommunikációját, és ha búcsút int neki, akkor javul majd a memóriája és a tanulás is jobban megy.
- Eltűnnek a pattanásai. A cukor gyulladáskeltő anyag, és szépen kivirágzik tőle az ember arca. Ha viszont nincs utánpótlás, akkor a ragyáknak is annyi. Legalábbis azoknak, amik a túlzott édességfogyasztás miatt keletkeztek.
- Nem lesznek durva hangulatváltozásai. Ha gyors enegrialöketre van szüksége, akkor a cukor jó megoldás lehet, de ha vége a pörgésnek, kimerült és nyűgös lesz.
- Meg hát persze fogyni fog, hiszen kevesebb kalóriát visz majd be a szervezetébe. A legjobb, ha az étrendváltást testmozgással párosítja, és ne feledje, vannak jó szénhidrátok is!
Ide kattintva elolvashatja, hogyan veheti fel a harcot a cukorfüggőséggel szemben. A hajtás után pedig bővebben olvashat arról, hogy mik is azok a szénhidrátok, mert hogy ugye a cukor is ide tartozik.
Tudja, mi a közös a fehér kenyérben és a szénsavas üdítőben? Vitamin, zsír- és egyéb tápanyagtartalmuk eltér ugyan, szénhidrátból viszont nagyjából ugyanannyi van bennük. Arra a kérdésre pedig, hogy ez pontosan mit is jelent étrendünk és egészségünk szempontjából, egy érdekes TED Ed videóban találtuk meg a választ.
Az alapok
A szénhidrátok a tápanyagok azon csoportja, amibe egyrészt a cukrok, másrészt olyan molekulák tartoznak, amelyeket a szervezet lebont, hogy cukrot csinálhasson belőlük. Szerkezetük alapján megkülönböztetünk egyszerű és összetett szénhidrátokat:
- a glükóz, a fruktóz és a galaktóz is egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok)
- az előbbiek összekapcsolódásól jönnek létre a diszacharidok, vagyis a kettős szénhidrátok, mint a laktóz, a maltóz vagy a szacharóz.
- az összetett szénhidrátok három vagy annál több monoszacharidból állnak. Ha ez a szám 3 és 10 között van, akkor oligoszacharidokról beszélünk, míg a tíznél több cukormolekulából létrejövő szénhidrátokat poliszacharidoknak nevezzük.
Emésztés során utóbbiak egyszerű monoszacharidokká bomlanak le, amiket sejtjeink energiaként hasznosítana, és amikor bármilyen, szénhidrátban gazdag ételt fogyasztunk, a vérünkben található cukor szintje (kb. egy teáskanálnyi mennyiség) megemelkedik.
Az emésztőszerveink azonban nem egyformán reagálnak a szénhidrátokra - legjobb példa erre a keményítő és a rostok emészthetősége közötti különbség. Mindkettő növényi eredetű poliszacharid, ám a monoszacharidok másként kapcsolódnak össze bennük.
A keményítőkben a glükózmolekulák alfa-kötéssel kapcsolódnak egymáshoz, és ezeket az emésztőenzimek gond nélkül lebontják, vagyis gyorsan felszívódnak, míg a rostokat a rájuk jellemző béta-kötés miatt nem tudjuk megemészteni. A rostok egyébként képesek befogni néhány keményítőmolekulát, így azok is megemészthetetlen szénhidrátokká válnak.
A magas keményítőtartalmú ételeket - mint a péksütemények vagy a fehér kenyér – tehát könnyen és gyorsan megemésztjük, ami után nagy mennyiségű glükóz termelődik, majd a véráramba kerül. Ezeknek az ételeknek hasonlóan magas a glikémiás indexe, ami azt jelzi, hogy hirtelen és nagy mértékben megemelik a vércukorszintünket. Ezzel szemben, amikor rostokban gazdag élelmiszereket (gyümölcsöt, zöldséget vagy teljes kiőrlésű gabonát) eszünk, a béta-kötések lelassítják a glükóztermelést, illetve a glükóz vérbe jutásának mértékét, vagyis ezeknek az ételeknek alacsonyabb a glikémiás indexe és tovább tartó teltségérzetet biztosítanak. Ez az érték a húsok, a sajtok és a tojás esetében a legalacsonyabb.
Amikor a sejtek ellenállnak az inzulinnak
Amikor a cukor az emésztőszervekből a véráramba jut, szervezetünk akcióba lép, hogy a szövetekhez juttassa azt, ahol energiaként hasznosul. Az egyik legfőbb eszköz a cukor „feldolgozására" a hasnyálmirigy által termelt inzulin hormon. Étkezéskor vércukorszintünk megemelkedik, az inzulin a véráramba jut és arra készteti az izom- és zsírsejteket, hogy felvegyék a glükózt és megkezdődik a cukor energiává alakítása.
A magas glikémiás indexű ételek hosszú távú és nagy mennyiségű fogyasztása miatt azonban a sejtek ellenállhatnak az inzulin hatásának. Az inzulinrezisztencia veszélye, hogy a hasnyálmirigy egyre több inzulint termel, egyre magasabb egyensúlyi állapot alakul ki, a vércukor csökkentéséhez pedig egyre több inzulin kell. Ettől egy idő múlva a hasnyálmirigy kimerül, miközben a vércukor tovább emelkedik, ami úgynevezett metabolikus szindrómához vezet. A metabolikus szindróma több tünet - magas vérnyomás, magas vércukorszint, hasi zsír lerakódása - megjelenésével jár és olyan komoly egészségügyi problémákat válthat ki, mint az érrendszeri megbetegedések vagy a kettes típusú diabétesz.
Nem hiába hangoztatják a táplálkozás szakértők, mennyire fontos a rostokban gazdag ételek fogyasztása, valamint a péksütemények, a cukros üdítők és más egyszerű cukrokat tartalmazó élelmiszerek elhagyása, ez a szénhidrát-anyagcsere betegség ugyanis egyre nagyobb mértékben terjed a fejlett és fejlődő országokban. Érti már, mi a baj bizonyos szénhidrátokkal és a magyarok étkezési szokásaival?
